Érdekes objektumot fedeztek fel tavaly a csillagászok a Naprendszerben: a hosszúkás alakú, ’Oumuamua névre keresztelt égitestről pályája alapján úgy tűnt, hogy saját rendszerünkön kívülről származik. És bár a kutatók szerint gyakran előfordul, hogy hasonló, más rendszerekből kivetett látogatók jutnak el a Naprendszerbe, ez volt az első olyan égitest, amelyet elég hosszú ideig sikerült tanulmányozni ahhoz, hogy idegen eredete megerősítést nyerjen.

Az eredet mellett ugyanakkor az továbbra is kérdés maradt, hogy mi is az ’Oumuamua pontosan. Extrém pályája alapján először üstökösnek hitték a kutatók, de a Naphoz közeledve nem mutatta jelét aktivitásnak. Ezen kívül hosszúkás alakja és gyors forgása is azt támasztotta alá, hogy inkább egy kisbolygóról lehet szó. A Naptól távolodó égitest mozgása alapján azonban most mégis úgy tűnik, hogy valószínűbb, az ’Oumuamua egy üstökös, állítják egy nemzetközi kutatócsoport tagjai.

Miután az égitestet felfedezték, és felmerült a gyanú, hogy az talán egy másik rendszerből származik, számos távcsövet irányítottak az ’Oumuamuára, hogy minél többet megtudjanak annak pályájáról és más jellemzőiről. Így sikerült alátámasztani, hogy az minden bizonnyal rendszerünkön kívülről származik, és ahogy egy most megjelent elemzés összefoglalja, így sikerült megmutatni azt is, hogy az égitest a Naptól távolodva sem egészen viselkedik úgy, ahogy egy kisbolygótól várták.

A vizsgálat során a Nap, a nyolc bolygó, a Hold a Pluto és a Kisbolygóöv 16 legnagyobb objektumának gravitációs hatásait, illetve a napszelet is figyelembe vették, és úgy tűnik, hogy az ’Oumuamua valamiért gyorsabb, mint ahogy azt várták a kutatók. Miután a szakértők kizártak egy sor lehetőséget azzal kapcsolatban, hogy ez miért lehet, a legvalószínűbb magyarázatnak jelenleg az tűnik, hogy az égitest mégiscsak egy üstökös, és a felszínéről távozó gázok és por gyorsítja fel annyira, ami az égi mechanika alapján nem magyarázható meg.

„Úgy gondoljuk, hogy egy apró, nagyon furcsa üstökösről lehet szó” – mondja Marco Micheli, az Európai Űrügynökség kutatója. Amit az is megerősít, hogy a váratlan gyorsulás a Naptól távolodva mérséklődni látszik, ahogy az az üstökösökre jellemző, hiszen csillagunktól távolabb kevesebb anyag párolog el a felszínről.

Az ugyanakkor nagyon furcsa, hogy ennek a kipárolgásnak nem voltak látható jelei az ’Oumuamua esetében, ahogy azt a Naprendszeren belüli üstökösöktől megszokhattuk. Saját rendszerünk ilyen égitestjei a Naphoz közeledve egyre látványosabb kómát és csóvákat növesztenek, a távolról érkezett látogató esetében azonban semmi ilyet nem sikerült megfigyelni.

Erre a szakértők szerint az lehet a magyarázat, hogy az ’Oumuamua csak nagyon minimális gázt és szokatlanul nagy porszemeket ereget, amelyek távozása elég tolóerőt generál a gyorsuláshoz. Ezeket a porszemeket viszont önmagukban nagyon nehéz észlelni, ezért nincs látványos csóvája az üstökösnek, amelyről a kutatók véleménye szerint a „hazai” üstökösök felszínét jellemző finom por és jég erodálódott a hosszú csillagközi utazás során.