I. oldal

Vannak sorozatok, amik évek alatt sem újulnak meg, holott elkélne nekik egy kis vérfrissítés. Megannyi példát fel lehetne sorolni, épp ezért érdekes, hogy a Max Payne 3-mal kapcsolatban pont sokan azt fájlalták, hogy rengeteget változik: a játékosok fel voltak háborodva a kopasz, véres ingű Max láttán, aki ráadásul nem is New York koszos utcáin, hanem Brazíliában, fényes nappal irtja a portugálul ordítozó gengsztereket. A 2009-es bejelentés óta eltelt három évben a Max Payne 3 az maradt, aminek bejelentették: különös atmoszférájú TPS, de furcsamód egyike azoknak a címeknek, amik képesek új életet lehetni egy franchise-ba, téve ezt egy 180 fokos fordulattal. Szinte hihetetlen, de a Max Payne 3-nak még a napsütötte homokon száradó vér is jól áll.

A pokol konyhája

Akik emlékeznek még a Max Payne 2-re, tudják, hogy a játék végén hősünk újdonsült szerelmét, Monát is elveszítette. Ezt a sokkot Max sem bírta már elviselni, lecsúszott alkoholista lett, aki minden egyes este ugyanabban a bárban ürítette a poharakat, vagy épp üvegeket. Ebből az önpusztító állapotból rángatta ki Raul, Max egykori akadémista társa, amikor munkát ajánlott neki Brazíliában. Milliomos családokat védeni sok pénzért, miközben olcsó a gyógyszer és a pia? Miért ne, gondolta Max, ennél rosszabb már úgysem lehet. A sztori épp Sao Paolóban veszi fel a fonalat, amikor is Max és Raul a Branco családra vigyáz. A Brancók igazi iparmágnás idióták, akiket a nőkön és az anyagon kívül semmi sem érdekel. Az uncsi meló persze hamar felpörög, amikor a legidősebb és leggazdagabb testvér, Rodrigo feleségét elrabolja egy csapat gengszter, és 3 millió dollárt követel a lányért. A szálakat persze most is fentről mozgatják, és Max kénytelen szembenézni a ténnyel, hogy hiába az ötezer kilométeres távolság, szenvedései itt sem érhetnek véget.

A Max Payne 3 története szimplán pazar, amit elsősorban a remek írógárdának köszönhet (igen, a soraikat a GTA atyja, Dan Houser is erősítette). A sztori bővelkedik a fordulatokban és a drámában, és bár nem minden eleme kiszámíthatatlan, Max karaktere és a történetmesélés módja segít átnézni az apróbb hibák felett. Érdekesség, hogy a játék most már kizárólag átvezető videókat vonultat fel, a klasszikus képsorok eltűntek. Ezt valószínűleg sokan nehezményezik majd, de meg kell hagyni, hogy az új mechanikával sincs semmi baj, sőt, a brazil helyszínekhez és a megváltozott hangulathoz sokkal jobban illeszkedik ez a fajta megoldás. Ráadásul a cutscene-eket egy bizarr effekttel kezelték, így minden olyan, mintha valami részeg álom lenne - ez mondjuk érthető, Max a játék 80%-ában hót tintás, sőt, a sztori komoly hangsúlyt fektet a gyógyszer- és italfüggésre.

II. oldal

[bold]

Igen, ez akció[/bold]

A Max Payne 3 egyjátékos módja papíron 8-10 óra hosszú lövöldözés, de a valóságban ennél biztos, hogy többet töltünk majd a képernyő előtt, mert a Rockstar játéka a mai trendekkel ellentétben nem egy könnyű shooter, hanem egy ízig-vérig hardcore akcióprogram. Mi nehéz fokozaton estünk neki, ám már a harmadik fejezetben visszavettünk az arcunkból, a végére pedig már normál fokozaton is izzadt a kezünk a kontrolleren. A gyakorlatban tehát jó 12-15 órát tölthetünk a játékkal normál fokozaton, és ez alatt az idő alatt is bőven lesz alkalmunk idegeskedni.

Ez a fajta idegesség azonban kifejezetten jól esik: ugyan sokszor kell próbálkozni, és a checkpointok sincsenek túl közel egymáshoz, újra és újra nekiveselkedünk, mert a játékélmény egész egyszerűen nem ereszt el. A harc most is a megszokott TPS-akció, bullet time-mal megtámogatva. Ha épp meleg a helyzet és már alig van életünk, csak rányomunk a jobb analóg karra és Max máris lassított időben osztja az áldást az ezerszám özönlő ellenfelekre. Persze ez nem mindig elég, sőt, az esetek többségében az időlassítás kevés az üdvösséghez. Mivel a golyófogó rosszfiúk mindig túlerőben vannak, csakis megfelelő stratégiával van esélyünk ellenük. Ez új dimenzió a Max Payne sorozatban, a korábbi részekben elég volt ügyesen időzíteni, ám itt már figyelembe kell vennünk a bullet time mérőnk állapotát, a HP-nkat, illetve hogy hány fájdalomcsillapító van nálunk. Új elem, hogy ha Maxnél van gyógyszer, és halálos lövés éri, a játék automatikusan lassított időre vált, hogy bosszút állhassunk gyilkosunkon. Ha sikerül a mutatvány, Payne beveszi a fájdalomcsillapítót és életben marad. Ha nem, game over. Az ötlet nem rossz, időnként mint taktikai megoldás is bevethető, de sajnos előfordul, hogy a fegyverünk épp kiürült, így nem tudjuk elintézni az aktuális kópét. Ebben az esetben kénytelenek vagyunk kivárni, ahogy Max összeesik - elég frusztráló dolog.

Szintén új elem, hogy most már csak három fegyver lehet nálunk: egy karabély és két egykezes játékszer, melyeket külön-külön, de akár együtt is táncba vihetünk. A lövöldözés maga elképesztő, az élményt szavakkal ki sem lehet fejezni. A pályát elözönlik az ellenfelek, Max dörmög valamit az orra alatt, majd nekiindul és addig osztja a fejeseket, míg az utolsó rosszfiú is földre nem kerül. A fejlövések egyébként nagyon fontosak a Max Payne 3-ban, mivel több ellenfélen van golyóálló mellény, s mivel az AI gyakran fedezékből tüzel, csakis hajszálpontos fejlövésekkel érdemes operálni. Ez jelen esetben konzolon elég nehézkes, szóval ha valaki nem vágyik külön kihívásra, nyugodtan kapcsolja be az opciók között található célzásrásegítést (igaz, ez esetben egy csomó achievementnek búcsút lehet inteni).

III. oldal

Az AI egyébként nem valami okos, bár ez sosem volt jellemző a Max Payne játékokra. Az ellenfelek inkább számbeli fölényüket hívják segítségül, ami bőven elég kellemetlenséget okoz már magában is. Újdonság, hogy a játékba beültettek egy fedezékrendszert, és bár ez elsőre kissé antipatikus elem, meglepő, de kiválóan működik, mi több, teljesen kiegyensúlyozott az egész. Ez nem egy Gears of War, nem fogunk hosszú ideig csücsülni a fedezék mögött, sőt, csak alkalmanként érdemes élni a kínálkozó lehetőséggel. Egyébként tipikusan Max Payne-es tulajdonsága a programnak, hogy ha egyszerre sok ellenfelet zúdít ránk, érdemesebb körbe-körbe rohangálni és lőni, ahogy a csövön kifér, mert a fedezékből sec-perc alatt kifüstölnek.

Az akciójátékok rákfenéje a monotonitás, amit a Max Payne 3 sikerrel elkerül. A pályák változatossága szemet gyönyörködtető, nincs két egyforma szoba vagy terem, és ugyanez igaz az ellenfelekre is. A tipikus Sao Paolo-i gengszterektől kezdve a zsoldosokon át a kommandósokig mindenkit irtunk majd, aki csak szembejön, és a látványos eszköztárnak (bullet time, na meg a gyönyörű tűzcsóvát eresztő fegyverek) köszönhetően minden egyes tűzharc máshogy néz majd ki. Ahogy a régi részek esetében, úgy most is hajlamosak vagyunk csak azért újra és újra végiglövöldözni egy szakaszt, hogy minél elegánsabban és látványosabban járjuk el a fegyverek halálos táncát. Ez az a tulajdonság, ami már tíz éve a Max Payne-élmény gerincét képezi, és bár a Remedy keze nem volt benne a harmadik részben, a Rockstar programozói remekül ráéreztek a dologra.

Max és barátai

A sorozat történetében először többjátékos móddal is találkozhatunk, és bár az egészről lerí, hogy csak azért került a programba, mert ma már ez is elvárás, kifejezetten jól összerakott rendszerről van szó. A játékmenet leginkább az Uncharted sorozat többjátékos élményét koppintja: TPS módban rohangálunk és lövöldözünk a viszonylag szűkös, de mindenféle tereptárgyakkal telezsúfolt pályákon. Ami meglepetésként ért minket, az a keretrendszer kidolgozottsága. A Max Payne 3 multiplayer része tulajdonképpen egy külön játékot képez, melyben ötfokozatú pályákon kell végiglövöldözni magunkat, miközben különféle feladatokat oldunk meg. A Rockstar Social Clubnak köszönhetően bandákat alakíthatunk a barátainkkal, hogy együtt küzdjük végig a térképeket, majd ahogy a bandák fejlődnek, úgy kapunk újabb perkeket mi is, melyek végül az ötödik, végső összecsapásban lesznek használhatók. A pályákat egy kis narratíva is összefogja, de ez nem működik túl jól. Sebaj, a meccsek elég addiktívak hozzá, hogy hosszabb időt is eltöltsünk a többjátékos opciót pörgetve.

IV. oldal

Véres bőrkabát

A Max Payne 3 fantasztikusan néz ki, alig-alig találni fogást rajta. A karaktermodellek néha kicsit nehézkesen mozognak az átvezető animációk alatt, de csak azok, amelyek nem főszereplőket formáznak. Max, Raul, vagy a Brancók ellenben a végsőkig kidolgozottak, egy szó sem érheti a ház elejét. Bár mind a textúrák, mind a speciális effektek elsőrangúak, mégis a pályatervezés az, ami elviszi a prímet. Sao Paolo nyomornegyedére biztos, hogy sokáig emlékezni fogunk, de kiemelkedő még a Branco villa, a kikötői pálya, vagy a New York-i temető is - igen, egy kicsit azért a téli Nagy Almába is visszalátogatunk majd. A játék a lenyűgöző grafikai megvalósítás ellenére is jól fut, bár azért előfordult néhány kínos lassulás, igaz, csak a legnagyobb akciótenger esetén. Fontos megjegyezni egyébként, hogy a Max Payne 3 egy minden elemében felnőtteknek készült játék: van benne szex, csúnya beszéd, és erőszak, méghozzá szélsőséges részletességgel tálalva. Az időlassítás közben agyonlőtt ellenfelekre időnként ráközelít a kamera, így közvetlen közelről csodálhatjuk meg a testekbe csapódó lövedékek fizikai utóhatásait. Sőt, az A-ra tenyerelve még tovább lassíthatjuk az időt, hogy a szenvedő arcot vágó ellenfél haláltusájának minden pillanatát kiélvezhessük. Brutális, véres, groteszk és élvezetes - ez a Max Payne 3!

A zene már nem olyan klasszikusan szomorkás, mint az első két részben, de a téma megmaradt, és az új melódiák is kellően hatásosak. Kicsit pergősebbek és statikusabbak, de az új miliőhöz ez sokkal jobban illeszkedik. Ami viszont szimplán tökéletes, az a szinkron. Nincs is mit mondani rá, úgy jó, ahogy van.

Ami nem olyan jó

Bár a Max Payne 3 egy fantasztikus játék, negatívumai azért akadnak. Ilyen például, hogy mielőtt átvezető animáció jön, Max elteszi a gépkarabélyt, hogy pisztolyt vegyen a kezébe, sőt, a videó után is pisztollyal kezdjük az akciózást, ami nem minden esetben kényelemes. Bár leírva ez szőrszálhasogatásnak tűnik, hosszútávon tényleg idegesítő. Hasonlóan kellemetlen, hogy pár pályán kissé átgondolatlanul lettek elhelyezve az ellenfelek. A jachton speciel képtelenség a felső szinten látni, hogy kik hol vannak, mert nincs fedezék, a katonáknál pedig a játék egyik legjobb fegyvere van, amiből elég egy jól irányzott testlövés, hogy Max padlót fogjon (a fejlövés minden esetben azonnali halál). De hasonlóan kellemetlen volt a hotel teteje is, ahol folyton rengett a gép, de azért a játék elvárta, hogy egyhuzamban végigrohanjunk egy ellenfelekkel teli labirintuson, és mindezt időre. Nem nagy dolgok ezek, de a Max Payne 3 általános színvonalához képest elég kiugróak, reméljük, jön majd egy javítás.

Kötelező?

Minden negatívuma ellenére is kijelenthetjük, hogy a Max Payne 3 az év eddigi egyik legjobb játéka: a prezentáció remekel, a játékélmény elképesztő, a multiplayer szórakoztató, a sztori fantasztikus, és egy csomó dologra még ki sem tértünk, holott van ám itt még Arcade mód is, meg egy rakás gyűjthető extra a pályákon. Szóval ha van játék, ami megéri a teljes árat, akkor az a Max Payne 3, még úgy is, hogy vannak aprócska hibái - egyébként tényleg, ezek az összképhez mérve szinte a nullával egyenlők. Ha pedig valaki azért aggódik, mert a játék már nem hasonlít a régi részekre, nyugodjon meg, mert szerény személyem is aggódott anno, és mégis, látható, milyen százalékszámmal jutalmazom a Rockstar Games remekművét.

Platformok: PC (júniustól), Xbox 360, Playstation 3

Tesztelt platform: Xbox 360