Megfejtették a víz alatti hullámok keletkezésének titkát

Az óceán felszíne alatt komótos tempóban haladó, akár 170 méteres magasságot is elérő hullámok kulcsszerepet játszanak a különféle hőmérsékletű vizek keverésében, illetve a mélyben található szerves anyagok visszaforgatásában.

Megfejtették a víz alatti hullámok keletkezésének titkát

Bár a felszínre kifejtett látszólagos hatásuk gyakorlatilag elhanyagolható, az óceánok gigantikus, víz alatti hullámai alapvető befolyással vannak a Föld éghajlatára és a vízi ökoszisztémákra. Ennek ellenére a legutóbbi időkig nagyon keveset lehetett tudni ezen különös hullámokról, egy nemrégiben véget ért kutatás résztvevői azonban számos kérdésre választ találtak, többek közt megfejtették azt is, hogyan keletkeznek a leghatalmasabb ilyen hullámok a Dél-kínai-tengerben.

A felszín alatti hullámok formájukat tekintve nagyon hasonlítanak felszíni társaikra, a legjelentősebb különbség, hogy az előbbieket levegő helyett víz veszi körül. A hullám és környezetének vize sűrűségében tér el egymástól, mivel a hőmérsékleti és sótartalombeli különbségek eredményeként az óceán vize különféle denzitású rétegekbe rendeződik. Felszín alatti hullámzáskor tehát ezek a rétegek emelkednek ki hullámok formájában nyugalmi helyzetükből, benyomulva a fölöttük található rétegekbe. Az óceánok ezen belső hullámai nagyon fontos szerepet játszanak a vizek keverésében, mivel a meleg, felszínhez közeli vizeket, illetve ezek energiáját a mély felé irányítják, cserébe pedig szerves anyagokat forgatnak vissza a felsőbb rétegekbe az óceán mélyéről.

Bár a réteghatárok szabad szemmel nem láthatók, műszeresen megjeleníthetők, tanulmányozásuk azonban így sem egyszerű. A kutatásban résztvevő amerikai és francia szakértők a jelenség könnyebb megértése érdekében minden idők leghatalmasabb hullámokkal kapcsolatos laborkísérletét folytatták le, amelynek során a Tajvan és a Fülöp-szigetek közt található Luzon-szoros hullámképző folyamatait igyekeztek rekonstruálni. A terület a leghatalmasabb ismert felszín alatti hullámok szülőhelye: az itt képződő gigászok magassága a 170 métert is elérheti, amelyek aztán pár centiméteres másodpercenkénti sebességgel indulnak neki komótos útjuknak a vízben.

A kutatócsoport egy közel 16 méter átmérőjű medencében építette fel a Luzon-szoros és környéke kicsinyített mását, majd működésbe hozták a rendszert. Az eredmények alapján a hullámok az óceánban húzódó teljes gerincrendszer és az árapály kölcsönhatása nyomán jönnek létre, a mellékelt videóban az is látható, hogy pontosan hogyan.

Ahogy Thomas Peacock vezető kutató elmondta, a kísérlet, és a folyamat megértése nagyon nagy jelentőségű, mivel a jelek szerint ezen felszín alatti hullámoknak jóval nagyobb szerepük van a légkörből kölcsönzött hőenergia mélyebb rétegekbe való eljuttatásában, mint korábban gondolták. A globális éghajlat szempontjából is lényeges tényezőről van tehát szó, amellyel azonban mostanáig egyetlen éghajlati modell sem számolt, annak ellenére, hogy a felszín alatti hullámok létezéséről már több mint egy évszázada tudunk.

A hullámok viselkedésének megértésében fontos szerepet játszott a műholdas technológia is: a felszínt ugyan alig pár centiméterrel emelik meg ezek a gigászok, ahogy azonban egyre pontosabbá válnak a földfigyelő műholdak műszerei, ezek az apró különbségek is kiszűrhetővé és megjeleníthetővé válnak. A legtöbb hullámképző területen éppen ezért a műholdképek révén kiválóan megfigyelhető a jelenség 12 órás periodikussága, jelezve, hogy valóban az árapály a folyamat fő mozgatója.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward