A kézikonzolok kategóriája sokáig egyfajta presztízs szerepet töltött be a hardvergyártók között, akik kezdetben sokkal kevésbé a vaskos bevételek reményében jelentkeztek masináikkal, inkább a szerepüket és relevanciájukat igyekeztek aláhúzni velük, némi egészséges piaci és kritikai verseny kíséretében. Ehhez persze nem volt elegendő pusztán a handheld kategória külső jegyeit felvonultatni, sőt, ahogy az Asus vagy akár a Lenovo, úgy az MSI is igyekezett releváns hardverekkel és saját fejlesztésű szoftveres megoldásokkal előrukkolni.

Néhány éve azonban senki sem gondolta, hogy a PC-s gaming ekkora pénztemetővé is válhat, ahogy arra sem, hogy a végletekig hajszolt VGA-árak után a memóriák következnek. Így a kifejezetten hordozhatóságra tervezett, kompakt masinák szerepe is egyre jobban felértékelődik, különösen úgy, hogy a legtöbb komolyabb handheld gép egy Windows alapú PC-t rejt a kontrollerrel egybeépített burkolat alatt.

A sort pedig ezúttal az MSI folytatta, aki nem egy, de mindjárt két géppel állt elő, így bővítve sorozattá a 2024-ben bemutatkozó Claw brandjét. A látszat ellenére azonban nem igazán beszélhetünk két valóban eltérő gépről, ugyanis a nyers teljesítményt tekintve a Claw 7 AI+ és 8 AI+ lényegében azonosak egymással. Míg a Claw 8 egy hüvelykkel nagyobb képátlóval, alapból 1 TB-os SSD-vel és vaskosabb akkumulátorral érkezik, addig a Claw 7 egy fokkal kompaktabb és természetesen a kedvezőbb árú ajánlatként igyekszik vonzóvá tenni magát. Nálam a kisebb modell járt, lássuk, hogyan teljesített.

Kicsomagolás és tartozékok

Az új Claw ízléses kartondobozban érkezik, mely mellőzi a színeket, de azért szállítja a kategóriához illő "gamer" stílusjegyeket. Felbontás után egy újabb kartonelemmel találkoztam, melyből konzoltartó, kitámasztó hajtogatható. Ilyesmivel más gyártónál is találkozhatunk és én ugyan kétlem, hogy bárki nagy hasznát vette valaha, de a gesztust ezúttal is értékeltem.

A készülékhez egy 65 wattos töltő jár, mely szerencsére Type-C-s, így a gép lényegében bármilyen hasonló, vagy jobb teljesítményű C-s töltővel helyettesíthető. A vezeték nem cserélhető, viszont két méteres hosszával az otthoni használatot alaposan megkönnyítheti, ami mindenképp pozitívum. Ezen kívül csak kezelési útmutatókat találni a dobozban két kis füzet formájában, egyéb kiegészítő, pl. védőzsák vagy hordtáska sajnos nem jár mellé.

Dizájn és hardver

Maga a név kiválóan tükrözi majd a korszakot, melyben született, lassan a táblás csokoládé nevében is ott lesz az AI, ha már ennyit költ rá az ipar, tudjunk róla, hogy az is van. Első ránézésre a formavilág meglehetősen ismerős lesz, ám a dizájn talán némileg mégis megosztó lehet. A gyártási minőség és a teljes egészében műanyag burkolat szerencsére kiváló minőségű, amit el is várunk egy olyan szériától, melynek a legolcsóbb darabja is közelebb jár a 400 ezer forinthoz, mint a 300-hoz.

A felületkezelés tapintásra kellemes, az enyhén matt textúra egészen jól elrejti a szennyeződéseket, ám az összhatás talán egy fokkal kevésbé tűnik prémiumnak, mint azt a vételár alapján várnánk, de ez persze ízlés kérdése. A fekete szín például jól áll neki és összességében nem mutat rosszul, ám valahogy akár a hangszórórácsokat vagy a kijelző melletti gombokat kísérő csíkokat és mélyedéseket nézem, akár a hátoldalt uraló szellőzőfelület agresszív dizájnját szemlélem, a teljes kép pár fokkal bazáribbnak hat, mint a konkurens készülékek esetében.

De ha már szellőzés, ez láthatóan jól átgondolt része a Claw 7-nek, hiszen a markolatot leszámítva lényegében a teljes hátlap a belélegzésért felel, leszámítva a méretes MSI logót, ami szintén kissé túlzásnak hat, még ha sokat nem is fogjuk bámulni. Az elhasznált levegőt a gép felső peremén fújja ki, a megoldás pedig szerintem jól sikerült, hiszen a kiáramló meleg a kezeimet pont nem zavarta használat közben.

Kifejezett pozitívumként említhetők a csatlakozók, melyek közül a két Thunderbolt 4-et rejtő USB-C a leginkább figyelemre méltó. Ezen szabvány alkalmazása a gép egyik legerősebb tulajdonsága, hiszen nem csak nagy teljesítmény átengedésére alkalmas, de általuk külső megjelenítőket is használhatunk, illetve egy jól felszerelt USB-s dokkoló beszerzésével a monitorok és perifériák használata mellett tölthetjük is a gépünket.

Míg az okostelefonok már a legdrágább kategóriában is simán hátrahagyják a kártyaolvasót vagy az analóg audió-csatlakozót, itt mindkettőt megtaláljuk egy Micro SD slot és egy 3.5 mm-es kombinált port formájában. Előbbi kifejezetten praktikus, ha kifogynánk az 512 GB-os háttértárból, amire jó esély van az előre telepített Windows 11 Home és néhány modern játék társaságában.

Már-már meglepetésként ért, hogy az MSI a legtöbb konzolt is gyártó cégtől eltérően nem az AMD-vel, hanem az Intellel kötött együttműködést, tehát a számítási teljesítményért ezúttal a kékek feleltek. Az Intel Core Ultra 7 258V papíron egy meglehetősen takarékos chip integrált GPU-val, mely a 32 GB LPDDR5x-8533 memóriacsomagból csíphet le magának annyit, amennyire éppen szüksége van. Ez a mennyiség amúgy még a videokártyával együtt is bőségesen elegendő lesz a legtöbb feladatra, 1080p-s játék mellett pedig egyelőre nincs okunk az aggodalomra.

De ha már 1080p, a beépített kijelző egy 7 colos, érintővezérlést is kínáló IPS panel, Full HD natív felbontással és 120 Hz-es maximális képfrissítéssel. A kijelző felülete nem tükröződésmentes, ami alapvetően élesebb képet biztosíthat, cserébe figyelnünk kell, hogy hol helyezkednek el mögöttünk a fényforrások, mert azok bizony zavarók lehetnek. Cserébe a színhűség meglepően jó, talán a legjobb, amit nem OLED-es handheld készüléktől láttam.

A nagyjából 500-nites, maximális fényerő természetes nappali fény és erős mesterséges világítás mellett is jól kivehető képet garantál, a VRR (Variable Refresh Rate) pedig gondoskodik róla, hogy alacsonyabb képkockaszám mellett is szakadozástól mentes képet élvezhessünk. Ez egy korrekt csomag, kompetitív fps-eket pedi aligha 7 colon tervezünk játszani, az egyjátékos élményekhez és a külső nézetű játékok többségéhez pedig a válaszidő is megfelelő volt, az MSI erre megfelelő figyelmet fordított.

A legnagyobb meglepetés viszont olyan helyről érkezett, ahonnan a legkevésbé számítottam rá: a hangszórókból. A 2 wattos hangszórópár konkrétan a legjobb hangzást produkálta, amit hasonló hordozható géptől eddig hallottam, a Lenovo és az Asus gépeit is beleértve. Nem csak hangosak, de meglehetősen részletgazdag és kategóriájukat meghazudtolóan immerzív sztereó hangzást nyújtottak. Szóval, ha elegünk van a fejhallgatónkból és szellőztetnénk egy kicsit a füleinket, simán adhatunk nekik egy esélyt.

De jöjjenek akkor a kezelőszervek, melyeken a teljesítmény és a kép után a legtöbb múlik egy konzol esetében. A kétoldali markolatok ergonómiájával én alapvetően elégedett voltam, még úgy is, hogy a tenyerembe kissé szögletes formák mélyedtek. Először azt hittem, ez idővel zavarni fog, de hosszú távon sem okozott különösebb kényelmetlenséget, persze egyáltalán nem kizárt, hogy valaki máshogy lesz ezzel.

Az elsődleges gombok, mint az X, Y, A és B rendkívül stabilak, csak alig mozognak a foglalatukban és kiváló nyomásérzetet adnak. Egy fokkal kevésbé voltam oda az analóg karokért, illetve a D-pad is felemás. A minőségükkel persze nincs gond, a Hall-effektusra épülő vezérlők alkalmazása pedig kifejezetten dicséretes, hiszen lényegében ezek lehetnek a leghosszabb élettartamú alkatrészek, amennyiben nem koptatjuk szét az amúgy kellemes tapintású, recés szélű szilikonborításukat.

Az analógoknál azt éreztem, hogy nem rendelkeznek kellő ellenállással, túl könnyen dönthetők el alapállásukból. A finomabb mozgások kivitelezésekor jó lenne, ha még egy picit több erőt kellene kifejteni a használatukkor azután is, hogy már elindultak az eredeti pozíciójukból. Talán szőrszálhasogatásnak tűnik, de számomra lényeges és sok játék esetében tudnám értékelni a nagyobb ellentartást.

A D-pad esetében a konkáv, a középpontja felé mélyedő, kissé tányérszerű forma volt meglehetősen szokatlan. A legtöbb játékos a hagyományos, négyirányú kereszt formát részesíti előnyben és nem véletlenül. A gomb nyomáspontja amúgy kifejezetten jó és a formája is simán megszokható, a kivitelezés tehát alapvetően minőségi munka.

Ezen felül az R1, R2, illetve L1 és L2 gombok és ravaszok, illetve a hátoldali makrózható M1 és M2 gombok lettek úgymond érdekesek. A nyomáspontjuk és ellenállásuk alapvetően jó, viszont kissé hangosabbak a kelleténél. Az L1 és L2 az M gombokkal egyetemben kattognak, az R1 és R2 pedig visszaérkezéskor kattannak nagyokat. Nem elviselhetetlen, de azért feltűnő és furcsa, hogy erre nem figyeltek oda a tervezésnél. A párkapcsolatban élők, esetleg gyerekágy mellett őrködők szerettei pedig remélhetőleg kiváló alvók, különben a zajongás könnyen gátat szabhat az esti játéknak.

Szoftver

A gyártó házi megoldása az MSI Center (bal alsó előlapi gomb), mely lényegében megfelel az Asus ROG Ally-nál használt Armoury Crate vizuális keretrendszerének. Ez a Steam OS-hez hasonló felépítéssel és letisztultsággal bír, a konzolosabb élmény és könnyebb kezelhetőség érdekében. A Valve felülete persze kiforrottabb és stabilabb is ezeknél, de ha nem szeretnénk a kis kijelzőn a Windows aprócska ikonjaira hagyatkozni, gaming esetén erősen javasolt, hogy éljünk vele.

A kényelmesebb, játékorientált kezelőfelület mellett itt érhetők el a leggyorsabban a fontosabb frissítések, a Firmware-t, a BIOS-t és a grafikus vezérlőt is beleértve. Nálam mindegyik gond nélkül lezajlott, ám többen panaszkodtak arra, hogy pl. a BIOS esetében nem sikerült a frissítés, így muszáj volt letölteniük és manuálisan telepíteniük. Ezen kényelmi funkciók fixálása elsődleges fontosságú lehet, főleg a kevésbé tapasztalt, bizonytalanabb felhasználók számára, akik enélkül akár stabilitást vagy teljesítményt javító csomagoktól eshetnek el.

Érdekes és egyben furcsa tapasztalat, hogy amennyiben jóváhagyjuk, hogy alapértelmezés szerint az MSI Center automatikusan betöltsön a gép bekapcsolásakor, a felület jóval stabilabb lesz, mintha utólag, manuálisan indítjuk el. A szoftver bár folyamatosan kap frissítéseket, néha így is hajlamos volt az akadozásra és nem mindig reagált elég fürgén. Automatikus indítás esetén az élmény jóval stabilabbá vált, szóval nem elviselhetetlen, de azért zavaró lehet. Hozzátenném még, hogy eddig nagyjából minden hasonló készüléken tapasztaltam hasonló faragatlanságokat, tehát ez minden gyártó számára optimalizálásra váró terület.

A másik felület az MSI Quick Setting (jobb alsó előlapi gomb), ami pedig a ROG Ally Command Centerének helyi megfelelője. Ez egy igencsak hasznos segédablak, melyben egyfelől a Centerhez hasonlóan állítható a kezelési mód, de gyorsan hozzáférünk a hangbeállításokhoz, WiFi-hez, Bluetoothoz, a legfontosabb játékkliensekhez, képet kapunk a hardverkomponensek kihasználtságáról és így tovább. Lényegében a Windows feladatkezelőjét kapjuk meg bővített és méretezés terén optimalizáltabb formában.

Teljesítmény és üzemidő

A Claw 7 jelenleg vitán felül az egyik, ha nem a legjobb teljesítményt produkáló handheld PC, illetve kézikonzol, ahogy jobban tetszik. Az Intel végül kifejezetten jó választásnak bizonyult, ugyanis a Lenovo Legion-t és a ROG Ally X-et is meghaladó teljesítményre képes. Ez persze nem azt jelenti, hogy a nagyobb igényű játékoknál mostantól nem lesz kérdés a minimum 60 fps, ugyanakkor jóval közelebb kerülünk egy 60-as átlaghoz, főleg, ha felskálázást is alkalmazunk. Az összehasonlítás során az AI Engine üzemmód a kiegyensúlyozott, közepesen takarékos fogyasztásra törekvő energiaséma, mellette pedig manuálisan beállítható maximális teljesítmény eredményei láthatók

Ahogy korábban, úgy most is azt tapasztaltam, hogy ekkora kijelzőn a részletek sokkal kevésbé szembetűnők, mint egy asztali monitoron, így adott esetben nem szégyen az 1280x720-as, avagy 720p-s felbontás használata sem. Emellett a legtöbb esetben ahol lehetett, illetve jó hasznát vehetjük az Intel XeSS és AMD FSR 3.0 felsálázási módszereknek is, melyekből a Cyberpunk láthatóan az Intel megoldását preferálta.

Aki valóban konzolként tekint a gépre, annak a 30 fps sem feltétlenül szitokszó, a stabil 60-ért azonban továbbra is meg kell küzdeni, amennyiben egy Cyberpunk 2077-et szeretnénk játszani. A VRR azonban sokat hozzátett ahhoz, hogy akár 40, akár 50-60 volt az aktuális képkockaszám, a játékélmény lehetőleg folyamatos maradjon, a CPU/GPU kombó pedig meglehetősen ügyesen kezelte a kihívásokat, agresszív szaggatást vagy bezuhanásokat nem tapasztaltam, a játékélmény mindvégig kellemesen stabil volt.

Közepes beállításokkal azonban még a Cyberpunk 2077 esetében is simán elérhető volt a 60 fps körüli átlag, ami kifejezetten kompetitív teljesítményt mutat. Alacsonyabb igényű szoftverek, eSport címek és néhány évvel korábbi játékok esetében simán megtalálhatók azok a beállítások, melyekkel a látvány és a sebesség is tökéletesen élvezhető. Ez persze egyéni igény kérdése, de a magam részéről az MSI Claw produkálta eddig a legjobb teljesítményt, ami elvitathatatlan előrelépés és valós előny a konkurenciával szemben.

Míg a melegedés megfelelő ventibeállításokkal és tűrhető zajszint mellett 84-85°C körül tartható, az üzemidő már meglehetősen nehéz kérdés. Ezen a téren bár kategóriáján belül szintén korrektül teljesít, a csoda egyelőre még várat magára, illetve egy hatékonyabb és még takarékosabb architektúrára. Az alig 55 wH-s akkumulátor néhány óránál többre képtelen lesz, ha hardverigényes játékokra vágyunk. A legjobb amit tehetünk, hogy visszavesszük a fényerőt és mellőzzük az XYAB gombok és az analógok karok RGB-s fényeinek használatát. Kapcsoljunk le amit lehet és koncentráljunk a játékra, akkor több időnk lesz egyetlen feltöltéssel.

Kell ez nekem?

Szokatlan manapság Intel alapokra épülő konzollal találkozni, de ahogy a határ egyre jobban mosódik el PC és konzol között, úgy az sem meglepő, ha egy gyártó kivételesen nem AMD alapokra építkezik. Az MSI ráadásul egyáltalán nem hozott balga döntést, ugyanis a Claw 7 kifejezetten jó képességű gép lett, melyben a jó teljesítmény és az egyszerre halk, mégis eredményes hűtés egyszerre teljesül. Bárcsak azt mondhatnám, hogy az ár-érték arány egyenlő a könnyen megfizethetővel, ám jelenleg csak azt mondhatom, hogy kifejezetten versenyképes ajánlat lett a Claw 7, mely a hibái ellenére is jó vételnek tűnik.

A dolog ott válik problémássá, hogy amennyiben ki is szeretnénk használni ezt a teljesítményt, pusztán az akkumulátorra támaszkodva bizonyos esetben legfeljebb egy-két óránk lesz, míg nem muszáj lesz vagy töltőre dugnunk, vagy a táskánkba mélyesztenünk a készüléket. Persze alacsonyabb igényű játékokkal, visszahúzott fényerővel és a gombok esetében lekapcsolt megvilágítás esetén ezúttal is nyerhetünk extra játékidőt, ám akinek többre van szüksége, az a drágábban, de nagyobb akkuval kínált 8-as modell felé érdemes tekintgetnie. A szoftver hozza a kötelezőt, de ahogy más gyártóknál, úgy itt sem maradéktalan az élmény. Ami fura, hiszen ki optimalizálhatná a gyári alkalmazások működését, ha nem maga a gyártó, ám valószínűleg ők is tudják, hogy ezúttal sem ez lesz a meghatározó.

Hiszen bár csak IPS érintőkijelzőt kapunk, abból egészen jót, a 120 Hz pedig ilyen rendszerchip mellett bőségesen elegendő, a hangszórók pedig jobban szólnak, mint bármelyik hasonló konzol hangkeltői. A dizájn talán nem tűnik kiemelkedően prémiumnak, ahogy a kattanós gombok és az analógok sem itt a legjobbak, a hall effekt alkalmazása azonban jövőbiztos megoldás, a gombok pedig összességében igényesek, masszívak és jól használhatók. Összességében a megváltás elmaradt, ugyanakkor kevés kompromisszumért cserébe a Claw 7 és 8 a legjobb teljesítményt nyújtó handheld PC-k a jelenlegi kínálatban.