A belső megtermékenyítés megjelenése az evolúció rendkívül fontos lépésének számít, hiszen ez tette lehetővé, hogy az embrionális korban védtelen utódok a korábbinál biztonságosabb környezetben kezdjék meg fejlődésüket, és teljesen átformálva ezzel a szaporodás jellegét. A megtermékenyítés ezen formájának ugyanakkor van egy nagyon fontos előfeltétele: a hímeknek szükségük van egy olyan szervre, amelynek segítségével a nőstény testének belsejébe juttathatják ivarsejtjeiket. A hímvessző evolúciójával kapcsolatban mostanáig nem sok információval rendelkeztek a kutatók, a napokban ugyanakkor két tanulmány is megjelent a kérdéssel kapcsolatban, amelyek segítenek felgöngyölíteni a külső nemi szerv történetét. Az eredmények az evolúciós rejtély megválaszolásán túl számos fejlődési rendellenesség megértésében és gyógyításában is segítséget nyújthatnak.

A tanulmányok egyikébena Harvard kutatói arról számolnak be, hogyan követték nyomon a hímvessző embrionális fejlődésének lépéseit egerekben, gyíkokban, csirkékben és kígyókban. Cliff Tabin, Patrick Tschopp és kollégáik a folyamat sejtszintű megfigyelésén túl a szerv fejlődésének genetikai hátterét is felderítették. Érdekes módon a vizsgált állatcsoporttól függően nagyon eltérő lehet már az első lépés is, vagyis hogy pontosan milyen sejtekből indul ki a hímvessző fejlődése. A kígyókban és a gyíkokban a hátsó lábak kezdeményeiben indul meg a folyamat, az egerekben a leendő farokrészből származnak a hímvessző kiinduló sejtjei, a csirkeembrióban pedig mindkét rész, tehát a farok és a hátsó végtag előzménye is ad sejteket a szervhez.

Minden vizsgált állatcsoport esetében egyezett ugyanakkor a kezdeti vezérlés jellege. A kígyóktól az egerekig jellemző, hogy az állatok jelentős részében az emésztő-, szaporító- és kiválasztórendszer közös kivezetéseként szolgáló kloáka indítja be a hímvessző fejlődését. Ez a tény megmagyarázza a kiinduló sejtek jellegét is, hiszen a rágcsálók kloákája a farok közelében nyílik, a hüllőké viszont ott helyezkedik el, ahol a hátsó lábak lennének.

A másik idevágó tanulmányta Floridai Egyetem kutatói írták, akik csirkeembriókban vizsgálták a külső nemi szervek embrionális fejlődését. Ana Herrera és kollégái különböző fluoreszcens címkékkel látták az embriók korai sejtjeit, majd megnézték, hogy miből mi fejlődik. A vizsgálat során többek közt kiderült, hogy a hímvessző, illetve a nőstényekben a csikló két olyan sejtcsoportból fejlődik ki, amelyek az embrió kétdimenziós állapotában ellentétes széleken foglalnak helyet. Amikor aztán a kétdimenziós lap hengerré záródik, a két sejtcsoport összetalálkozik. Mindkét csoport egy kis sejtcsomót képez, amelyek az állatok nagy részében aztán egyetlen nemi szervvé egyesülnek, a kígyók esetében viszont a szakértők szerint elképzelhető, hogy ezek egyesülésének hiánya eredményezi a két hímvessző létrejöttét.