Elképesztően sokszínű felszín tárul fel azokon a nagy felbontású felvételeken, amelyeket a New Horizons űrszonda a Plutóról készített. Az űreszköz az elmúlt napokban kezdte meg a törpebolygó rendszerén való júliusi keresztülrepülés során begyűjtött adatok javának hazasugárzását. Az összes információ Földre küldése összesen egy évig fog tartani. A New Horizons jelenleg már nagyjából 5 milliárd kilométerre van a Földtől, és minden rendszere kiválóan működik.

A Pluto felszínén annyi változatos forma és komplex folyamat figyelhető meg, ami minden eddig felkeresett naprendszerbeli égitesten túltesz, mondja Alan Stern, a New Horizon program vezetője. „Ha egy művész a szonda odaérése előtt hasonlóan festette volna meg az égitestet, mindannyian túlzásnak éreztük volna az ábrázolást, pedig tényleg ilyen a Pluto” ‒ folytatja a kutató.

A fenti felvételt a legfrissebben kézhez kapott fotókból állították össze a szakértők, és a kép azt ábrázolja, hogy mit látnánk, ha 1800 kilométeres magasságból tekintenénk le a Pluto egyenlítői részére. A kép alsó részén az égitest felszínének legidősebbnek tartott, sötét, kráterekkel szabdalt részét, a Cthulhu-régiót láthatjuk, felül és jobbra pedig a Szputnyik-síkság fényes, jeges felszíne tűnik fel. A felvételen ábrázolt terület 1800 kilométer átmérőjű, és a képek 2015. július 14-én készültek 80 ezer kilométeres távolságból.

Az elmúlt héten hazasugárzott képek legjobbjain 400 méter/pixeles felbontásban figyelhető meg az égitest felszíne, és ez még csak a kezdet. A felvételeken többek közt dűnékre hasonlító felszíni formákat, a hegyekből a síkságokra ömlő nitrogén jégfolyamokat, és feltehetően folyékony anyag által kivájt völgyhálózatokat azonosítottak a szakértők. A fotókon még részletesebben láthatók továbbá azok a kaotikusan „összedobált”, óriási hegységek is, amelyek leginkább talán a Jupiter jeges holdja, az Európé hegységeire emlékeztetnek.

„A Pluto felszíne legalább olyan bonyolult, mint a Marsé” ‒ mondja Jeff Moore, a szonda geológiai adatait elemző csapat vezetője. A szakértő szerint akár az is elképzelhető, hogy az ide-oda dőlő hegyek valójában óriási jégkockák, amelyek a nem hivatalosan Szputnyik-síkságnak nevezett régió fagyott nitrogéntengerében lebegnek.

Ezen a képen egy 470 kilométer átmérőjű terület látszik, amelyen a Szputnyik-síkság északnyugati peremén húzódó kaotikus hegységrendszer figyelhető meg, a hegyek lábainál a rejtélyes „dűnékkel”.

A dűnék lehetséges jelenléte pedig azért jelent óriási meglepetést, mert a Pluto légköre jelenleg annyira ritka, hogy benne nem beszélhetünk komolyabb szelekről, magyarázza William B. McKinnon, Moore helyettese. Az égitest tehát vagy sokkal sűrűbb atmoszférával rendelkezett a múltban, vagy pedig a dűnéket valamilyen más, eddig nem azonosított folyamat formálta.

A New Horizons nemrégiben hazasugározta a Pluto legnagyobb holdjáról, a Charonról július 15-én közzétett felvétel sokkal nagyobb felbontású változatát is. Ezen az 1200 kilométer átmérőjű égitest felszínét 4,6 kilométer/pixeles részletességgel láthatjuk.

Végül pedig következzen egy kétféleképpen feldolgozott felvétel a Pluto légköréről, amely akkor készült, amikor a szonda törpebolygó melletti elhaladás után visszapillantott, és Pluto árnyékából fotózta le a napsütötte atmoszférát. A jobboldali, speciálisan feldolgozott képen látszik, hogy az égitest légköre milyen sok jól elkülönülő rétegből áll.