Megfejtették a sikoly titkát

A félelemből felhangzó sikoly olyan különleges jellegzetességekkel bír, amelyekkel egyetlen más emberi hangadás sem büszkélkedhet, derül ki egy új kutatásból.

Megfejtették a sikoly titkát

Egy igazán jól eltalált sikoly attól függetlenül felállítja a szőrt a hátunkon, hogy a tévéből vagy a szomszédos sikátorból hangzik fel. A szakértők most már azt is tudják, hogy miért: az intenzív félelem esetén kiadott hangnak olyan különleges tulajdonságai vannak, amelyeket egyetlen más emberi hangadás sem hordoz. A sikoly különleges jellemzői azt is megmagyarázhatják, hogy miért reagál agyunk olyan gyorsan, ha meghallja a hangot, ami hasznos információ lehet az új riasztók fejlesztői számára.

Az emberi és állati sikolyok kutatásával nagyon kevesen foglalkoztak a múltban, mivel a többség a hangadások kapcsán inkább a beszédre és ennek állati megfelelőire koncentrált, mondja Tecumseh Fitch, az Ausztriai Egyetem kutatója. Fitch ugyan nem vett részt a mostani sikolyvizsgálatban, de úgy véli, hogy ezen elemi hangadás tanulmányozása azért is nagyon fontos lehet, mivel segíthet megérteni, hogyan fejlődtek ki a kommunikáció legkorábbi formái.

A hangadások kutatása során a szakértők általában a hanghullámok nyomását vagy frekvenciáját vizsgálják, ez a megközelítés azonban a sikolyról nem sokat árul el, csupán annyit, hogy az hangosabb és magasabb fekvésű, mint a normál emberi beszéd, magyarázza David Poeppel, a New York Egyetem idegkutatója. Ez pedig azért nem elegendő információ, mert nagyon sok olyan hangadás van, amely hangos és magas, mégsem váltanak ki olyan hatást, mint a sikoly.

Poeppel és kollégái ezért úgy döntöttek, hogy részletesebben vizsgálják meg a sikoly „anatómiáját”. Ennek érdekében egy olyan elemzési módot vetettek be, amelyet csak nemrégiben kezdtek a hangokra alkalmazni. A modulációs teljesítményspektrum azt ábrázolja, hogy a hangerő mennyire gyorsan változik egységnyi idő alatt. Míg a normál emberi beszéd esetében másodpercenként kevesebb mint 5 hertz a változás, vagyis nagyjából egyforma hangos marad a hang az idő múlásával, a sikoly 30−150 hertzet fluktuál ugyanennyi idő alatt. Ennek eredménye a sikoly „reszelőssége”, amely semmilyen emberi beszédnek nem jellemzője, függetlenül attól, hogy öreg vagy fiatal, nő vagy férfi a beszélő.

A vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a sikoly a hangspektrum egy olyan részét foglalja le, amelyről korábban nem is sejtettük, hogy szerepet kaphat az emberi kommunikációban, mondja Poeppel. A szakértők annak igazolása érdekében, hogy valóban ez a fluktuáció felel a sikoly ijesztő voltáért, sikolyokat, illetve különböző mértékben modulált emberi mondatokat játszottak le néhány önkéntesnek. A kísérletek tanúsága szerint minél „reszelősebb” volt a felhangzó hang, vagyis minél sűrűbben hullámzott annak frekvenciája, annál ijesztőbbnek érzékelték azt a hallgatók.

A kutatók funkcionális MR-rel is megvizsgálták a résztvevők agyát a sikolyok és egyéb hangok hallgatása közben, és ennek során megfigyelték, hogy míg a legtöbb hang elsőként csak a hallókérget aktiválja, a sikoly az amigdalát is beindítja, ahol a különböző érzelmi reakciók, többek közt a félelem agyi áramkörei is találhatók. Ha valakit megkérdezünk, hogy melyik irányból jött egy adott hang, sokkal gyorsabb és pontosabb választ kapunk, ha sikoly volt a hangadás, mondja Poeppel, aki szerint az agy valamiért különlegesen rá van hangolva a sikolyok észlelésére.

A riasztógyártók, folytatja a szakértő, a jelek szerint már korábban rájöttek, hogyan lehet a sikoly mintájára hatni az agyra, mivel a legtöbb riasztó szintén nagyon gyorsan fluktuál. Poeppel úgy véli, hogy a fejlesztők véletlenül botolhattak bele az „ijesztőség” ezen titkába, anélkül hogy ismerték volna annak pontos magyarázatát. Az új információk fényében azonban még hatásosabb riasztókat és mozisikolyokat lehet majd előállítani, és olyan biztonsági rendszereket is létre lehet hozni, amelyek detektálni tudják, ha valaki ténylegesen bajban van.

Fitch elmondása szerint az eredmények kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy a nem emberi főemlősök és más állatok riasztó célú hangadásai vajon hasonló jellegzetességekkel bírnak-e. Poeppel és társai éppen ezért a következő időszakban ezen hangokat is meg fogják vizsgálni, illetve az olyan hangadásokat is bevonják a kutatásba, mint például a csecsemők sírása vagy egy koncert vagy sportesemény közönségének érzelmektől fűtött sikolyai, hiszen azt is érdekes lenne megtudni, hogy ezek hogyan hatnak az agyra.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward