A Marvel univerzumban végtelen mennyiségű történet lehetősége rejlik, és nem meglepő, hogy valami teljesen újjal rukkoltak elő idén. Az újdonságnak azonban régebbre nyúló gyökerei vannak a Marvel Earth-616 (vagyis a fősodornak tekintett) világában. 1990-ben még a Ghost Rider képregényben debütált a Rise of the Midnight Sons történetszál, ahol a Lilith a Démonok Anyja a világ leigázására készült. A tervéről Doctor Strange tudomást szerzett és egy 9 fős csapatot állított össze, többek között Ghost Rider, Blade és segítőik révén. 1993-ban a Midnight Massacre történetben bukkantak fel kissé más felállásban a tagok – itt az eltorzult és korrupt szörnnyé lett Blade, más néven Switchblade volt az ellenség.

A 2010-es évek közeledtével a Marvel Zombies oldalain találkozhattunk ismét a csapattal, majd Doctor Strange történetében megismert Wong hívta életre újra őket. Ethan Sacks és Luigi Zagaria agyszüleményeként a 2022-es történet ugyan nyomokban sok téren illik a játékhoz, de rengeteg eltérés is van közötte – a képregények és a játék nevében és sok szereplőjében hasonlít, de a végső formája olyan, mintha 2 történetet hallanánk.

A Marvel’s Midnight Suns egyből belecsap a lecsóba:  Lilith jelentette fenyegetést már nem lehet megállítani, ugyanis a HYDRA egyik főkolomposa, Dr. Faustus sötét mágia segítségével életre kelti a Démonok Anyját. Legutóbb is csupán egyetlen módon lehetett legyőzni a gonoszt - Lilith saját fia kellett hozzá, aki a mi játékos karakterünk is lesz és a The Hunter nevet kapta. Több évszázadnyi szendergés után Doctor Strange és Caretaker hozzák vissza a fiút, de Nico segítsége is jól jön, ugyanis a varázslat majdnem félresikerül. Hunter mellett egy nagy csapat szuperhőst kapunk, akikkel a főtörténetszál küldetései mellett rengeteg dolgunk lesz még, mire csapatként tekinthetünk magunkra, szedett vetett szuperképességűek helyett.

A Firaxis a Sid Meier’s, a Civilization és jelen játék szempontjából leginkább lényeges X-COM sorozattal szerzett méltán hírnevet magának és nagyon sokan számítottak rá, hogy az X-COM sikeres sorozatát folytatják, de Marvel játék lett belőle. Mégpedig egy olyan játék, ami le sem tagadhatja, hogy kik a készítői, ugyanis érdekes mód nem egy pusztán akciójátékot kaptunk, ahol a küldetésről küldetésre vándorlunk hőseinkkel.

A Midnight Suns olyan, mintha egy csapatmenedzser szerepjáték elemeit hozzátennénk egy kis gyűjtögetős, pálya bejárós kaland/MMO játékhoz, majd pedig természetesen megkapná az X-COM-os körökre osztott, képességeket (itt kártyákat) használó akciót is. A legfurcsább az egészben, hogy ez a recept nagyrészt működik is.

A hősök listája elég hosszú lett: Iron Man, Captain America, Wolverine, Spider-Man, Venom, Morbius, Scarlet Witch, Doctor Strange, Captain Marvel, Blade, Ghost Rider, Storm, Magik, Deadpool, Hulk, Nico Minoru (és Deadpool, Morbius, Venom, Storm a Season Passal és lehet később DLC-ként jön csak majd). Végigböngészve láthatjuk, hogy rengeteg féle, fajta, tudású, vérmérsékletű és stílusú hős/antihős gyűlt össze a hívásra.

A már csak hab a tortán, hogy Pókembert és Venomot vagy épp Morbiust és Blade-et egy csapatban hogyan lehet elképzelni, de ez legyen a fejlesztők és a történetírók gondja. Hunter karakterével arra leszünk ösztönözve, hogy a teljes csapatot öleljük keblünkre és ez több dologban is megmutatkozik.

Egyfelől minden karakterrel van egy barátság szintünk, ami szintlépésenként egyre jobb bónuszokat ad az adott karakternek. Mindez pedig hatással van a csoportkohézióra is, vagyis a küldetések alkalmával is kombókat, speciális pluszokat kapunk. De hogyan barátkozzunk? Egyfelől a Mass-Effekthez hasonlóan rengeteg párbeszéd és beszélgetési lehetőség lesz a játékban, és számít, hogy miként reagálunk.

Lesz aki vicces típus (pl. Blade), másokat a kedvesség és az összetartás hatja meg (Captain Marvel), de olyan csapattagunk is lesz, aki az egyenes és őszinte beszédet preferálja, akkor is, ha az fáj (Magik). Tehát érdemes megismerni, hogy ki milyen jellem, de emellett más lehetőségünk is lesz barátság pontok gyűjtögetésére. Az egyik az ajándék adása, ezek elszórva, véletlenszerűen lesznek megtalálhatóak és itt is ki kell találnunk, hogy ki minek örülne legjobban.

Emellett közös programokat szervezhetünk: közös edzés, filmezés, együtt olvasás, madárfigyelés vagy festegetés, uszoda mellett lazulás és ez is szorosabbra kovácsolja a barátságot. Végül pedig bókolással is barátkozhatunk. Ez összesítve elég szikárnak és bugyutának tűnik, de a játékban jól működik. Nem mondom, lesz egy kis SIMS-es után érzete is, de a Midnight Suns hangsúlyosan törekedett arra, hogy elszakadjon a „kemény, szigorú hősök ütik az ellenséget” sémától. Itt családként és jó/legjobb barátok gyülekezeteként is gondolhatunk a csapatunkra és ehhez minden eszközt megkapunk. Ha pedig ez nem lenne elég kutyánk és macskánk is lesz, akik segítőként és jutalmat adó extraként is fontos szerepet látnak el a világban.

A játék másik újítása, hogy egy nagy területet járhatunk be a küldetések előtt/után. Ez az Abbey vagyis az a zsebdimenzió, ahol a bázisunk, szállásunk, edzőtermünk, gyártást és kísérleteket végző szobák/helységek mellett egy viszonylag nagy külvilág is felfedezésre vár. Persze nem lesz minden az első pillanattól elérhető.

Van, ami a főtörténet-szálba van beleágyazva, máshol szintet kell lépnünk, hogy elég erősek legyünk. Megint egy másik részhez felfedezőútra kell indulnunk, ami az Abbey melletti területek (kis túlzással, mint egy MMO-ban az egymás után jövő térképek) bebarangolását, speciális hozzávalók gyűjtögetését, rejtvények megfejtését és erőpróbákat jelent.

Ez a rész főként annak fog tetszeni, aki az akció mellett elviseli, hogy a pihenőidőben keresztül-kasul fog rohangálni egy egyre nagyobb területen, újdonságok és már ismert helyszínek között cikázva. Okosan lett felépítve a játék ezen része is, de egy kicsivel kevesebb mászkálást azért el tudtam volna viselni. Főként, mert nem mindegy, hogy reggel vagy a küldetés után, este megyünk ki barangolni – különböző misztikus kapukkal, gyűjthető főzet komponensekkel találkozunk és lesznek helyszínek, amik csak adott napszakban érhetőek el.

És ha már korábban emlegettem a SIMS érzést, akkor nem lesz meglepetés, hogy a szobánkba berendezési tárgyakat és képkereteket vehetünk, amikbe festményeket szerezhetünk, de a ruhatár szempontjából is rengeteg opciónk lesz, otthoni és bevetésen viselt „hivatalos” hős ruha szempontjából is. Itt megint úgy érzem, hogy maga a kezdeményezés jó, de kissé túllőttek a célon a Firaxisos fejlesztők. Nem mindegy ugyanis, hogy változatosságot kapunk (színsémákat, 5-6 féle hős ruhát, szabadidős ruhákat ésatöbbit) vagy konkrétan öltöztetős/babázós szintig összerakható, naponta váltogatható ruhakészletről beszélünk.

A harctéren 3 hőst vethetünk be (nagyon ritkán, az istenek erőpróbáin  Hunter és a kutyája fog csak együtt harcolni) és ez alapvetően meghatározza a taktikánkat. Nem mindegy, hogy támogató (Strange), távolsági (Vasember) vagy közelharci (Rozsomák) támadókat viszünk, vagy gyors/mindkét távban bevethető (Blade) hőst, esetleg „tank”-kén is funkcionáló (Marvel) ügynököt.

Sok múlik azon is, hogy mennyi lehetőségünk és erőforrásunk volt a képességek/kártyák fejlesztésére és az sem mindegy, hogy ki tudják-e egészíteni egymást a hősök – az ellökésnek, a controll és crowd controll képeségeknek hatalmas hasznát vesszük, ahogy annak is, hogy a takitkánkba beleszámoljuk, melyik hősünk mennyi támadótól kap kör végén sebzést.

A pályák változatosak, a feladatok úgyszintén és gyakran kell kódkártyákat megszereznünk legyőzendő ellenségektől vagy kicselezni egy ellenséges mechanikát, hogy felmarkolhassunk egy kis extra lootot. Boss harcok is lesznek, amikhez nem árt a legjobbjainkat küldeni, mert nem egyszer több fordulós is lehet a buli.

Összességében a hősök jelleme, a beszélgetések és a barátság mechanika a Mass Effect jobbik arcát idézi és működőképes ötlet, hogy nem csak csatateret, hanem egy felfedezhető, rengeteg titkot és rejtélyt rejtő, izgalmas világot is kapunk. A hősök között biztosan mindenki megtalálja a kedvenceit és még azon a kis szívfájdalmon is túl lehet lendülni, hogy Tony és Dr. Strange karaktere nem hasonlít túlzottan a filmbéli színészekre (Dr. Bannerről nem is beszélve).

A Marvel’s Midnight Suns szokatlan elemekből építkezik, de jól sikerült eltalálni az arányokat, az egyenetlenségeket pedig az okozhatja főleg, hogy szokatlan egy ilyen kibővített akció játék. Rajongóknak kötelező, X-COM-ot kedvelőknek is, de reménykedjünk abban is, hogy ezután tényleg jön annak a sorozatnak a folytatása is.