Megfejtették a Pioneer-anomáliát

Slava Turyshev, a kutatás vezetőjének magyarázata szerint a hatás ahhoz hasonló, mint amikor az autót a saját fényszóróiból kiinduló fotonok „lassítják”, csak ezúttal a műszerek által leadott hő teszi ezt.

Megfejtették a Pioneer-anomáliát

A NASA kutatói megfejtették a Pioneer-anomáliának nevezett jelenség titkát, vagyis hogy miért mutatkozik eltérés a Pioneer–10 és Pioneer–11 amerikai űrszondák várható és tényleges repülési pályája között. A tudósok minden egyéb lehetséges tényezőt kizárva arra a következtetésre jutottak, hogy a műszerek működéséből eredő hő áll a szondák lassulásának hátterében.

Slava Turyshev, a Physical Review Letters oldalain megjelent tanulmány vezető szerzője és a kutatás vezetője szerint a hatás ahhoz hasonló, mint amikor az autót a saját fényszóróiból kiinduló fotonok „lassítják”. Nagyon aprócska erőhatásról van szó tehát, ami azonban az adott körülmények között világosan kimutatható eltéréseket okoz az űreszközök pályájában.

Az űrszondákat 1972-ben, illetve 1973-ban indították útjukra a Naprendszer külső vidékei felé. Először a nyolcvanas években figyeltek fel arra, hogy a szondák sebessége a vártnál jelentősebben csökken, és ennek megfelelően pályájuk sem egyezik meg teljes mértékben az eredetileg kijelölttel. Turyshev és kollégái 2004-ben kezdték meg a vonatkozó adatok és eredmények összegyűjtését, hogy ezek elemzése révén végre fogalmat alkothassanak a jelenség okáról. Egy mélyűri küldetés terve is felmerült az anomália közelebbi vizsgálatára, először azonban biztosak akartak lenni abban, hogy lesz mit kinyomozni, és nem csak valamiféle, az eddigi vizsgálatok során kifelejtett faktor hatásairól van szó.

Összesen 43 gigabájt adatot elemeztek, ami manapság nem tűnik soknak, de tekintve, hogy ezek jelentős része a hetvenes-nyolcvanas évekből származik, igen jelentős információtömegről beszélünk.

Hosszú ideig úgy vélték a kutatók, hogy a Nap tömegvonzása lehet a vártnál erősebb. A lassulás egyébként földi szemmel nézve nagyon csekély, másodpercenként mindössze 80 milliárdod centiméter – vagyis egy 60 km/órával haladó autót 650 év alatt állítana meg. Ha azonban csillagászati léptékben kezdünk gondolkodni, rögtön világossá válik, hogy valóban jelentős hatásról van szó. Számtalan ötlet felmerült az üzemanyag szivárgásától kezdve, a csillagközi por fékező hatásán át, ismeretlen égitestek gravitációs hatásáig. Egyes kutatók úgy vélték, hogy az eredmények komolyan kétségessé teszik az emberiségnek a gravitáció törvényeire vonatkozó ismereteit. Még rejtélyesebbnek tűnt a dolog, amikor a többi mélyűri szonda pályáját is megvizsgálták. A Voyager-szondáknál is kimutatható valamiféle pályaeltérés, de az közel sem volt olyan mértékű, mint a Pioneeroknál.

Az analízis afelé mutatott, hogy a hatás kifejeződése a szonda felépítésétől és működésétől függ. Míg a Voyager-szondák három aktív tengely mentén vannak stabilizálva, addig a Pioneerok pusztán tengely körüli forgásuk révén stabilizálják magukat, percenként öt fordulatot téve. A kutatók az összegyűjtött adatok alapján azt is megállapították, hogy mennyi hőt bocsátanak ki az elektromos rendszerek, valamint a plutónium bomlása. A távozó hő mértéke pedig megfeleltethetőnek bizonyult a lassulás ütemével. Egyszerű fizikáról van tehát szó, mondja Turyshev, aki hozzátette, bár nagyon izgalmas lett volna valami újfajta fizikai jelenséget felfedezni, végül az ismert fizikai törvények határain belül sikerült megmagyarázni a rejtélyt.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward