A begóniafélék közé tartozó Begonia pavonina vagy pávabegónia első pillantásra tipikus sötétzöld levelekkel rendelkezik. Ha azonban rossz fényviszonyok között pillantunk a növényre, annak levelei metálkék színben kezdenek pompázni. Heather Whitney, a Bristoli Egyetem kutatója már azt is tudni véli, hogy miért: bizonyos körülmények között a begónia levelei több energiát képesek hasznosítani a napfényből, mint a hétköznapi zöld levelek.

Az irizálásnak nevezett jelenség a növények körében jóval ritkábbnak számít, és többnyire olyan esetekben fordul elő, amikor a növényt beporzó vagy annak magjait szétszóró állatok megtévesztése a cél. A pávabegóniánál azonban nem a virág vagy a termés metálfényű, hanem a levelek, ami meglepő lehet, hiszen az irizálás a fény visszaveréséről szól, míg a levelek célja éppen a fény minél nagyobb mennyiségű elnyelése lenne. Ez pedig különösen érdekes annak tudatában, hogy a kérdéses fajnak eleve nem sok fény jut: a maláj esőerdők mélyén őshonos növény folyamatosan árnyékban van, így Whitney számára teljesen érthetetlennek tűnt, hogy annak levelei miért rendelkeznek olyan struktúrákkal, amelyek a fotoszintézis során hasznosítható fényt vernek vissza.

A jelenség megértése érdekében a szakértő és kollégái megvizsgálták a levelek szerkezetét. A tipikus, zöld levelekben a fotoszintézis helyszínéül szolgáló kloroplasztiszokban több apró torony látható, amelyek pénzérmékből összeállított oszlopokra emlékeztetnek. A begóniában viszont egyes kloroplasztiszokban az elszórtan elhelyezkedő érmeoszlopok helyét precízen egymás fölé épült, méretesebb palacsinták veszik át, amelyek szabályos távolságra helyezkednek el szomszédaiktól. A módosult kloroplasztiszt iridoplasztisznak hívják (az alsó kép c részén látható), és ez áll a levelek érdekes színének hátterében.

Amikor fény éri a leveleket, a kék fény visszaverődik a rétegekről, irizáló kék színt eredményezve. Az iridoplasztiszok egyúttal lelassítják a zöld fény haladását, így azt a növény hatékonyabban képes elnyelni azokat a hullámhosszakat, amelyek árnyékos élőhelyén elsősorban elérik. Rossz megvilágítottság mellett így az iridoplasztisz 5–10 százalékkal jobb hatásfokkal működik, mint a kloroplasztisz.

Normál fényviszonyok mellett ugyanakkor úgy tűnik, hogy a kloroplasztiszok hasznosabbak, ezért nem módosult a növény összes hasonló sejtszervecskéje iridoplasztisszá. Hogy a szabályos struktúrák által visszavert fény miért éppen kék, azt egyelőre nem tudják a kutatók. Ennek látszólag semmi köze a fotoszintézishez, így Whitney szerint valami más állhat a háttérben, például az, hogy a kékes csillogás segít elriasztani vagy megzavarni a növényre éhes állatokat.