Miles Gonzalo Morales a Marvel képregényeiben Pókember néven ismert karakterek egyike. 2011-ben alkotta meg Brian Michael Bendis író és Sara Pichelli olasz művész, de a Marvel akkori főszerkesztője, Axel Alonso is közreműködött. A 13 éves fiú eredetileg az Ultimate Fallout #4 2011 augusztusi megjelenésével vette át a stafétát Peter Parkertől annak halála után. 2015-ig az Ultimate világ szereplője maradt, majd a történetszál lezáródásával a Marvel a központi/fő Marvel világba az Earth-616-ba helyezte át.
Miles Morales karaktere Kid Arachnid, Spider-Man Two és Spider-Boy néven is ismert és ezen nevek egy részére a játékban is utalásokat kapunk – elvégre tényleg egy Pókember ruhás tini, bárhonnan is nézzük.
Nehéz megszabadulni attól az érzéstől, hogy a két Pókember története szinte ugyanaz. Más élet, származás, háttér és sok minden, de mintha az alapok ugyanonnan merítenének. Tragédia felhőzi be a karrierjük indulását, ráadásul egy elveszített családtag képében, mindketten úgy érzik nem állnak készen azokra a hatalmas kihívásokra, amik várnak rájuk, sokat bizonytalankodnak, meg akarnak menteni mindenkit és tech-zsenik.
Csak épp Peter (ebben a némileg újraindított és „felújított” videojátékos verzióban) a húszas évei közepe felé jár, Miles pedig 16, ami még egy koravén tininek is sok értelemben véve más világot jelent.
Ez a világ az Earth-1048 (más néven Gamerverse vagy Insomniac’s Marvel Universe), ahol az első új Spider-Man játék vége felé Miles Morales is becsatlakozott a szuperhősök és szuperpókok csapatába. Most pedig, hogy, hogy nem, Peter Parker pár hetes szabadságra megy M.J.-vel és Milesre hagyja a várost, ami a történet szempontjából itt most főként Harlemet fogja jelenteni.
A főgonosz szerepét egy másik óriási, elképzelhetetlenül gazdag, „senkinek nem tartozom elszámolással” tech cég vette át, ők a Roxxon. Ígéretük szerint az emberiség segítése, az ingyenes zöld energia a fő céljuk és ha csak a PR reklámokat és a jófejkedő kezdeti játékbéli párbeszédeket nézzük, teljesen hihető is a dolog (még JJJ is nagy elánnal üdvözli a céget és hatalmas jótevőnek tartja – mi baj lehetne?). Feltűnnek a színen Miles Pókemberének saját szupergonoszai is Tinkerer és Prowler személyében, de Rhinoval és más gonoszokkal is összefuthatunk a játékban.
Az Insomniac úgy néz ki tanult az előző rész egyik hibájából, vagyis hogy bármennyire is izgalmas a nagyváros, a játékosok a quick travel lehetőségét is igénylik – bármekkora ász a Pókember, 5-6 perces hálóhintázás csak azért, hogy a következő területre vagy küldetéshez odaérjünk nem akkora poén a játék közepétől fogva. Épp ezért az első főküldetés végén Miles egy éves metróbérlet büszke tulajdonosává válik, ami vagy 20-25 quick travel pontot nyit meg számára. Szükség is lesz rá, ugyanis a főszál mellett egyéb aktivitások, gyűjtögetések és mellékküldetések is várnak minket.
A harci képességek kibővítésével jót tettek a játéknak – amit Peter Parker kütyükkel oldott meg, azt Miles saját képességekkel teszi – csak kicsit másképp. És ez a jó benne, hogy itt végre kevésbé érződik a „másolás”. A szupererők neve azonban megint kissé képzavaros. Egy bio-elektromos, energia alapú erőről van szó, amivel „áramot” vezethet ellenségeibe, lebéníthatja őket, robbanást idézhet elő vagy nagy mértékben felerősítheti egy csapását. A Venom strike/Venom blast fura elnevezés, de a játékban működik és alapvetően más taktikát igényel Milessel harcolni, mint azt Peterrel tettük korábban.
Mindezek mellé láthatatlanságot is kap a játék közepe felé, ami a lopakodós küldetéseket is megkönnyíti, de újabb taktikai elemként is bevethető. Azért pár kütyüt is kap az új Pókember pl. egy távolról aktiválható akna és megidézhető hologram harcosok képében.
A Marvel’s Spider-Man: Miles Morales kezdeti bukdácsoló lépéseket jelent egy olyan világban, ami egyfelől hatalmas múlttal rendelkezik és mellette állandó változásban is van. A szuperhősök és gonoszok kavalkádja szinte átláthatatlan, szövevényes történethalmaz, de mindig van lehetőség megújítani és frissíteni ezt a világot.
Miles nem fogja és nem is akarja kiszorítani Peter Parkert – nem is tudná, azonban ő is képviselője a világ egy részének. A bizonytalankodások és a karakterének a furcsaságai valószínűleg inkább abból fakadnak, hogy túl sok mindent akartak a nyakába varrni. Valaki olyanra volt szükség, aki ismerős, de új, aki más, de hasonló és akinek a szerepköre beilleszthető, de mégis elüt. Szinte lehetetlen vállalkozás, azonban Miles Morales egy szerethető karakter lett és New York védelmezőjeként elég sok dolga lesz az elkövetkező években is.
A játék sajnos nem olyan kicsiszolt formában érkezett, mint az előző rész. Akadást, a város betöltése miatti több másodperces megtorpanást ugyanúgy produkált, mint mozgásbéli bizonytalankodásokat – főleg az épületek, korlátok szélén. Mindezzel együtt egy hangulatos, változatos történetű játékot kapunk, ahol mélyebben is elmerülhetünk Miles életében, múltjában és azzá a segítővé, védelmezővé válhatunk, akivel Peter nem véletlenül tetette le a (kicsit kamu) Pók-esküt.
