Megfejtették a bagoly fejmozgásának titkát

A bagoly érdekes szülötte az evolúciónak: látószerve akkorára nőtt, hogy a szemüregben már nem maradt hely a szemmozgató izmoknak, így a szemek helyett egész fejét mozgatja az állat.

Megfejtették a bagoly fejmozgásának titkát

A tudósok régóta próbálják kideríteni, hogyan képes a bagoly mindkét irányba 270 fokkal elfordítani fejét anélkül, hogy közben komoly károkat okozna nyaki ereiben és elzárná agyának vérellátását. A Johns Hopkins Egyetem kutatói most úgy tűnik, hogy végre megoldották a rejtélyt: a madár sajátos csontozata és érhálózata egyaránt szerepet játszik fejének kivételes mozgathatóságában.

A legtöbb élőlény nyaka úgy épül fel, hogy alkalmatlan lenne a bagolyéhoz hasonlóan szélsőséges mozdulatok végrehajtására: erek és izmok szakadnának meg, vagy legalábbis időlegesen elzáródna a fej vérellátása, helyreállása után pedig halálos következményekkel járó vérrögök árasztanák el a szervezetet. A bagoly azonban érdekes eredménye az evolúciónak: látószerve akkorára nőtt, hogy a szemüregben már nem maradt hely a szemmozgató izmoknak, így a szemek helyett egész fejét mozgatja az állat. Valahogy meg kellett oldani tehát, hogy a nyak extrém módon csavarodni tudjon.

Fabian de Kok-Mercado orvosi rajzoló és Philippe Gailloud neuroradiológus eredményei alapján ezt több különböző szinten megvalósuló biológiai adaptáció teszi lehetővé. A szakértők kontrasztanyagos angiográfiával és CT-felvételek segítségével vizsgálták a kísérleti állatok, természetes következmények miatt elpusztult hóbaglyok, szalagos baglyok és amerikai uhuk nyakának és fejének érhálózatát, illetve csontos kapcsolódásait.

Az érvizsgálatok során kiderült, hogy a madarak artériái az állcsont magasságában kiöblösödnek. Ilyenre az emberi szervezetben nincs példa, a mi artériáink inkább egyre szűkebbek lesznek, ahogy a szívtől távolodnak. Az elképzelések szerint ezek a kiöblösödések arra szolgálnak, hogy az itt felgyűlő vérutánpótlás a nyaki erek ideiglenes elzáródása vagy összeszűkülése esetén is biztosítsa az agy folyamatos vérellátását. Ezt segíti elő az a rendkívül összetett érhálózat is, amelynek köszönhetően a legkicsavartabb helyzetben is biztosított valamiféle véráramlás.

További érdekes felfedezés volt, hogy a baglyok 14 nyakcsigolyájából 12 esetében azok a lyukak, amelyeken az arteria vertebralis áthalad, tízszer nagyobb átmérővel rendelkeznek, mint az ér mérete indokolná. Ilyen módon a vastag levegőburokkal körülvett artériáknak sokkal nagyobb mozgásterük van, amikor a madarak elfordítják a fejüket, és a csigolyák elmozdulnak egymáshoz képest.

Az agyat négy nagy artéria látja el: a kétoldali belső feji verőér (arteria carotis interna) és a kétoldali gerincmenti verőér (arteria vertebralis). A baglyok esetében ezek közt apró érhálózat formájában összeköttetés van, így szükség esetén képesek „kisegíteni” egymást, biztosítva, hogy folyamatos legyen a vér agyba történő áramlása.

A kutatás következő fázisában a szakértők más madarak, többek közt a héják nyakának felépítését is szeretnék közelebbről megvizsgálni, hogy kiderítsék, ezek esetében is hasonló megoldások teszik-e lehetővé a szó szoros értelmében nyakatekert mozdulatokat.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward