A MicroProse 1991-ben jött ki a Sid Meier már akkor is jól csengő nevével fémjelzett Civilization első részével. A Civ mára franchiseként meghatározó név a játékpiacon, így nem csoda, hogy a kezdeti lelkesedés után valakinek eszébe jutott, hogy miért ne lehetne ugyanezt fantasy környezetben is megcsinálni (és itt nem az 1985-ös, hasonló című játékról van szó).
A Master of Magic 1994-ben még nem volt akkora durranás, mint az utána elkövetkező években – nagyon bugosan látta meg a napvilágot és sokan kritizálták komplexitása miatt. 1995-ben kapta meg azt a patchet, amivel már a kritikusok és a gamerek is elégedettek voltak.
A Master of Magicet 2010-ben újra kiadták, Windows támogatást kapott és bekerült a GOG kínálatába, de nem ez az egyetlen dolog, ami a mostanra kult státuszt elérő játékkal történt. Egyfelől rajongói modként kijött idővel a Caster of Magic ami az eredetire épülve rengeteg fejlesztést, javítást és tovább gondolást tartalmazott – sokak szerint túl is szárnyalva az eredetit (vagy egyfajta 2. részként is lehet rá tekinteni).
World of Magic címen már volt egy remake próbálkozás 2015-ben de a játék annyira gyengére sikeredett, hogy a készítők (egy 2022-re ígért) teljes újragondolás felé vették az irányt és a projekt mostanra Arcane Odyssey néven fut. Érdekes mód kis változtatásokkal ugyanez a játék Planar Conquest néven is kijött egy évvel később, vagyis a Wastelands Interactive-ra sok mindent lehet mondani, kivéve azt, hogy nem próbálkoznak.
A Slitherine az Ataritól szerezte meg a MoM-hoz kapcsolódó jogokat és az erdeti játék, valamint a Caster of Magic DLC-ként való kiadása mellett egy felújított, a remények szerint külsőleg felturbózott, de az eredetihez szinte mindenben hű maradó, újnak mondható Master of Magicet akart letenni az asztalra. A próbálkozás nem lett rossz, de kiderült, hogy a két lovat egy se*gel elv a videojátékokra is érvényes. Vagyis nem maradhat valami klasszikus, retró, miközben új, modern köntösben is tetszelegni akar.
A varázslók, a varázslatok, a fajok, egységek, épületek és az Arcanus/Myrror világok implementálása sikerült. Azonban sajnos a kezdetektől feltűnik, hogy a nagy öreg több animációval és izgalmasabb effektekkel rendelkezett, mint az újonc. Elképzelésem sincs, hogy a lustaság, a kis stúdió, vagy "jó lesz az úgy" elvek mentén alakult így, de ha már eltelt 28 év, akkor érdekes, hogy ezen spóroltak, ráadásul ekkorát.
Félreértés ne essék, az új verzió hozza a régi hangulatát, a feltupírozott grafika és pl. az új varázsló artwork nagyon jól sikerült, csak mindig marad egy kis hiányérzet. A lények megidézése nem animált és a szörnyrajzok is változó minőségűek (a csontváz, zombi pl. nagyon jó, a Shadow Demon rettentően gyenge), a varázsló tükör (vagyis a diplomácia) egyszerű statikus vacak és a kiválasztott varázshasználónk is ugyanezen elv szerint létezik, akár új spellt tanul meg, akár idéz vagy bármi egyebet csinál. A hűséges lemásolás mellett erre mindenképpen energiát kellett volna áldozni.
A játék beállításai sokat segítenek, hogy kedvünk, tudásunk és ízlésünk szerinti véletlenszerű világot generáljunk (4-nél azért lehetne több ellenség, de ez apróság). Kezdhetünk bármelyik síkon, bármely varázslóval és személyre is szabhatjuk a varázskönyveit, az arcképét és az extra képességeit, amíg a pontjainkból telik rá. Arra készüljön fel minden ősmágus, hogy Myrror síkja hard nehézségen kezdődik – sokkal több különleges nyersanyag, mana és loot vár ott ránk, de az ottani fajok, szörnyek és általában a „szint” sokkal erősebb, mint Arcanus világán.
Innentől pedig tényleg fantasy-Civilization játékban találjuk magunkat. Építs várost, fejleszd, kutass varázslatot, fedezd fel a térképet, növeld a városaid számát, gyárts sereget, menedzseld a mana, élelem, pénz folyását és hódítsd meg a világot.
A Master of Magic kiemelkedő része volt, hogy különféle hősök csatlakozhattak hozzánk és számukra felszerelést gyárthattunk/vásárolhattunk. A nagy klasszikusok mind helyet kaptak a játékban (és itt tényleg jól jött a grafikai újragondolás), Brax a törpe, Reywind, Warrax, Mystic X vagy Torin régi ismerősök lehetnek. Ha pedig elérünk a varázstárgy vagy ereklyekészítés rejtelmeihez és többé nem a véletlenszerű vándorárusra támaszkodunk akkor hatalmas erejű egységeket faraghatunk belőlük, akik nemcsak csaták sorsát tudják egymagukban eldönteni, de akár varázslóként is besegíthetnek mesterüknek.
Bugoktól sem mentes a játék, de szerencsére gamebreakert nem találtam közöttük. Ettől függetlenül amikor a 173. kör után a játék dob egy rendszerüzenetet a játékon belül, hogy korrupt lett a mentésem és indítsam újra a játékot elég rossz érzés. Szerencsére nem veszítettem adatot, a restart megoldotta és minden ment tovább, ahogy volt, de a szívbaj nem hiányzott.
A Drain Magic varázslat is érdekesen működik. A lényege, hogy 42 manáért elszívhatunk ellenlábasunktól 50-150 manát (véletlenszerűen dobva a mennyiséget), vagyis a legrosszabb esetben is nyerünk egy kevéskét, a másik varázsló pedig „elfogy”. Mindez a bug szerint a végtelenségig folytatható, de egyszer csak feltűnt, hogy csak a költséget veszítem el, a felugró ablak által beígért mana nem érkezett meg hozzám, vagyis a játék nem kezelte le, hogy nincs mit elszívni – vagy nagy mágusként nekem kellett volna arra is figyelnem, hogy potenciálisan pl. 85 manát elszívtam volna, de nem volt honnan, így hoppon maradtam.
Vagy szeretnénk „végtelen” mozgásponttal rendelkező csapatot? Próbáljuk meg, hogy egy 9-es csoportot hajóra küldünk (ami 8 egységet tud csak szállítani, ugyanis magát is egynek veszi, így maximalizálva a 9 egységes limitet) a dolog vége az lesz, hogy a 9 egység persze nem száll fel a hajóra, azonban kapunk 1 mozgást (mintha visszatérítené a játék, mert nem sikerült a művelet) és ezt egy kattintással addig ismételgethetjük, amíg meg nem unjuk.
Lehet fanyalogni, hogy ha már rendelkezésre áll a mai technológia, miért nem turbózták fel jobban. Ahogy azon is, hogy miért nem bővítették ki alaposabban? A koncepció az volt, hogy visszahozzák az alapjátékot, és ne változtassanak semmi olyanon, ami a régiben jól működött. Az eltelt évtizedek azonban igényelnének némi fejlődést, főként az animációk, hangeffektek és némiképp a kezelőfelület/ablakok terén – ez beleférne.
Mindemellett a Master of Magic kicsit tényleg szebb lett, az alapmechanikák megmaradtak, kerültek bele nagyon szép, festményszerű képek. Kibővültek az események, tovább is lettek fejlesztve. A közepest bőven veri, a nagyszerűről sokban lemarad és aki a régi új változatára vágyik, megtalálja azt, amit keresett.
