A szerverprocesszorok szegmense új processzorokkal bővült, hála az AMD EPYC 8004-es sorozatának, ami a Siena kódnév alatt fut. Az új szerverprocesszorok mellé egy teljesen új platform is érkezett, ami az SP6-os processzorfoglalat köré épül és a friss központi egységekben rejlő lehetőségek hatékony kiaknázását segíti.

A Siena kódnévre keresztelt újdonságok ezúttal kevesebb processzormagot tartalmaznak, mint az EPYC 9004-es sorozatot erősítő Genoa modellek, valamint maguk a processzormagok is különböznek némileg a két család képviselőinél. Míg a Genoa sorozatban ZEN 4 alapú megoldások sorakoznak, addig a Siena modelleknél ZEN 4c típusú processzormagokat vetettek be az AMD fejlesztői.

Ahogy a kifejezetten nagy magszámmal rendelkező Bergamo processzoroknál, úgy a Siena modelleknél is ugyanazt a funkcionalitást kínálják a ZEN 4c processzormagok, mint a ZEN 4 alapú megoldások a Genoa lapkáknál: ugyanazokat az utasításkészleteket támogatják, valamint órajelenként végrehajtható műveletek számában sincs igazán különbség köztük (IPC). A ZEN 4c processzormagok abban különböznek, hogy 35%-kal kisebbek, mint ZEN 4 alapú társaik, ami részben a harmadszintű megosztott gyorsítótár alacsonyabb kapacitásának köszönhető.

A chipletes felépítésű újdonságok ugyanúgy Vindhya kódnévre keresztelt CCD-ket alkalmaznak, mint a Bergamo modellek, a CCD-ket tartalmazó chipletek pedig ugyanúgy 5 nm-es csíkszélességgel készülnek. Ezek mellé egy sIOD is társul, ami 6 nm-es csíkszélességgel készül viszont a Genoa modelleknél alkalmazott verzióhoz képest közel felére vágták vissza az I/O képességeit, pont az eltérő célszegmens-igények miatt.

A processzormagokat tartalmazó chipletek fedélzetén két darab nyolcmagos CCD található, vagyis egy ilyen chiplet 16 processzormagot tartalmaz. Egy-egy nyolcmagos CCD csoport mellé 16 MB-nyi L3 Cache jár, az egyes processzormagok pedig 1 MB-nyi dedikált másodszintű gyorsítótárral gazdálkodhatnak.

Az új AMD EPYC processzorok ezúttal nem a szokásos SP5-ös, hanem az SP6-os tokozást használják, vagyis új processzorfoglalatba illeszkednek. A két processzorfoglalat között elég jelentős különbségek vannak, hiszen míg az SP5-ös 76 x 80 milliméteres területet foglal, addig az SP6-os már csak 58,5 x 75,4 milliméternyi területet igényel. Mindkettő LGA rendszerű, vagyis a processzor alján csak érintkezőpontok foglalnak helyet, nem tüskék.

Az SP6-os foglalat mindössze 4844 érintkezővel rendelkezik, míg az SP5 összesen 6096 érintkezőt vethet be a siker érdekében. Egyelőre csak az EPYC 8004-es processzorok használják az SP6-os tokozást, később azonban bővülhet a termékek köre.

A kevesebb érintkezőből adódóan az I/O képességek is szerényebbek, mint az SP5-nél. Ennek megfelelően az SP6 már csak maximum hatcsatornás DDR5-ös memóriatámogatást használhat, de így is lehetőség van 1152 GB-nyi DDR5-4800 MHz-es RDIMM modul bevetésére, természetesen a szokásos ECC támogatással karöltve. Ezzel egy időben a PCI Express részleget is karcsúsították, vagyis itt már csak 96 darab PCI Express 5.0-s sáv áll rendelkezésre, valamint 48 darab CXL 1.1-es sávot is igénybe lehet venni. Jó hír viszont, hogy az AMD Infinity Guard névre keresztelt biztonsági architektúra, ami a 4. generációs EPYC processzorokkal mutatkozott be, változatlanul elérhető.

A Siena család összesen hat tagot számlál, viszont ezekből érkeznek P és PN jelölésű modellek is, így összesen 12 processzorból lehet választani. A P jelölésű példányok magasabb alapértelmezett TDP kerettel rendelkeznek, valamint cTDP funkciót is kaptak, működési hőmérséklet-tartományuk 0 és 75 Celsius fok között helyezkedik el. Ezzel szemben a PN jelölésű verziók alacsonyabb TDP kerettel érkeznek és mellőzik a cTDP funkcionalitást, üzemi hőmérséklet-tartományuk pedig valamivel szélesebb, ugyanis -5 és +85 Celsius fok között helyezkedik el. Utóbbi modellek ennek megfelelően drágábbak is lesznek, mint a P jelölésű verziók.

Az AMD belsős mérései szerint az 1P alapú rendszerek akár dupla wattonkénti teljesítmény elérésére is képesek, mint az Intel Xeon Platinum 8490H és a Xeon Platinum 8471N alapú szerverek, amelyek közül előbbi 60 maggal és 120 szállal, utóbbi pedig 52 maggal és 104 szállal dolgozhat. Ha azonos magszámban gondolkodunk, akkor a 32 maggal és 64 szállal ellátott EPYC 8324P a Xeon 6421N-hez képest nagyjából 16%-kal jobb videó kódoló teljesítményt nyújt FFmpeg alatt, ami nem hangzik rosszul. A Siena modellek 40%-nál is nagyobb előnyt tudhatnak magukénak az egy rendszerre vetített fogyasztás/teljesítmény hányados terén, valamint 32%-kal alacsonyabb becsült rendszerfogyasztás mellett üzemelhetnek. Az egy rackre jutó magsűrűség 80%-kal jobb lehet, mint a rivális termékeknél; az egy rackre jutó teljesítmény pedig 40%-kal alakulhat jobban, mint az Intel alapú megoldások esetében.

Az AMD EPYC 8004-es sorozatú szerverprocesszorai már elérhetőek a nagy szervergyártó partnereken keresztül.