Az együtt összesen 3,4 naptömegű (külön 1,75 és 1,55), de csillagunknál sokkal-sokkal kisebb kiterjedésű, rendkívül sűrű anyagú égitestek kombinált tömege jóval nagyobb volt, mint bármely ismert kettős neutroncsillagé. Ahogy Ben Farr, a LIGO kísérlet egyik kutatója elmondta, a hagyományos, elektromágneses hullámok észlelésén alapuló megfigyelésekből 17 bináris neutroncsillagot ismernek a szakértők a Tejútrendszerben, az újonnan detektált, ütköző kettős azonban ezeknél jóval nehezebb volt. Ebből adódóan a szakértők elég biztosra veszik, hogy a két égitest összeolvadása nyomán egy még náluk is sűrűbb fekete lyuk jöhetett létre, amely aztán minden közelben lévő anyagot bekebelezett.
Neutroncsillagok ütközését először 2017-ben észlelték gravitációs hullámok detektálása révén. A GW170817 nevű esemény azért is különlegesnek számított, mert ez volt az első eset, hogy egy kozmikus esemény kapcsán gravitációs hullámokat és elektromágneses hullámokat is sikerült észlelni, megalapozva az úgynevezett sokcsatornás csillagászat alapjait. Ahogy arról már többször írtunk, a gravitációshullám-csillagászat alapvetően más módszerekkel dolgozik, mint a hagyományos, a különböző hullámhosszú elektromágneses sugárzásokat figyelő csillagászat. Az előbbi esetében ugyanis a földi – és az űrbe tervezett –, gigantikus detektorok a tér rövidüléseit és nyúlásait észlelik, amelyeket a nagyenergiájú kozmikus eseményekből kiinduló gravitációs hullámok okoznak, amikor áthaladnak a bolygón.
A most bejelentett esemény érdekessége másban áll. A GW190425 nevű ütközésben, amelyet 2019. április 25-én észleltek, az az izgalmas, hogy a korábbi gravitációshullám-mérések adataira alapozva egyetlen detektor adatai alapján sikerült azonosítani azt. Míg például az előbb említett első neutroncsillag-ütközést a LIGO két detektora és az olaszországi Virgo is észlelte, így sokkal több adatra hagyatkozhattak a kutatók, ezúttal már egyetlen detektor, a LIGO Livingston információi alapján is meg tudták állapítani, hogy mi okozhatta a gravitációs hullámokat.
Az egy detektoros észlelésnek ugyanakkor voltak hátrányai is, hiszen ilyen módon nem lehetett megítélni az esemény pontos helyét, ezért annak esetleges elektromágneses sugárzását sem sikerült észlelni. A GW190425 egyébként a LIGO–Virgo-együttműködés harmadik, tavaly áprilisban kezdődött megfigyelési szakaszának első bejelentett felfedezése, amely során remélhetőleg további, hasonlóan izgalmas eredmények várhatók.
