Bárcsak feledni tudnám korábbi élményeimet a Gigabyte noteszgépeivel, melyek közül az első alaposan megkeserítette az életem. Pedig a gyártó több alkalommal bizonyította, hogy tud nagyon is igényes lenni, ha akar, pl. már idejekorán jelentkezett gamereknek szánt IPS monitorral, amikor a gyors és vállalható színhűségű panelek még közel sem voltak olyan hétköznapiak, mint mostanság. Arról nem is beszélve, hogy többek között veteránnak számítanak a VGA-k piacán is, tehát papíron mindennek stimmelnie kellene, amikor épp egy laptoppal rukkolnak elő.

Az első találkozás kifejezetten idegőrlő volt, a második viszont már sokkal jobban ment, ám a vacak kijelző vagy a melegedés sajnos ott is sokat rontottak az összképen. Nos, talán a varázslatos harmadik alkalom igazságot szolgáltat a gyártó és a felhasználók számára, most ugyanis egy egészen bivaly kis gépezet került a kezeim közé, a nyári meleg pedig ismét tökéletes alkalom egy kis tesztelésre.

Ahogy korábban, úgy most is egy ár-érték aránya miatt izgalmasnak ígérkező gépről van szó, Ryzen AI processzorral és egy RTX 5070 mobil GPU-val felszerelve, DDR5 memóriával a fedélzeten. A bővíthető SSD és RAM szintén nagy pozitívumok, hiszen ez kihalófélben lévő rugalmasság, ráadásul adott esetben megtoldhatjuk velük gépünk élettartamát is. Az Aero széria elvileg kreatív munkához ajánlott terméksorozat – mely vékony és könnyed felépítésével csábít –, ám jó eséllyel ezúttal sem a kijelző lesz a legerősebb pontja, nem is csoda, hogy ezt mintha inkább a játékosoknak szánnák.

Kicsomagolás és tartozékok 

A doboz kívülről egy szokásos kis barna karton koffer, leginkább talán egy papírból hajtogatott aktatáskára emlékeztet a műanyag hordozófülével. Termékfotó tehát nincs sehol, viszont a méretes "PLAY TO DIFFER" felirat igyekszik kihangsúlyozni, hogy valószínűleg egy játékosoknak szánt termékkel van dolgunk. Ezt az erős gyanút tényre váltja a doboz belseje, itt ugyanis a csupa karton belteret úgy dekorálták ki, mintha egy gyerekszoba ajtaján lévő matricákat látnánk.

Az újrahasznosítás jegyében műanyag csomagolás nagyjából egyáltalán nincs sehol, mindent a karton ural és ez egészen kellemes élmény volt, legfeljebb egy kötegelő rontotta az összképet alig észrevehetően. Ami még nagyon tetszett, hogy a papírból formált felső keret miként illeszkedik a többihez, szállításkor ügyesen biztosítva a stabilitást a készülék számára. Jópofa struktúra, a laptop pedig egy műszövet szütyőt azért kapott, illetve egy ugyanilyen, eldobható védőréteget a billentyűzet és a megjelenítő közé.

Ezen felül az adapternek jutott még hely az oldalsó rekeszben, melyről máris kiderül, hogy sajnos nem Type-C fejjel dolgozik, ami ebben az árkategóriában azért részemről minimum egy ejnyét megérdemel. Illetve a laptop alatti üregben a már említett "fiatalos" mintákhoz passzoló, valódi matricakészlet is rejtőzik, a jóval unalmasabb kézikönyv társaságában.

Dizájn, összeszerelés, anyagminőség 

Az új X16 kifejezetten megnyerő darab lett az alig két kilós tömegével (töltővel együtt is csak 2.3 kg) és ehhez még egészen vékony is, ami a hardveres felszereltség ismeretében csak még tetszetőssebbé teszi. Egyfelől szimpatikus a hordozhatóság szempontjából, ugyanakkor aggodalomra adhat okot, amint a hűtésre gondolunk. A hőelvezetéshez azonban a bőségesen használt alumínium is hozzátartozik, konkrétan alul és felül is fémmel borították a készüléket, csak kinyitás után váltunk műanyagra, ott viszont teljes mértékben.

A fehér és ezüst kiadások közül nálam az utóbbi variáns járt és az a helyzet, hogy a gép egészen jól mutat. Kedvelem, amikor egy jó specifikációkkal bíró gép nem kap túlzottan bazári megjelenést, 700 ezer Ft-ért pedig el is várok némi komolyságot. Itt alaposabb vizsgálat nélkül be sem igazán tudnám lőni a termék pontos korát, szóval akár még oldschoolnak is mondhatnám, ami alatt azt értem, hogy egyszerű, de kellemesen ízléses külsőt kapott. A fedlapnak konkrétan egy apró, a fényre elszíneződő GIGABYTE felirat az egyetlen hivalkodó pontja, illetve a gép sarkai a zsanérokkal, amik aprócska szárnyakként hátrafelé nyúlnak.

A forma tehát jó és a fém is kellemes, de felnyitás előtt még gyorsan körbeforgattam, hogy szemügyre vegyem a felkínált csatlakozókat és azok pozícióját. Nos, valószínűleg megvan rá az okuk, hogy mindent a gép két oldalán helyzetek el, például a szellőzés, de amíg örömmel fogadtam a gigabites Ethernet portot, fejcsóválva konstatáltam, hogy közvetlenül mellé sikerült helyezni a töltőcsatlakozót. Ilyen portokat lehetőleg a hátoldalra szokás tenni és ott sem szorosan egymás mellé. Nem kényelmes, amikor jobbra és balra is vaskos vezetékek veszik el a helyet, szóval ez nem a legügyesebb.

A portok tekintetében korrekt a felhozatal, bár azért nem csak az elhelyezésük okozott fejvakarást, hanem aza tény, hogy ennyi pénzért képesek voltak kiszúrni a szemünket egy USB 2.0-val is, amivel a Gigabyte nyert egy újabb csalódott fejcsóválást. Van viszont összesen két 5Gbps-os Type-A, illetve egy fullos, 40Gbps-os Type-C, DisplayPort 1.4 funkcióval és PD 3.0 töltéssel. A HDMI az 2.1, az RJ45 pedig gigabites, ami teljesen rendben van és nem maradt le az analóg audió sem, egy 3.5mm-es kombinált jack formájában. Amúgy elvileg a Type-C befelé is fogadja az energiát, de nekem nem volt itthon olyan töltőm, amire reagált volna, pedig ez olyasmi, amivel ez a gép sokat nyerhetne.

A fedél felnyitása után elénk tárul a billentyűzet, a trackpad és a kijelző, mely kellemesen vékony kávát, 1080p-s webkamerát és még arcfelismerő szenzort is kapott. Ujjlenyomatolvasó nincs, ahogy numerikus pad sem fért bele a szűk költségvetésbe, pedig a trackpad kellemesen nagy ahhoz, hogy ellássa ezt a funkciót. A gombok viszont rendben vannak, tapintásra és stabilitásra is kellemesek, a karakterek is jól kivehetők, főleg, hogy RGB-s megvilágítást is kaptak, igaz, abból csak egyzónásat.

Apró szépséghiba, hogy a billentyűzet sajnos nem magyar kiosztású, ami nálam a sok gépelés miatt jelentős kellemetlenség. Játszani, programozni vagy más, ékezetes karaktereket nem igénylő tevékenységhez viszont így is tökéletes, meg persze az Í-betű máshogy is elővarázsolható, a többi karaktert pedig megtaláljuk máshol, ha eleget próbálkozunk. Nagy kár, mert a gépelési élmény amúgy szuper, kellemesen kattognak a gombok és az 1.7 mm-es útjuk is pont megfelelt az ízlésemnek.

Furcsa, hogy bár a gép meglehetősen egyben van és összességében egészen igényesnek érződik, a billentyűzetes részleg valamiért nyomás hatására besüpped a gépházba. Ez már pont annyira feltűnő, hogy megemlítsem, érthetetlen tervezési hiba, ennél lehettek volna alaposabbak, mert amúgy egyben van az egész, nem nyikorog, nem recseg. Kifejezetten jó viszont, hogy a gép felnyitható egyetlen ujjal is, a súlyelosztás és a zsanér is kedvez ennek a tevékenységnek, ami mindig örömteli, éppen ezért furcsa, amikor ilyen hanyag kis apróságok rontják a szuper összképet. Lehet, hogy mint mindennek, ennek is a hűthetőséghez van köze, mivel a gombok között is tud áramlani a friss levegő, de szerintem csak figyelmetlenségről van szó.

Az alsó részlegen a gumitalpak vegyes szolgálatot tesznek, simább fa asztallapon pl. hajlamosak csúszkálni, szöveten vagy festett lapokon viszont sokkal stabilabbak és többnyire nem mozdultak ki a kezeim alól. Az alsó, szellőzőrésekkel könnyített panelt tíz csavar tartaja a helyén, az alaplapra pillantva pedig kiderül, hogy két RAM is elfér a gépben és egyik modul sincs beforrasztva, ahogy az SSD is cserélhető, illetve bővíthető. Ez a kiszerelés 2 x 16 GB DDR5 memóriát és egy 1 TB-os PCIe Gen4 tárolót kapott, ami főleg a memória tekintetében több a megszokottnál, de bizonyos esetekben már elvárt.

Talán érdemes megemlíteni, hogy bár van második M.2 port, az 4 helyett csak két PCIe sávot használ, illetve a csatlakozója annyira laposan fekszik a NYÁK-ra, hogy kizárólag egyoldalas meghajtó fér bele, aminek a lenti oldalán nincsenek chipek. Nem kötekedni szeretnék, a bővíthetőség szuper, de az ember általában nem számít ilyesmire. Szóval kereshetünk hozzá olyan SSD-t, aminél nem fizetünk túl sokat a kihagyott sávszélességért és lehetőleg be is fér majd a helyére. Ez sehol sincs jelezve, így a felhasználók egy részének kellemetlen meglepetést okozhat.

Kellemes meglepetés volt még a beépített hangszórópár. A kis apróságokkal technobulit talán senki sem tart majd, de a szokásosnál valamivel jobban képviselteti magát a basszus és összességében meglepően tisztán is szóltak. Egészen élvezhetővé tehetnek akár egy esti filmezést és podcastekhez is bőven megfelelők lehetnek, amennyiben elegünk van abból, hogy nyáron ránkizzad a fejhallgató. Még maximumon sem torzított fülsértő módon, ráadásul a hangrészleg Dolby támogatást is élvez, melyhez extra beállítások tartoznak. 

CPU, GPU és a kijelző 

A gyártó tehát egy Zen 5 alapokra épülő Ryzen AI 7 350 processzort választott, mely négy Zen 5 és négy Zen5c magra oszlik. Van integrált 860M GPU, ami szuper, ha nem akarjuk az RTX 5070-et terhelni, de ebben segít az Nvidia Optimus technológia is, mely igyekszik helyettünk eldönteni, hogy mikor melyikre van szükség. Laptopról lévén szó, az új RTX nem csak gyengébb asztali társánál, de sajnos alig erősebb az előző, mobil 4070-nél, ami sajnálatos. Ami viszont igazán sajnálatos, hogy mindössze 8GB VRAM-ból gazdálkodhat, amiről tudjuk, hogy 2025-ben számos játék esetében komoly gondokat okozhat, főleg, ha ragaszkodunk a magasabb felbontáshoz.

A kijelzőnk ugyanis natívan 2560 x 1600 pixelt hajt meg, tehát Full HD-nál magasabb felbontást és 16:10-es képarányt kapunk, pedig ez a modell forgalomba kerül 1920 x 1200-as, 300-nites panellel is. Az extra képpontok munka során kifejezetten jól tudnak jönni, ám sajnos el kell keserítenem mindazokat, akik ebben az ársávban egy megnyerőbb panelre számítottak. Ezúttal is IPS-t kapunk, méghozzá 165 Hz-es képfrissítéssel, ám a színhűség sajnos ezúttal sem világbajnok.

A hivatalosan 400-nites, a gyakorlatban azt enyhén meg is haladó fényerő jobb az átlagnál, segít a részletek megfigyelésében és a betekintési szögek sem rosszak, de a színhelyesség sajnos ezúttal is minimum másodlagos szempont volt. Ez nagyjából annyit tesz, hogy tartalomfogyasztásra már tökéletesen alkalmas, nem zavaróan rossz a kép, játék közben is rendben van, de jogos elvárásnak gondolom, hogy ennyi pénzért ne csak az SRGB tartomány közelítse a 100%-ot, különben mégis ki választaná mondjuk kép- vagy videószerkesztésre? Talán, hogy szigorú vagyok, összességében a képminőség tényleg nem rossz, de munkára nehezen ajánlható. Némi backlight bleed effektus észrevehető, de csak teljesen fekete képernyőn, ez egyáltalán nem volt sem feltűnő, sem zavaró, láttam már kategóriákkal rémesebb IPS paneleket is. 

Szoftver és felhasználói élmény 

A gép előretelepített Windows 11 rendszerrel érkezik, ami felhasználói szempontból nyilván kényelmes megoldás, viszont alapból nem sok mozgásteret ad azok számára, akik nem kedvelik a modern oprendszerek agresszív működését. Bekapcsolás után csak hagyni kell a gépet dolgozni, majd, miután felállt a rendszer és végigkattintgattuk az idegesítő engedélykérő oldalakat, végül csatlakoztunk a netre és megkerülhetetlenül bejelentkeztünk egy Microsoft-fiókkal, várhatunk egy-két órát, míg végez az összes frissítés letöltésével és telepítésével.

Cserébe amikor végre miénk az irányítás, a kész rendszer nem igényli driverek telepítését, egyedül a videokártyát kellett frissítenem. A gyártó előzékenyen telepítette a GiMATE segédalkalmazást is, mely kifejezetten a Gigabyte gépeire optimalizált beállításokat tartalmaz és egészen felhasználóbarát, mind a megjelenése, mind a kezelhetőség tekintetében. Itt vannak a különféle teljesítményprofilok eltérő fogyasztási és hűtési beállításokkal, de számos érdekes részlet is előkerül, például, hogy hány százalékig töltse a gép akkumulátorát, mielőtt átvált közvetlen külső áramforrásra.

Amúgy a felsorakoztatott energiaprofilok között nincs olyan sok különbség, lényegében, ha erőt akarunk, bármelyiket választhatjuk a teljesítményorientált profilok közül, ha takarékosabb működést, akkor lényegében ugyanazt nyújtják a visszafogottabb opciók. Leginkább CPU és a GPU azonos méretű ventilátorainak forgási sebességét és viselkedését határozzák meg, manuális, százalékos opciót viszont sajnos nem kínál. 

Game & bench

A CPU 20 wattot eszik, ennél többet még terhelés alatt se nagyon. A választott GPU 87 wattos fogyasztási limittel rendelkezik, ami behatárolja a teljesítményét, létezik ugyanis egy 100 wattos verzió is, ám valószínűleg a gyártó ezúttal nem akarta, hogy a gép felizzon az elszabadult melegedéstől. Sajnálatos, hogy nincs lehetőség felszabadítani a szilíciumban rejlő potenciált, de azért a végeredmény így sem vállalhatatlan.

Ami azt illeti, a kipróbált játékok többsége még a 2560 x 1600-as felbontáson is tökéletesen játszható volt, főleg, ha nem ragaszkodunk a bekapcsolt ray tracinghez. Már ahol ez opció, ugyanis egyre több cím jelenik meg gyárilag aktív sugárkövetéssel, ott viszont jó szolgálatot tesz majd a DLSS. Ahogy tette azt itt a Cyberpunk 2077 esetében, mely natív felbontáson, bekapcsolt Ray Tracing mellett már játszhatatlan volt. A VRAM-ból szerencsére nem fogytam ki, ám készüljünk fel, hogy a hanyagabbul optimalizált játékok esetében lejjebb kell adnunk az igényeinkből, adott esetben például a felbontásból is.

A CPU kellemes meglepetés volt, teljesen jól használható processzorigényesebb feladatok esetén, pl. pontszámával megelőzi az asztali Ryzen 7 5800X-et és több 5000 szériás mobil CPU-t is, köztük Ryzen 7 és 9-es modellekkel. Ahol a GPU-t nem éri terhelés, ott a proci is jobban magára talál, ha nem kapcsolunk takarékos módra, akár 60-70 wattot is felvehet, így végül versenyképes eredmény született.

Az SSD nem világbajnok, de összességében ez is jól vizsgázott. A programok az első pár indítás után valamiért rendkívül sokat vártak, mire hajlandók voltak elindulni, ám ez az anomália néhány újraindítást követően megszűnt és onnantól minden rendben ment. A játékok gyorsan indultak és gyorsan betöltöttek, valószínűleg minden felhasználó számára komfortos tempót tapasztaltam.

Melegedés 

A teljesítmény tehát nem rossz, cserébe a hőmérsékletek sem vészesek, sőt. A hő eldolgozásáért két aprócska légkavaró és két hővezető cső felel, melyeken a CPU és a GPU együtt osztoznak. Egy nagyjából 20 °C-ra hűtött szobában egyik komponens sem igazán merészkedik 70°C fölé, bár sok esetben kifejezetten nehéz volt valósidejű infót szerezni arról, hogy hol is jár a processzor, egyes szoftverek pedig egyáltalán nem közölték ezt az információt. Hűtetlen nyári szobában egy stresszteszt alatt a CPU már simán elment 90°C környékére, ám ez teljesen baráti úgy általában a laptopok és főleg az előző, általam kipróbált Gigabyte laposok ismeretében. Turbo módban a ventik azért már elég harsányak, cserébe pár fokot még le tudnak tornászni a végeredményből. A fogyasztási limit tehát visszafogja ugyan a hardverekben rejlő potenciált, cserébe korrekt összteljesítményt kapunk kezelhető melegedés mellett.

A melegedés azonban nem csak a nyers számok tekintetében lényegesek, de az sem árt, ha nem égetjük meg magunkat, amikor a géphez érünk. Ebben a tekintetben is egész jól vizsgázott a gép, alapból teljesen élhető volt és terhelés alatt se nagyon találtam 40-45°C-nál melegebb részt, ami szintén elviselhető és azt is csak a kijelző alatti sávban, ahová azért elég ritkán nyúlkálunk. Nagyjából hasonlót, pár fokkal kevesebbet mértem a nyilak és a Space környékén, de összeségében ez teljesen rendben van és nem is volt különösebben zavaró.

A kameráról nem sokat lehet elmondani azon kívül, hogy 1080p-s rögzítésre képes és az infravörös szenzor segítségével támogatja a Windows Hello szolgáltatást. Megfelelő fényviszonyok mellett ezzel kiválthatjuk a kódos vagy ujjlenyomatos azonosítást, ami praktikus lehet, utóbbi ugyanis nem meglepő módon nem fért bele a keretbe. A kép minősége átlagos, egy fokkal jobb, mint egyes 720p-s vagy rosszabb notebook lencséknek, szóval egy videóhívást kiszolgál, többet viszont ne várjunk tőle, inkább örüljünk, hogy felismer.

Üzemidő 

A 76Wh akkumulátor nem a legnagyobb a piacon, számos hasonló gép rendelkezik 90-100Wh-s teleppel, ami számottevő különbséget hozhat. De ezt nem is ereszteném túlzottan bő lére, a gép 50%-os fényerő mellett nyolc-nyolc és fél órán át bőven bírta a YouTube-ot, ami jót jelent, ha áramszünet esetén be kell fejeznünk valamit. Még akár játszhatunk is vele, ám itt kompromisszumokat kell kötnünk a beállítások, pl. a képfrissítés tekintetében, de 1-2 órát azért még így is kinyerhetünk belőle, ami egyáltalán nem rossz érték. 

Kell ez nekem? 

Nos, a harmadik próba már sokkal üdítőbb élmény volt a Gigabyte laptopjaival, az Aero X16 egy kellemesen könnyű és egészen igényes laptop lett, de a nap végén mégiscsak az a kérdés marad, hogy megéri-e az árát. Szimpatikus, hogy kicsi a súlya és egészen kompakt, hogy bőven nem ez a leghangosabb hordozható gép, amihez szerencsém volt és bár a kijelző ezúttal sem díjnyertes, összességében játékhoz és tartalomfogyasztáshoz végre az is megfelelő. Ha a VGA pihen, akkor munka során a CPU is egészen jól teljesít, szóval egyáltalán nem rossz az összkép.

A helyzet mégiscsak az, hogy hiába az egészen jó anyaghasználat, a kellemes megjelenés vagy a korábbiakhoz képest korrektebb kijelző, 700 ezer forintért túl sok mindenbe lehet belekötni ahhoz, hogy ne ez legyen az első, amit levennék a polcról. Az USB 2.0 jelenléte tökéletesen értelmezhetetlen lenne egy jóval olcsóbb gépen is, a besüppedő billentyűzet sem bizalomgerjesztő, az SSD foglalatra is odafigyelhettek volna, az adapter nem Type-C, a töltőcsatlakozó és a LAN port sincsenek a legjobb helyen, szóval ennyit a dizájnról. Nagy pluszpont járna a bővíthetőségért, illetve gondolkoztam, hogy megérdemel-e egy plecsnit a specifikációkért, de ha az USB 2.0 fölött szemet is hunyok, ebben az ársávban egy színhűbb, munkára is alkalmas kijelző azért elfért volna, hogy járjon az elismerés.

A kissé visszafogott fogyasztási limit is kettős helyzetet teremt, mert bár az extrém forrósodásba és pokoli szélzajba ezúttal nem tudok belekötni, ez végül a teljesítmény rovására ment, ami jó, de lehetne jobb. Nincs benne erőtartalék, bár a mellékelt töltő sem engedne teret a nyújtózásnak. Természetesen ez is egy reális forgatókönyv, hiszen ez egy pehelykönnyű notebook, ami már játékra is simán alkalmas és még csak le sem olvad, ám végül a Gigabyte ajánlata ebben az árkategóriában is lemarad más modellektől. Ezen még az akció révén behúzható ajándék billentyűzet sem tud eleget javítani, szóval tetszett, de én még várok arra, hogy a Gigabyte végre előálljon egy igazán ütős modellel vagy egy barátságosabb árcédulával.