• Kőne még három farönk!

Szinte minden emberben benne van az a törekvés, – lehet, hogy nagyon mélyen, de ott van – hogy hagyjon valamit maga után az utókorra. Ennek számos nyomát láthatjuk, főként persze a vagyonosabb rétegből, hiszen festmények, szobrok, ikonikus épületek és hasonlók garmadája őrzi egy-egy uralkodó, nemes vagy felkapaszkodott embertársunk létezésének nyomát. Ezek mögött gyakran teljesítmény is áll, de a sors szeszélye szerint szimbólummá is válhatott egy addig ismeretlen valaki vagy épp megvezetett tömegek, eltitkolt történések következményeként csak jóval később derül ki, hogy egy „nagy” ember nem is az volt, akinek hitték.

Mit csinál a szegény paraszt? – Magára vet.

A Medieval Dynasty az egyszerű, szorgalmas parasztfiú szemszögéből nézi mindezt. Háború elől menekülve, családunk elvesztése után egy távoli rokonunkról hallott történetek adnak inspirációt és az újrakezdés lehetőségének gondolatát. Ha neki sikerült új életet találnia, közösséget alapítania, miért ne sikerülne nekünk is? Utunk egy békés kis völgybe vezet, ahol hatalmas erdőségek, hegyek, tavak és folyók közepette kis falvak tanyáznak – mi sem kell több, úgy döntünk, hogy még egy falu elfér itt, mégpedig az, amit mi alapítunk és építünk fel a semmi közepére.

A vállalkozás nem lehetetlen de sok időre, tudásra és tapasztalatra, rengeteg munkára és segítőkre lesz szükségünk. Aki játszott az ARK vagy a Conan Exiles nevű játékokkal, az sejtheti, hogy egy szál ruhában érkezve egy település (vagy alapvető igényeket kielégítő bázis) felhúzása nem gyerekjáték. Már csak azért sem, mert az utolsó farönkig, gallyig és szalmatetőig mi fogjuk összeszedni a hozzávalókat. Hősünk azonban belevág és ahogy telnek múlnak a napok, évszakok, évek valóban egyre jobban kirajzolódik egy falu látképe ott, ahová az első házat felépítettük, hogy legyen hová behúzódnunk éjszaka.

Egy kis munka, egy kis diplomácia

A történet azonban nem áll meg az építkezésnél szerencsére. Kapunk egy hosszú fő történetszálat, amit érdekes történeteket mesélő, nagy nevű ősünkről regélő NPC-k és különféle feladatok során járhatunk végig. A falvakban kisebb küldetéseket is ránk bízhatnak, amikért jutalom is jár, na meg Dynasty pont. Ez utóbbi azért is fontos, mert ez alapján dől el, mennyire vagyunk ismertek és kedveltek. Egy segítőkész fiatalembert mindenki kedvel, de ha lopkodni kezdünk (és lebukunk), akkor annak komoly következményei lehetnek – nem állnak szóba velünk az árusok, nem bíznak bennünk a lakók és ha esetleg elérjük a -10.000 pontot, akkor száműznek minket és vége a játéknak.

Mindemellett skill pontokat kapunk az adott képzettség ághoz (kitermelés, vadászat, földművelés, diplomácia, gyártás) attól függően, hogy mennyit foglalkozunk vele és mennyi munkát/időt töltünk a végzésével. A beszélgetések, csábítás (így lesz feleségünk!) a diplomáciát erősítik, a többi képesség pedig értelemszerűen a nevéhez illő tevékenységekkel fejlődik.

A skill pontokért több HP-t, lassabban elhasználódó szerszámokat, nagyobb kitartást és hasonlókat kapunk, de a legkisebb segítséget is meg kell becsülni, ugyanis jó ideig tényleg csak magunkra számíthatunk.

A skillekhez hasonlóan a technológia águnk is fejlődik – ez egyszerűsítve azt jelenti, hogy minél többet bányászunk, vágunk fát, vadászunk, művelünk földet, gyártunk stb. annál jobb technológiákhoz lesz hozzáférésünk. Ezeken belül a különféle bútorok és díszek, kerítések receptjének megvétele még kemény tallérokba is kerül.

Égjen a kezed alatt a munka!

Kezdetben jól elleszünk az egy darab kis házunkkal, vadállatokat igyekszünk elejteni, megsütjük a húsukat, fákat vágunk ki, nyersanyagokat gyűjtögetünk és igyekszünk túlélni. Mivel technológiailag alulfejlettek vagyunk, kőből készült eszközökkel kezdünk és hacsak nem víz mellett telepedtünk le, jól tesszük, ha éjszaka szerzünk egy vödröt magunknak – vízre is szükségünk lesz az élelem mellett. Találhatunk félig elásott kincses ládákat és elhagyatott táborokat is ahol ha kis szerencsénk van bronz eszközöket, felszereléseket találhatunk, de mi kezdetben még távol vagyunk a fémek megmunkálásától.

A falusiak által adott küldetésekkel rohangálunk, ami olyan egyszerű is lehet, hogy hozz nekem 5 gallyat, de máris más a nehézség, ha 5 vaddisznót vagy farkast kell levadásznunk. Ellenségből nem lesz sok, ugyanis a vadállatok jelentik a hús, bőr és szőrme forrást, egyszersmind a kihívást is, később pedig banditákba is belefuthatunk, de az tényleg jóval később lesz.

A játék időszámítása meglehetősen érdekes, a naptárak elég furán nézhetnek ki: az év ugyanis 4 évszakra van felosztva, eddig minden rendben is van, de egy évszak alapbeállításban kb. 5 napig tart, ezt mi feljebb és lejjebb is húzhatjuk a custom beállításokban.

Egy évszaknak megvannak a jellemző hatásai, időjárásai de a földművelés tekintetében is fontos a szerepük, ugyanis a játék nem enged bármit, bármikor elvetni. Idővel a két vagy háromnyomásos gazdálkodás alapjait is el kell sajátítanunk, és emellett saját kovácsműhelyünk, manufaktúránk, raktáraink, haszonállataink, földjeink, kutunk, konyhánk és sok egyebünk is lesz.

Persze itt már nem leszünk egyedül – meghívhatunk embereket a kis falunkba, nekik pedig élelmet, vizet és tűzifát kell szereznünk a túléléshez, később pedig feleségünk is lesz, hiszen az utódokról is gondoskodni kell. Az újabb szintet az jelenti majd, hogy embereink művelik a földet, vadásznak, betakarítják a termést, gyártanak, élelmiszert állítanak elő, kereskednek.

Összességében a Medieval Dynasty egy lassan induló de meglehetősen komplex közösség, falu/város építő szimulátor, ahol a túlélés mellett egyre előrébb jutunk, emellett pedig egyre bonyolultabb dolgokat kell megszerveznünk és menedzselnünk, ahogy nő a tennivalók száma és a település lakossága. Bugot nem igazán találni a játékban, bár néha a fák/növények/bokrok „belassulnak”, mintha nagyon furán fújná őket a szél, majd a játék észbe kap és „természetes” mozgásúvá válik ismét minden – nehéz átadni az élményt, de olyasmi, mintha egy ideig lagoló fák/bokrok vennék körbe az embert.

Egy másik furcsaság, hogy a termőföldnek kijelölt területeket a játék csakis és kizárólag az engine alaptengelyéhez igazítva hajlandó letenni, tehát belefuthatunk abba, hogy nagyon furcsa szögben álló földjeink vannak (nekem is így sikerült) a takarosan elrendezett épületek mellett. Ezen kívül sokat, rengeteget fogunk gyalog mászkálni és fél kilométer sem kis táv, főleg, ha a napos órák száma és a mi időnk is véges.

De aki egy vadászattal, gyártással, építéssel és gyűjtögetéssel teli, hamisítatlan középkori, vidéki élet szimulátorra vágyik, az garantáltan itt tölt pár száz órát, mert ezt a játék nagyon jól tudja – a többiek pedig menjenek nyugodtan vissza a Valheim, Conan vagy az ARK izgalmasabb és fordulatosabb világába.