A skóciai St. Antdrews Egyetem kutatói egy új tanulmányban számolnak be az eredményekről. Charles Bates és társai a leírtak szerint felfedezetlen kőkörök után kutattak a Skóciától északnyugatra fekvő Lewis szigeten. A szigeten találhatók a híres callanishi állókövek, amelyeket a skóciai Stonehenge-ként is emlegetnek. A nyitóképen látható callanishi kőkör 5000 éve épült, és bár a szakértők egy ideje már sejtették, hogy a közelében több kisebb „kísérőkör” is lehetett, ezek pontos helye azonban mostanáig ismeretlen volt.

A szakértők többek közt elektromágneses térképezési technikákkal és elektromos ellenállás tomográfiával vizsgálták, mi rejtőzik a vastag tőzegréteg alatt. Ennek során sikerült is ráakadniuk egy eddig ismeretlen struktúra maradványaira, amely egykor egy, a callanishi állókövekre néző domb tetején állt. Az adatokból az is kiderült, hogy az építmény egyetlen nagyjából érintetlenül maradt köve egykor nagyobb kőkör tagja volt, amely egy érdekes mágneses tulajdonságokkal rendelkező, csillagszerű foltot vett körül.

Utóbbit a mérések szerint legalább egy hatalmas villámcsapás vagy több kisebb villám alakíthatta ki. A szakértők szerint az adatok alapján úgy tűnik, hogy a villámcsapások azt megelőzően történhettek, hogy a tőzeg elkezdte beborítani a területet, tehát legalább 3000 évvel ezelőtt. A szakértők a struktúra rekonstruált formája alapján úgy sejtik, hogy az építmény célja pontosan az lehetett, hogy a kőkörbe vezesse a villámokat. Hogy miért így alakították az építők, az egyelőre kérdés, ahogy az is, hogy mi volt a kör közepén, ahová a villámcsapások fókuszálódtak.

Bates teóriája szerint azonban akár egy mára már hiányzó fa vagy szikla állt középen, az építmény a bizonyítékok alapján azt mindenképp jól demonstrálja, hogy a természet erői mennyire szorosan a mindennapok részét képezték a sziget korai gazdálkodói közösségei számára.