Matt Hazard: Blood Bath and Beyond

A Blood Bath and Beyond gyökeresen eltér az előző Matt Hazard játéktól, a kalandokat ugyanis 3D helyett immáron klasszikus oldalnézetből követhetjük.

Matt Hazard: Blood Bath and Beyond

I. oldal

Kőkemény akciólegenda, igazi nehézfiú. Matt Hazard, a tavaly megjelent Eat Lead főhőse, aki idén Xbox LIVE Arcade és PSN címszereplőként tért vissza közénk. De ki is ő pontosan? Egy huszonöt éves múlttal rendelkező főállású játékhős, akivel készült már a 8-bites lövöldözős játéktól kezdve a túlélő horroron át a go-kart szimulátorig, szinte minden. Nem gond viszont, ha nem ismerős a neve, Matt Hazard ugyanis csak egy kitalált legenda. Az Eat Lead volt az első megjelent játéka, az azt megelőző két tucat cím sosem létezett igazából.

Galéria megnyitása

2009-ben egy igazi új generációs third person shootert kaptunk Matt Hazarddal. Nem volt egy kiemelkedően jól sikerült alkotás, de a stílusa mindent vitt. Kiparodizálta az összes nagy játékot, még Mariót is elküldte a fenébe, és noha a sztorit néhány óra alatt végig lehetett tolni, annyit nevettünk közben, mint eddig soha. Az Eat Lead történetében emberünket egy igen komoly szerződés kötötte a Marathon Megasoft nevű óriáskiadóhoz, a cég viszont szeretett volna tőle megszabadulni, egyszer és mindenkorra. A gonosz vezérigazgató ezért kitalálta, hogy csinál vele egy új játékot, amit viszont úgy rendez meg, hogy Matt meghaljon a kalandok végén. Egy játékot kaptunk tehát a játékban, a macsó akcióhős azonban mindent túlélt, és elpusztítva a pénzéhes nagyvállalatot, boldogan vonult nyugdíjba. A bosszúra egy teljes évet kellett várnunk, de idén januárban Neutronov visszatért, és a Marathon Megasoft archív szerveréről kitörve nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint Matt félreállítását, és a világ feletti hatalom megszerzését.

Galéria megnyitása

A Blood Bath and Beyond gyökeresen eltér az előző Matt Hazard játéktól, a kalandokat ugyanis 3D helyett immáron klasszikus oldalnézetből követhetjük. Ezzel pedig nem is lenne baj, de mindenből kevesebbet kaptunk, mint legutóbb. A játékmenet egyszerűbb és rövidebb, a grafika csúnyább, a történet laposabb, a poénok meg gyengébbek. Persze a készítők ezt viccesen már a játék elején megmagyarázzák nekünk, Matt ugyanis legalább annyira meglepődik az új külcsínen, mint mi magunk. Az őt eligazító operátor szerint mindez az Eat Lead gyatra eladásainak és az újságírók negatív kritikájának köszönhető, Neutronovot viszont így vagy úgy, de muszáj megállítanunk. A helyzet tehát adott, kezdődhet az újabb kaland!

II. oldal

A játék ezúttal a Bioshock, a Mirror's Edge, a Team Fortress 2 és a Back to the Future elé állít görbe tükröt, de a felhozatalban van még mindenféle kalózos, western, havas és űrhajós pálya is. Matt Hazardot irányítva természetesen az elsődleges célunk Neutronov elkapása, ehhez pedig ezúttal is zsoldosok egész seregén kell átverekednünk magunkat. Összesen nyolc pályán kell bizonyítanunk, melyek mindegyikének a végén egy-egy főellenség is vár ránk. Ezek az óriások kivétel nélkül mind Neutronov hatalmas robotjai, melyek válogatott eszközökkel próbálják meg hősünket eltenni láb alól, de Mattet persze ennél keményebb fából faragták, úgyhogy a gonosz cégvezérnek ezúttal is jól fel kell kötnie a gatyáját!

 

Galéria megnyitása

Érdekesség, hogy két pálya között egy mini game is vár ránk. A Pachinko gép gyermekkorunk Balaton parti pénznyelő masináira hasonlít, itt azonban kis golyók helyett zuhanó emberekkel kell játszani. A gép tetején egy kilövő nyílás mozog jobbra-balra, alul pedig 250, 500 és 1000 pontos kis oszlopok vannak. Az itt szerzett pont hozzáadódik a játék közben összeszedett kreditjeinkhez, a célzás viszont nem könnyű, a gép középső részében ugyanis több tucat rúd mozog ide-oda, folyton eltérítve a zuhanó kis emberkénket. Ha ellőttük az összes érménket, akkor kapunk egy összegzést az előtte végigvitt pályáról is, ami megmutatja, hogy mennyi idő alatt értünk el a célba, hány ellenfelet öltünk meg, mi magunk mennyiszer haltunk meg, hányszor használtuk a continue parancsot, és még sorolhatnám.

 

Galéria megnyitása

A hadjáratnak összesen három nehézségi szinten ugorhatunk neki. A leggyengébben nagyon könnyű dolgunk van, egy pillanat alatt ki lehet lőni minden ellenfelet, és az összes életünk elfogyásakor felugró, újrakezdés nélküli folytatást biztosító continue sincs limitálva. A közepes értelemszerűen kiegyensúlyozott kihívást nyújt, míg a legnehezebben szinte lehetetlen legyőzni a nagyobb ellenfeleket, és a folytatás is ki van lőve. De ez nem minden, a játékmenet fontos részét képezi még a carnage mód is, mely minden nehézségi szinten elérhető, ha kellő embert öltünk meg egymás után. Ilyenkor feltöltődik az energiánk, a fegyverünk sugárban lövi a golyókat, az ellenfelek pedig csak úgy hullanak körülöttünk.

III. oldal

Cikkünk alanya sajnos rengeteg rossz tulajdonsággal rendelkezik. Darálós, monoton játékmenet, lineáris pályafelépítés, gyenge rendezés, kevés helyszín, egy szóval minden, amit egy ilyen játéknál csak el lehet képzelni. A legidegesítőbb, hogy mindig csak egy irányba mehetünk, ha egy hátulról megölt ellenfél pedig úgy ejti el a plusz fegyvert vagy életet tartalmazó csomagját, hogy az kipattan a képből, akkor nem lehet mást tenni, le kell mondanunk róla. A stukkerek felhozatala se egy nagy szám, van uzi, sörétes puska, lángszóró és lézerpisztoly is, mindezek pedig akkora töltényeket lőnek ki, mint az emberek feje. Páratlanul gyenge lett tehát a megvalósítás, és még nem értünk a végére!

 

Galéria megnyitása

A hangok pocsékak. A zene egy elektromos gitárral előadott, végtelenített dallam, szinkron pedig mint olyan, gyakorlatilag nem is létezik. A főhős néha beszól egyet-kettőt a játék során, de az operátor már szövegbuborékokban adja az utasításokat, és magával Neutronovval is csak ilyen módon kommunikálhatunk. A beszélgetések ráadásul laposak és tartalmatlanok, de persze ebből is viccet csináltak a Vicious Cycle emberei, akik leszögezték, hogy a megnyirbált büdzsé miatt még a szinkronszínészeket is ki kellett rúgni. Ez persze nem vigasztal minket, játékosokat, mosolygunk rajta egy jót, de a hangulat el van rontva!

 

Galéria megnyitása

A látvány bár nem veszi fel a versenyt az Unreal Engine 3.0-val hajtott, hasonló oldalnézetes stílust képviselő Shadow Complex-szel, de így sem rossz. A fények és a textúrák szépek, a karakterek animációja rendben van, speciális effektből is kapunk rendesen, és egy kis szódával még a robbanások is elmennek. Ezen a téren tehát nincs sok gond a játékkal, illetve jó hír továbbá, hogy az irányítás is nagyon egyszerű. A bal karral célzunk és mozgatjuk a főhőst, az A az ugrás, az X a lövés, a jobb ravasz a gránát, a bal ravasz pedig a befele nézés. Utóbbira szükség is van sűrűn, az ellenfelek ugyanis nem csak elölről, hanem sokszor a harmadik dimenzióból, a háttérből is támadnak, Matt pedig jó harcos lévén erre is fel van készülve.

IV. oldal

Az egyjátékos mód mellett lehetőségünk van a kampányt co-opban is végigtolni. Internetes multiplayer sajnos nincs, de két kontrollerrel lehet páros harcokat vívni, a második játékos pedig ilyenkor egy Dexter Dare nevű, napszemüveges fickó felett veheti át az irányítást, aki bár hasonlóan kemény, mint hősünk, természetesen végig csak a másodhegedűs szerepét játssza a történetben. Konzol exkluzív játék lévén a cikk végéhez közeledve még érdemes megemlíteni az összeszedhető Trófeákat és Achievementeket is. Összesen 200 pont nyerhető ki a játékból, jár gamerscore a végigjátszásért, a continue nélküli befejezésért, a főellenség egyszemélyes és co-op legyőzéséért, illetve olyan apróságokért is, mint a szamurájok puszta kézzel való megölése, a haverunk életének az ellopása, vagy az űrsikló épségben való lerakása, mely zárójelben megjegyezve a legnehezebb és legkiakasztóbb küldetés az egész történet alatt.

 

Galéria megnyitása

Sok rosszat írtunk a Matt Hazard: Blood Bath and Beyondról, azonban ezek után is azt mondom, hogy meg lehet szeretni a játékot. Aki kedveli az oldalnézetes lövöldéket, az ezzel is jól fogja magát érezni, hát még akkor, ha a humorérzéke is a helyén van. Rengeteg apró kis poén lett elrejtve a pályákon és a beszélgetésekben, egyes helyek egy-az-egyben átveszik az utóbbi idők sikerjátékainak designját, Matt pedig mindenből viccet csinál. Összességében tehát egy gyenge kivitelezésű, gyorsan feledhető, de szórakoztató és élvezhető játékot kaptunk, aminek szerencsére demója is van, így mindenki könnyen eldöntheti, hogy szeretne-e 1200 MS pontot, vagy 15 dollárt kiadni érte. Én megtettem. Költhettem volna jobb játékra is, de így alakult, és ezt nem bánom.

Galéria megnyitása

Platformok: Playstation 3, Xbox 360

Tesztelt platform: Xbox 360

Neked ajánljuk

Kiemelt
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ product.displayName }}
csak b2b
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap