1. oldal
A Mass Effect trilógiát nem nagyon kell bemutatni a sci-fi rajongó játékosoknak, hisz ez az a sorozat, ami a leginkább megérdemli azt, hogy a videojátékok Star Warsának nevezzük (az ihletettsége vitathatatlan). Az univerzum jól megalapozott és bővíthető, az intelligens fajok is elég nagy diverzitást mutatnak, még egy két kevésbé humanoidot is találunk köztük, mint az elcor vagy a hannár. Az erő helyett ott van a nem annyira misztikus, de az adott környezetbe nagyon illő biotika és a technológiai fejlettség és dizájn is nagyon a helyén van a Mass Effectben. A karakterek érdekesek, a sztorinak pedig elképesztő sodrása volt, egészen a lezáró pillanatig, ami sajnos sokat rontott az egyébként fantasztikus összképen. De még így is leginkább pozitív benyomást hagyott maga után Shepard parancsnok eposzi története, mely milliók fantáziáját volt képes megmozgatni és sokak a részletekben elmerülve figyelemre méltó teóriákat is gyártottak, ami megint csak arra utal, hogy a sztori írók és a rendező valamit nagyon jól csináltak.
Ehhez képest mit hoz az Androméda? Nos, azt hiszem nem járnék messze az igazságtól, ha azt mondanám, ez a Mass Effect féle Star Wars: Episode 1, Jar Jar Binks-szel a reflektorfényben. Jar Jar pedig ezúttal rettenetes arcmimika és animációk képében manifesztálódott... Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy volt azért jó dolog is az Episode 1-ben, ez pedig a világépítés. Az alapötlet, hogy átmenjünk egy új univerzumba, egyszerűen remek, és a főszereplő Scott/Sara Ryder, vagyis a Pathfinder karaktere is meglehetősen jól kitalált. Az Androméda ügyesen bővítette az "univerzumot", és rengeteg tartalommal, hosszabb-rövidebb történeti szálakkal és tennivalóval is megajándékozott minket. De… azt kell mondjam, hogy még így is nagyon sok „de” fog következni, mert minden jó tulajdonságára legalább 1 rosszat is tudok mondani a játéknak.
A trilógia zárása után egy közvetlen folytatás életképtelen ötlet lett volna, szóval az, hogy ugrunk az időben, az alap, az pedig, hogy új galaxisba is utazunk, utat nyit új történetekhez, új idegenekhez és kultúrákhoz. Az Andromeda Initiative az alaptrilógia közepe felé indult útjára azzal a nagyszabású céllal, hogy egy új galaxist fedeznek fel és tesznek otthonná a Tejútrendszer fajai számára. Ezért aztán több tízezer vállalkozó kedvű telepes maga mögött hagyva mindent 600 év sztázis álomba szenderült, hogy aztán a bizonytalanban ébredjen fel, reménykedve abban, hogy amit otthon teleszkópokkal meglestek - lakható bolygók -, azok talán ott is lesznek és tényleg alkalmasak kiszolgálni az emberek, aszárik, szalariánok, turiánok és kroganok ezreinek igényeit.
2. oldal
A jó alap tehát adott, de bármennyire is szépen kidolgozott a világ és köszönnek ismét vissza egy átlagos Star Wars film ismert bolygói (sivatagos, dzsungeles – ezúttal Avatáros stílusban, havas-jeges), akkor is ott az érzés, hogy túl ismerős az egész. Alig csináltak párféle állatot és értelmes fajjal is csak kettővel találkozunk, az ellenséges kettekkel és a „majomtwilek” angarákkal, amiatt pedig már nem is kezdek panaszkodni, hogy mindkettő túlzottan humanoid. Bár hozzá kell tenni, hogy relék hiányában nem tudjuk felfedezni a teljes Androméda galaxist, „csak” a Heleus csillaghalmazban mozgunk, mert ennyire futja sima FTL hajtóművel. A nagyobb baj, hogy a sztori legalább annyira ismerős lesz, mint a helyszínek, ugyanis egy titokzatos ősi faj, a Protián Remnant után maradt relikviák körül szaglászunk, amiben ismét egy fura, emberrablásra szakosodott ocsmány faj, a már említett collector kett akadályoz minket. Ettől függetlenül a részletekben azért néha bújnak meglepetések és fellelhető a kreativitás szikrája is, sőt, még szürke árnyalatok is vannak, nem csak paragon és renegát színezet, de valahogy akkor is többet vártam.
Ha már itt tartunk, a dialóguskerék átalakulása örömteli változtatás, most már nem csak jó-rossz, hanem ész, érzelem, profizmus és lazaság közt válogathatunk, mikor válaszokat adunk, csak az a kár, hogy néha ez lekorlátozódik két opcióra. Ám hiába a többnyire jól megírt dialógusok és az átható Mass Effect hangulat – mert azt hozza a játék -, ha a beszélgetéseket nevetségessé teszik az élettelen szemű, furán pislogó zombik, amik mélyen belezuhannak az ún. rejtélyes völgybe (uncanny valley). A BioWare alá betolták a piacon található legjobb játékmotort (legalábbis az egyik legjobbat), de nem tudtak bánni vele. Nagyon szép térképeket kattintottak össze, a karaktereket és az animációkat viszont annyira elszúrták, amennyire lehetett. Még a karakterkreáló is egy borzalom, túlzottan restriktív és egyszerűen nem lehet egy szép fehér nőt összehozni vele. A mimika az előző ME játékok színvonalán van, ami ott még nem volt gáz, mert a grafika is ehhez idomult. Most viszont… eltelt jó sok év, konzolgenerációt léptünk, fejlődtünk, az Andromeda pedig félúton lemaradt.
Visszatérve még egy kicsit a sztorira, az Androméda egyértelműen ágyaz a folytatásnak, mert bár a lezárása kielégítő volt, a legnagyobb kérdések nyitva maradtak. Sajnos 1-2 ezek közül fájdalmasan kiszámíthatónak tűnik, de ne legyen igazam. Ha valaki csak a fő küldetésre koncentrál, elég sok mindenről lemarad, a mellékküldetések között bizony megbújik jó néhány érdekes darab. Van viszont rengeteg unalmas fetch küldetés is, amik miatt néha rendszerek között kell utaznunk egy csomót – jó sok töltéssel -, hogy a végükre járjunk… Ezek miatt a játékidő a maximalistáknak akár 100 óra fölé is mehet, bár ebben a nehézségi fokozat is közrejátszik. Nyilván normál vagy könnyű fokozaton több 10 órával kevesebb is lehet ez a szám.
A társkarakterek dialógusai és küldetései, valamint a románcok érzésem szerint semmivel nem lettek jobbak az előző részekben tapasztaltaknál, pedig a BioWare a kevesebb társért cserébe több és mélyebb interakciót ígért velük. Nos, ez persze valamennyire szubjektív, de talán ha 2 karakter volt, aki egy kicsit is érdekes volt, akkor sokat mondok. Az egyik a kotnyeles aszári, Peebee volt az, akiben kellemeset csalódtam, a másik Jaal, aki igazából csak azért volt érdekes, mert általa ismertük meg az új fajt. A két ember tökéletesen unalmas és sablonos volt, csak úgy, mint az öreg krogan vagy a talpraesett kis turián csajszi, egyikük sem tartogatott túl sok meglepetést. Ezúttal ráadásul a szinkronszínészekkel sem voltam 100%-ig elégedett és olyan nagy nevek sem bukkantak fel a stáblistán, mint mondjuk Martin Sheen.
3. oldal
Amit viszont egészen jól eltaláltak, az a játékmenet, amibe beleértem a felfedezést, a harcot és a tárgykészítő rendszert is. A harc most már a single player módban is kellő kihívást nyújt, aminek oka főként abban lelhető fel, hogy kivették a pause menüt, így az akció folyamatosan pörög. Ezt alátámasztja, hogy már az egyjátékos módban is 3 aktív képességből álló szetteket lehet kirakni, melyekhez hozzárendelhetünk egy profilt. A profilok adnak egy csomó olyan bónuszt, ami passzol az általunk megtanult képességekhez. A vanguard profil például erősíti a közelharcot, a pajzsunk erejét, gyorsabb lesz a lecsengés, ráadásul az ütéseink visszatöltik a pajzsunkat. Lehetőségünk van összeválogatni 4 képességszettet, mindegyikhez akár külön profilt rendelve, amik közt könnyen váltogathatunk. Egy kis belemenős harcot szeretnénk? Ott a vanguard a jól megszokott rohammal (charge) és novával, amik mellé harmadiknak jöhet egy új képesség, a backlash, ami egy jó kis frontális pajzs, illetve közelharcban visszatámadásra is használható. Inkább biztos fedezék mögött megbújva osztanánk a halált? Van miből választani, de ha a vanguard miatt már amúgy is rámentünk a biotikára, akkor mondjuk az adeptus lesz a nekünk való.
A legnagyobb változás mindettől függetlenül az, hogy behozták a vertikális mozgás lehetőségét, ami ráadásul nem merül ki egy sima kis ugrásban, hanem jatpacket kaptunk! Ennek megfelelően az irányítás is jócskán változott, most már automatán fedezékbe bújunk és a tárgyakat is az e betűvel használjuk, mivel a space billentyű immár a jatpacké. Ez egy egészen új dimenziót hoz be, felugrálhatunk az épületek tetejére és amit el tudtok képzelni, ráadásul az irányítást is sikerült jól eltalálni.
A nehézséget szintén jól lőtték be, 4 fokozat van, az első kettő lötyögős, de a nehéz és őrület fokozat már bőven tud kihívást nyújtani, főleg a játék elején. Magas szinten nehezen tudja tartani a lépést a karakter fejlődésével, de azért még ott is előfordult, hogy haltam nehéz fokozaton, ami jó dolog. Bár ehhez hozzá kell tegyem, hogy sajnos többször a bugok miatt, mint a saját hibámból, ugyanis az Androméda talán az eddigi legbugosabb BioWare játék (pedig ott van a mezőnyben az SWTOR is). Találkoztam a levegőben dekkoló mobokkal, falba épültekkel (onnan lőttek ki sokszor) és még sorolhatnám. Remélhetően a beígért tapaszok 2 hónapon belül javítanak a helyzeten.
Amennyiben csíptétek a Dragon Age: Inquisition hatalmas nyílt térképeit, akkor kedvetekre való lesz az Androméda bolygóinak felfedezése is a mako utódja, vagyis a nomad segítségével. A térképek tényleg nagyok és rendesen meg vannak tömve tartalommal, az egyetlen dolog, amiből visszavettem volna, az az, hogy túl sokat kell szkennelgetni az omnitoollal és bányászni a nomád ércdetektorának segítségével… Ezek inkább időhúzó dolgok, mint értékes játékórák. Ettől függetlenül alapvetően pozitív benyomásaim vannak a játék ezen részével kapcsolatban.
A tárgykészítő rendszer szintén egészen jó lett, fegyvereket, páncélokat vagy akár nomad fejlesztéseket is összerakhatunk, ha kifejlesztjük vagy megvesszük a hozzájuk szükséges terveket és persze összeszedjük az alapanyagokat. Ezek a felszerelések mindig erősebbek lesznek mint amiket simán csak lootolunk vagy veszünk, mivel plusz augmenteket vagy modslotokat pakolhatunk beléjük. A rendszer alapvetően jó, csak az őt kiszolgáló interfész lett egy picit gyenge. Sok katt és scrollozás mire megtaláljátok az áhított sémát, ha már nagy előre haladtatok a játékban. Sajnos az árusoknál is hiányzik például az, hogy beírjuk, hogy mennyit akarunk venni vagy eladni valamiből, csak egyesével kattogva növelhetjük a mennyiséget, ami roppant bosszantó.
4. oldal
Most pedig ejtsünk néhány szót a copy-paste multiról. A harmadik epizód volt az első, amiben a BioWare kipróbálta magát multis fronton, egyfajta kísérletként is tekintettek a dologra és ezt kommunikálták a rajongóknak is. Mi pedig cserébe elnéztük a kezdeti bukdácsolást, a kevés játékmódot, az átgondolatlan irányítást (space-t kellett nyomni mindenhez) és azt, hogy szerverek bérlése helyett az egyik játékosra aggatták a host szerepet. A fejlődési rendszer sem volt tökéletes, túl sok volt benne a random, rengeteget kellett grindelni, ha igazán jó felszerelést akartunk és esélyt arra, hogy a legkeményebb kihívásokat is teljesítsük (például szólózni a gold vagy platinum nehézségi fokot). Ezen hibák ellenére a kooperatív hordamód viszonylag jól működött és sokáig támogatták új tartalommal is, jöttek új kasztok, pályák és felszerelések is folyamatosan. Én a magam részéről a Mass Effect rajongásomból kifolyólag több mint 400 órát töltöttem el előtte, úgyhogy közben gyakran szidtam, de azért mégis szerettem. Mindig arra gondoltam, hogy „na, majd az új ME multija már kiforrottabb lesz”, biztos sokat tanulnak ebből.
Hát, nem lett. A multi nagy újdonsága ugyanaz, mint ami a single-é, a vertikális mozgás a jetpackkel. Minden más szinte ugyanaz vagy rosszabb. Illetve nem, mert azért volt pár apró javítás. Például könnyebb kombózni és átláthatóbb lett a rendszer: jelölve van minden skillnél, hogy mi élesít és mi robbant, valamint egy biotikus élesítést robbanthatunk tech-kel is mondjuk. Javítottak azon is, hogy ha bukjuk a küldetést, akkor most már annyi jutalmat kapunk, ameddig eljutottunk, nem csak bizonyos hullámok után összesít a játék. Egyébként rövidítettek is a meccseken, kevesebb hullám van, ami jó, mert az előző rész cirka fél órás menetei kicsit el voltak mérve (most egy silver 15 perc). Magyarán szólva javult az irányítás, a pontösszesítés és optimalizált a meccsek hossza. Minden egyéb hiba továbbra is fennáll. Vagyis a játékosok továbbra is a hostok, nem jött új játékmód és még pálya is csak 5 féle van. A stabilitásról már nem is beszélek, de legalább azon ígérték, hogy javítanak.
A fejlődés, ha lehet, még rosszabb, mivel a felesleges single-player integráció csak rontott rajta, ugyanis növelte a gyűjtendő valuták számát, amikkel cuccokat vásárolhatunk. Behoztak bizonyos időközönként frissülő multis küldetéseket, amik single-ben teljesen elhanyagolható jutalmat adnak (kevés pénz, pár random cucc), plusz egy valutát, ami elkülönül a single-ös és a multis credittől is. Ráadásul egyjátékos módban olyannyira nem kell multizni, hogy megcsináltathatjuk a küldiket szintezhető strike teamek bevetésével is, ezeket akár a mobiltelónkról is mozgósíthatjuk. Pár órás vackok, de ha multizni akarunk, akkor kell őket tolni, mert van egy felszereléstípus, amit csak ezzel a valutával vehetünk meg, a multis creditekkel nem. Aztán a valós pénzzel vehető BioWare pontok helyett most Androméda pontok vannak, ami megint csak egy visszalépés, mert ezt csak az Andromédában használhatjuk, a többi BioWare játékban nem.
A multis pályafutásunk kezdete is totál elfuserált, mert amíg ki nem nyitunk vagy 50 Basic pakkot, amiből legalább az alapszintű (bronz) felszerelésünket felerősítjük, addig egy szenvedés a bronz fokozat is. Sok embernek valószínűleg már itt elmehet tőle a kedve, mert az első pár meccsen tiszta impotens a karaktere, bármelyik kasztot is válassza. Úgy 15-20 nyögvenyelős meccs után kezd élvezhető lenni a játék, de könyörgöm, az annyiszor negyedóra agyrém, amikor csak imádkozhatunk, hogy a többiek megoldják helyettünk a problémákat. Ha túléljük az elejét, utána élvezetes, ha szerettétek az ME3 multit ezt is fogjátok… már ha azóta nem nőttek az igényeitek.
5. oldal
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a Mass Effect: Andromeda mindennel együtt egy rossz játék. A karaktereket leszámítva szép a grafika, a sztorinak megvan a sodrása, megvannak az eposzi pillanatok, képes megdobogtatni a szívet és egyszerűen jó érzés benne hősnek lenni. A zene is nagyon jól sikerült, emlékeztet az első rész stílusára, bár nem tudja überelni Jack Wall és Sam Hulick felejthetetlen kompozícióit.
A játék félkész állapota, a rengeteg bug és a többi felsorolt hiba viszont megbocsáthatatlan, így összességében hiába szerzett a játék több tucat kellemes órát, le kell húzzam a pontszámát. Le kell húzzam, mert a BioWare-től ez kevés. Több kreativitás kell és profi kivitelezés. Ez a sorozat nem süllyedhet ilyen szintre, az EA-nak igenis meg kell adni az időt és az erőforrásokat egy jó Mass Effecthez és ha már ott vannak, seggbe rúghatnák a csapatot, hogy felvegyenek pár normális programozót…
