• ...

A Pókember talán a 80-as 90-es évek legismertebb szuperhőse, bár Superman és Batman is biztosan ott vannak az élbolyban. A Marvel filmek óta pedig kevés ember van aki ne tudna jó pár szuperhőst felsorolni, még akkor is, ha utálja őket. Hazánkban 1989-ben a Semic kiadó indította útjára az első Pókember képregényt, ami a Csodálatos Pókember címet kapta és nagyrészt az eredeti Amazing Spider-man-ből merített. Ez a sorozat 127 számot élt meg és 1999-ig tartott, majd 2001-ben indult útjára a második széria, ami az Ultimate történeteket hozta le, amik az elsőhöz képest egy teljesen más univerzumban játszódnak és 2010-ben, 90 szám után szűnt meg. 2005-től a Panini kiadásában volt egy Hihetetlen Pókember sorozat is, 27 résszel de a 3. sorozat 2011-ben indult és összesen 2 számot élt meg.

Lehetne tovább is mesélni, de aki mélyebben belemerülne annak egy minden részletre kiterjedő lista segíthet. A lényeg, hogy ahogy a képregények idővonala, idősíkokon és akár dimenziókon átívelő történetei is sok felé csavarták a hálószövő történetét, úgy a Marvel a filmek és mostanra a videojátékok terén is volt, hogy újraindította a dolgokat.

Szóval változtak a dolgok. A legelső képregényes Peter Parker fotósként dolgozott, ez az új pedig kutatóként igyekszik megélni. J. Jonah Jameson a Pókembert pocskondiázó újság helyett podcastet készít, Mary Jane és Peter nemrég épp szakítottak, mindenki okostelefonnal rohangál, Pókembernek saját Twitter oldala van és Peter azzal az Otto Octaviussal dolgozik együtt az emberiség megmentésén, aki később Doctor Octopus lesz. És persze idővel feltűnik Miles Morales is, aki szintén Pók-főhőse az Ultimate Marvel univerzumnak, ami a hőseit egy korszerűsített, modern és némileg újra gondolt formában „élesztette újjá” 2000 és 2015 között.

A 2018-ban PS exkluzívként kijött játékról kevesen gondolták, hogy lesz PC-s változata is. A kiadók, az összefonódások és bizonyosan a pénzügyek végül viszont arra jutottak, hogy lett és nemcsak, hogy megérte várni rá, de azt lehet mondani, hogy ritkaság, hogy ilyen jó port szülessen. A grafikára nem lehet panasz, a kezelőfelület is rendben van, az egyetlen, ami szerintem PC-seknek gyakorlást igényel, az az irányítás. Billentyűzeten ugyanis nem könnyű ugyanazt elővarázsolni, mint egy kontrolleren – a gombleosztás ennek ellenére nem rossz, de az átlagnál komolyabb gyakorlás kell ahhoz, hogy hatékonyak tudjunk lenni a harcban. Ha már fanyalogni kell, akkor a QTE-k kapják meg a magukét és ez ugyan nem az eredeti játék vagy a remaster hibája, de úgy gondolom sokan meglennének nélkülük, akkor is, ha reflex/akciójáték a Spider-Man Remastered.

Történet terén a közepébe csöppenünk a dolgoknak. A Kingpun felhajtást csinál és bebörtönzése után elszabadulnak az utcai bandák. Sőt, feltűnik egy új játékos is, aki „démoni” és meglehetősen destruktív képességekkel felruházott csoportot szabadít New Yorkra. Ha pedig ez sem lenne elég, akkor Taskmaster, Shocker, Tombstone is feltűnnek a színen, de nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a The Raft-ban, a szuperbiztos, szuperbűnözők tárolására kialakított modern Alcatrazban is lapul néhány gonosz, akiknek köze lesz a történethez.

Aki azt várja, hogy a játék szuperhős-szupergonosz harcokról szól majd, az csalódni fog. Ritka a szuperképességűek összecsapása (a játék végét kivéve), de így is lesz tennivalónk bőven. Elsőként ott van a fő történetszál, ami magánélettel, munkával és egyéb kalamajkákkal terhes. Persze a szuperhősködés is egyre jobban belenyúlik, de a hangsúly Peter Parkeren és élete szereplőin lesz főként. A mellékküldetések érdekes szösszenetek és apróságok, a város életét, problémáit bemutatva. A másik nagy falat a gyűjtögethető részek lesznek: kutatólaborok „rendbe rakása”, galambok összeszedése, nevezetességek fotózása, apróbb bűnügyek felgöngyölítése. Később tovább bővül a lista, amiben Silver Sable, az új „démoni” frakció, Taskmaster feladatai és egyebek is bekerülnek, vagyis aki 100%-os achievementre pályázik, annak lesz dolga.

Mindeközben RPG-hez hasonlóan hősünk aktív és passzív képességeit, kütyüit is fejleszthetjük, valamint kilockolhatunk rengeteg skint is, ami a különféle uni/multiverzumokból, képregényekből, filmekből ismerős lehet már. Találunk futurisztikus ruhákat, old school gúnyákat és még egy képregény kinézetet, de viccesnek nevezhető is akad.

A játék szabad kezet ad a fejlesztésekben egy pontig, de az endgame azért megköveteli, hogy a legtöbb képesség birtokában legyünk és be is gyakoroljuk őket – ugyanis vannak nehéz harcok. Nem csak szupergonoszok ellen, de az sem könnyű dió, amikor 10-en vadásznak ránk karabélyokkal, pajzsokkal, rakétavetővel, mesterlövész puskával, bénító korbáccsal. Az AI képes butaságokra, de összességében eléggé összeszedett és kihasználja a távolságokat, vagyis rengeteg hálóra, ügyességre és trükkre lesz szükségünk a túléléshez is és a győzelemhez is (harc közben értelmes printscreent csinálni pedig külön kihívás).

A Marvel’s Spider-Man Remastered a nyitott világú játékok minden pozitívumát magába gyúrta és egy egészen jól összerakott New Yorkot ad játszótérnek. Rengeteg a tennivaló, izgalmas a történet (bár kicsit kiszámítható) és akcióból sincs hiány. Bugot 60-80 óra alatt alig tapasztaltam, egy fagyással találkoztam és egyszer kellett újraindítani, mert a térkép hülyéskedett.

Összességében tehát maga az alapot adó játék és a remaster/port is dicséretet érdemel – tényleg nem azért van csak sikere a játéknak, mert végre PC-n is elérhető, hanem szerencsére minőségi munka áll mögötte, ami sajnos nem mindennapos jelenség, pláne az ekkora címek világában.