A Japán Atomenergia-Biztonsági Ügynökség elfogadta azt a tervet, amelynek keretében a talaj megfagyasztásával állítanák meg a fukusimai atomerőmű további szivárgását. Először tavaly augusztusban röppent fel a hír, hogy a 2011-ben megsérült erőmű üzemeltetője, a TEPCO (Tokiói Elektromosenergia-szolgáltató Vállalat) mérnökei a különféle földalatti struktúrák (például bányatárnák és metróalagutak) körül a talaj ideiglenes stabilizálására alkalmazott módszerrel állnák útját a szivárgásnak.
Fukusima esetében a legnagyobb problémát az okozza, hogy a közeli hegyvidéken leeső csapadékból folyamatosan pótlódó, és a tenger felé áramló talajvíz keveredik a leolvadásnak indult reaktorok hűtésére használt, éppen ezért sugárzó anyagokkal szennyezett vízzel. Tavaly augusztusban emiatt 300 tonna szennyezett víz került az óceánba, februárban pedig − vélhetően emberi hiba miatt − újabb 100 tonna szivárgott el az egyik tartályból, bár ez utóbbi szennyezés állítólag nem érte el az óceánt. A legutóbb elszökő víz radioaktivitása a TEPCO szóvivőjének elmondása szerint literenként 230 millió becquerel volt. (A WHO határértékei szerint nem ajánlatos olyan ivóvizet fogyasztani, amelynek radioaktivitása meghaladja a literenkénti 10 Bq-es szintet.)
A 2011 márciusában történt földrengés és szökőár nyomán bekövetkezett erőműkatasztrófa tehát egyáltalán nem tekinthető lezártnak, mivel a sugárzó anyagokkal teli hűtővíz és a talajvíz keveredését máig nem sikerült megállítani. A TEPCO szakértői azt remélik, hogy jégfal talán megoldást jelenthet a problémára. Az építkezési munkálatok júniusban kezdődnek. Ezek során 20−40 méteres mélységig lenyúló fagyasztólándzsákat helyeznek el az erőmű körül, majd az ezekben keringetett hűtőanyaggal egy 1,5 kilométeres hosszúságú, fagyott talajból álló falat kreálnak a felszín alatt. Ennek révén elviekben megakadályozható, hogy víz hagyja el szennyezett területet, vagy további vízmennyiség jusson be oda.
A tervvel a független szakértők szerint több probléma is akad. A legkézenfekvőbb gond, hogy a fal üzemeltetése rendkívül sok energiába és pénzbe kerül majd. Nagyobb baj azonban, hogy nem is biztos, hogy hosszabb távon működőképes lesz. Többen például amiatt aggódnak, hogy a fagyasztás miatt a falat alkotó talajrészek megsüllyedhetnek, hatástalanná téve az egész projektet.
A Japán Atomenergia-Biztonsági Ügynökség illetékeseinek elmondása szerint a tervvel kapcsolatos meghallgatáson igazán nyomós ellenérv nem hangzott el, így végül áldásukat adták arra, hogy a TEPCO megkezdje a munkálatokat, és végrehajtsa a projekt első szakaszát. Annyit mindenesetre elhangzott, hogy terv későbbi részeiben vannak felülvizsgálatra szoruló részletek, például további vizsgálatokat igényel, hogyan hat majd a jégfal jelenléte a létező felszín alatti struktúrákra.
Egy dolog biztos: ilyen méretekben és ilyen hosszú távra tervezve még senki sem próbálkozott talajfagyasztással. Az is igaz ugyanakkor, hogy a problémás víztömeg minden nappal egyre szaporodik az erőmű alatt, így valami megoldásra szükség van. A TEPCO mérnökei egyébként időközben egy olyan rendszer építésébe is belekezdtek, amely a hegyek felől érkező talajvizet az erőmű kikerülésével egyenesen az óceánba vezeti majd, kihagyva a szennyezett területeket.
