Testünk nagy része fiatalabb, mint mi magunk, hiszen sejtjeink többsége folyamatosan újratermelődik életünk során. Bőrünk legfelső rétegének sejtjei két hetes korukban már életük vége felé járnak, legidősebb vörösvérsejtünk nagyjából négy hónapos, májunk sejtjei 10-17 hónapig élnek – szervezetünk legtöbb sejtjének tehát jól meghatározható „lejárati dátuma” van.

Az agyunk azonban némileg másképp működik. Születésünk után új idegsejtek csak két agyi területen képződnek: a hippokampuszban és a szaglóhagymában (bulbus olfactorius), de ez utóbbiban is csak nagyjából másfél éves korig. Az agy más részein található neuronok egyidősek velünk, nem osztódnak, nem cserélődnek le, és amennyiben sérülés vagy betegség nem pusztítja el ezeket, egész életünk során kitartanak.

Felmerül tehát a kérdés, hogy az idegsejtek esetében is megállapítható-e egy olyan maximális élettartam, mint például a bőr, a vér vagy a máj építőköveinél. Amikor meghalunk, ezek nyilvánvalóan elpusztulnak, de meddig lennének életképesek, ha valamilyen módon sikerülne meghosszabbítani életünket? Abban a korban, amikor az orvostudomány és rokon területei folyamatosan azon munkálkodnak, hogy minél hosszabb életet biztosítsanak mindenki számára, érdekes kérdés lehet, hogy mikor érjük el azt a pontot, amikor a testünk működőképessége megőrződik ugyan, de idegsejtjeink közben felmondják a szolgálatot?

Lorenzo Magrassi, a Paviai Egyetem idegsebésze ezekre a kérdésekre kereste a választ legújabb kutatása során, amikor egérembriók idegi őssejtjeit ültette át patkányok fejlődő agyába. Ezek a sejtek aztán egérneuronokká fejlődtek, élettartamuk viszont a patkány szervezetéhez igazodott, így egyesek közülük a 36 hónapos kort is megérték, ami kétszerese annak, amennyire a jóval rövidebb ideig élő egér agyában lehetőségük lett volna.

Magrassi ennek alapján úgy véli, hogy a neuonoknak nincs meghatározott élettartamuk, és akár örökké is élhetnek, amennyiben erre a nekik otthont adó test lehetőséget ad. Ez pedig jó hír a hosszabb élet megvalósítását célzó kutatások számára, hiszen úgy tűnik, hogy ha a szervezet többi részének öregedését sikerül lelassítani, az agy sejtjei minden különösebb probléma nélkül képesek lesznek kiszolgálni a jóval hosszabb életű embert is.

Magrassi és kollégái a kutatás következő fázisában azt igyekeznek kideríteni, hogy miért élnek olyan hosszú ideig az egér agysejtjei a patkányba átültetve. Ha sikerülne rájönniük, hogy milyen faktorok teszik lehetővé a megnyújtott élettartamot, az számos olyan betegség kezelésében segíthetne, amelyek a neuronok korai pusztulásával járnak.