Az Intel csapata a korábbi terveknek megfelelően, menetrend szerint mutatta be a vállalat legújabb Xeon sorozatú szerverprocesszorait, a Granite Rapids lapka köré épülő, csak és kizárólag P-Core típusú processzormagokkal felvértezett termékeit, amelyekkel 2017 óta most először sikerült beérni az AMD-t magszám terén.
A rivális a következő hónap folyamán mutatja be Turin sorozatú EPYC szerverprocesszorait, amelyek ugyanúgy maximum 128 processzormaggal rendelkeznek, mint a Granite Rapids sorozatú Xeonok. Mivel az érkező AMD szerverprocesszorokkal nem tudták összehasonlítani az újdonságok teljesítményét, így a Genoa sorozatot teljesítményét vették alapul, ahol 96 CPU magnál tetőzik a kínálat. Természetesen a teljesítménnyel kapcsolatos állításokra is kitérünk, de előtte érdemes áttekinteni, hogyan is épül fel a Granite Rapids alapjait adó lapka.
A felépítés
A Granite Rapids sorozatú processzorok első hullám az UCC, azaz az Ultra Core-Count verzió köré épül, ami jelenleg maximum 128 processzormag elérését teszi lehetővé, de az elméleti maximális határ ennél is több, 132 mag. A lapka új mikro-architektúra köré épülő processzormagokat tartalmaz, ezek mindannyian a Redwood Cove architektúra speciális, a szerverpiacra optimalizált változata köré épülnek, ennek megfelelően 64 KB-nyi elsőszintű utasítás-, illetve 48 KB-nyi elsőszintű adat-gyorsítótár áll rendelkezésre, míg az L2 Cache kapacitása 1 MB.
Ezek a processzormagok a három Compute Tile köré épülő dizájnra lettek optimalizálva, vagyis a mesh típusú összekötő rendszerben rejlő lehetőségeket próbálja velük minél hatékonyabban kamatoztatni az Intel. Ezek a processzormagok egyenként 3,93 MB-nyi megosztott harmadszintű gyorsítótár-szelethez jutnak az adott csempe 168 MB-nyi megosztott harmadszintű gyorsítótárából.
A három csempe, azaz Compute Tile között gyorsítótár-koherens összeköttetés húzódik, egy-egy csempe pedig maximum 44 processzormaggal rendelkezhet, valamint egyenként négycsatornás memória-vezérlőt bocsátanak a rendszer rendelkezésére, vagyis 12 csatornás memóriatámogatás érhető el. A rendszermemória DDR5-6400 MHz-es effektív órajelen ketyeghet, ha hagyományos RDIMM modulokkal vértezik fel a rendszert, de az MRDIMM modulok segítségével akár már DDR5-8800 MHz-es effektív memória-órajel is elérhetővé válik.
Az LGA-7529-es processzorfoglalatba illeszkedő termékek esetében elérhető a Hyper-Threading támogatás is, vagyis a 128 magos csúcsmodell akár 256 szálon is dolgozhat egyidejűleg. A PCI Express 5.0-s sávokat két I/O lapka biztosítja, ezek viszont már nem Intel 3 gyártástechnológiával készülnek, mint a processzormagokat tartalmazó csempék, hanem Intel 7 csíkszélesség köré épülnek. Összesen két ilyen I/O lapka érhető el, amelyek egyenként 48 darab PCI Expres 5.0-s sávot biztosítanak, azaz összesen 96 PCI Epxress 5.0-s sáv fogható munkára, és természetesen CXL 2.0 támogatás is rendelkezésre áll. Az új processzorok összesen 6 UPI linket tartalmaznak és kétprocesszoros szerverek építhetőek velük, vagyis a magszám ebben az esetben 256-nál tetőzik, amihez 512 szál társul.
A maximális TDP keret immár 500 W-nál tetőzik, amire eddig nem igazán volt példa, de a hírek szerint az AMD érkező EPYC szerverprocesszorainál is ez lesz a helyzet. Az új processzorok mellé fixfunkciós gyorsítók is tartoznak, amelyek a különböző szerverfeladatok hardveres gyorsítását segítik. Ennek megfelelően minden esetben rendelkezésre áll a Data Streaming Accelerator (DSA), az In-Memory Analysis Accelerator (IAA), a Quick Assist Technology (QAT), illetve a Dynamix Load Balancing (DLB) funkció is. A hírek szerint a felsoroltak közül kettő, a DSA és az IAA is sebezhető, ráadásul a hiba hardveres, amit szoftveresen nem lehet javítani, így ezek a funkciók nem használhatóak biztonságosan VM (Virtual Machine) környezetben.
Az új processzorok a Birch Stream platformban kapnak helyet, ami két részre különül el. Az SP platformban a korábban bemutatott 6700E/P modellek számára alakítottak ki helyet, így itt 86 P-Core vagy 144 E-Core érhető el, sorozattól függően, amelyekhez nyolccsatornás memória-támogatás, maximum 350 W-os TDP keret támogatás, illetve maximum 8P kiépítés érhető el. Utóbbi azt jelenti, hogy összesen maximum 8 processzorból állhat egy rendszer.
Ehhez képest a 6900E/P sorozatok, amelyek 128 P-Core vagy 288 E-Core birtokában működhetnek, már az AP platformot használhatják. Itt a processzorok mellé 12-csatornás DDR5-ös memóriatámogatás jár, a TDP keretet támogatása pedig 500 W-ig terjed, és kétprocesszoros rendszerek építésére van mód (2P).
Most a Granite Rapids család UCC modelljei rajtoltak el, amelyek három darab Compute Tile köré épülnek, de a későbbiekben az XCC, a HCC és az LCC modellek is megjelennek, méghozzá 2025 első negyedévében.
Gyártói tesztek
A gyártó belsős mérései szerint az új processzorok, vagyis a Xeon 6 sorozat tagjai az előző generációs modellekhez képest mind teljesítmény, mind pedig energiahatékonyság terén nagy előrelépést hoznak a legtöbb munkaterületen. A magonként elérhető átlagos teljesítmény a Xeon 5-ös modellekhez képest 1,2x nagyobb lehet, míg a wattonkénti teljesítmény 1,6x-os mértékben javult. A birtoklás átlagos költsége, ami igazából az üzemeltetési költséget takarja, 30%-kal csökkenhet az aktuális generáció tagjaihoz képest, ami egy nagy szerverpark esetén azért már szabad szemmel is jól látható összeget jelent.
Az AMD termékeiből jelenleg csak a Bergamo és a Genoa sorozatok tagjai érhetőek el – előbbiek a nagy magsűrűségre, míg utóbbiak a magasabb egy- és többszálas teljesítményre koncentrálnak. A Genoa modellekhez képest ResNET50 teszt esetén 2,88x magasabb teljesítményt kínálnak az Intel újdonságai 16vCPU alapú VM környezetben, de egyéb munkafolyamatoknál is gyorsabbak, mint az AMD jelenlegi termékei. Az erőviszonyok a következő hónapban kissé változhatnak, ugyanis jönnek az AMD új generációs EPYC szerverprocesszorai, amelyek közül a magas teljesítményre koncentráló modellek 128 processzormaggal érkeznek, míg a magas magsűrűséget szem előtt tartó fejlesztésnél 192 mag lesz a felső határ, míg az Intel fejlesztésénél 288 magig terjedhet a kínálat.
