I. oldal

A Marvel Comics az Egyesült Államok egyik leghatalmasabb, és legrégebbi képregénykiadója. Az 1939-ben Timely Publications néven alapított cég olyan nevekért felelős, mint a Fantasztikus Négyes, a Pókember, az X-Men, a Vasember, a Hulk, a Fenegyerek, a Megtorló, vagy a Szellemlovas, legnagyobb hősei pedig nem csak képregény formában, de rajzfilmsorozatként, mozifilmként, és többek közt videojátékként is folyton visszatérnek közénk. A Disney köreihez idén nyáron csatlakozott Marvel három éve egyszer már összegyűjtötte legnagyobb karaktereit az Ultimate Alliance című játékhoz, idén pedig megérkezett a folytatás, mely újabb izgalmas kalandokat nyit meg előttünk ebben a varázslatos világban.

Míg a Raven Software által fejlesztett előző részben Dr. Doom gonosz seregei ellen kellett harcolnunk, addig most egy minden korábbinál nagyobb veszély fenyegeti hőseinket, ami nem más, mint a nagybetűs törvénykezés. A plot szerint hőseink miután sikerrel legyőzik a latveriai diktátort, hazatérnek szülőföldjükre, ám ott újabb összecsapásba keverednek a gonosz erőkkel. A dolog rosszul végződik, az irányítás kicsúszik a kezükből, egy szörnyű robbanásban pedig ártatlan emberéletek százai vesznek oda. A kormány ezért azonnal jogerőre emeli a korábbi incidensek miatt egyszer már előkészített Szuperhős Regisztrációs Törvényt, melyben köteleznek mindenkit, hogy felfedve kilétét, számoljon be természetfeletti képességeiről. Aki pedig ennek ellenáll, azt bűnözőként tartják számon a továbbiakban!

A lépés hatalmas vihart kavar, az eddig megdönthetetlennek hitt közösség darabokra hullik. A Vasember vezette csapat a regisztrációt támogatva szeretné, hogy a világ végre tisztában legyen vele, kik is repkednek naponta az égen, míg az Amerika Kapitány irányította ellenzék inkább megőrizné az inkognitóját. Megegyezés hiányában polgárháború tör ki a hősök között, az évtizedes barátok egymás ellen fordulnak, a gonosz erők pedig kihasználva a felfordulást, újabb csapást indítanak a Föld ellen.

II. oldal

A játékban részesei lehetünk a Secret War képregénysorozat által tárgyalt latveriai előzményeknek, illetve átélhetjük azt a szuperhősök közti nagy háborút is, melyet a 2006-ban megjelent hétrészes, különleges kiadású Civil War dolgozott fel nyomtatott formában. A Marvel: Ultimate Alliance 2 az előd mintájára távoli perspektívájú, felső kameranézetből eleveníti meg előttünk a történetet, a korábbi RPG elemek viszont nagy sajnálatunkra visszaszorultak néhány párbeszédre és képességpontra. A hangsúly ezúttal a végeláthatatlan, beat em up stílusú akciókra összpontosult.

Csatába négy, szabadon választott szuperhőssel indulhatunk. Összesen több mint húsz karakter áll rendelkezésünkre, szerepet kapott Amerika Kapitány, Deadpool, a Fáklya, a Fenegyerek, Főnix, Gambit, Hulk, Iceman, a Láthatatlan Lány, a Lény, Luke Cage, Mr. Fantastic, Ms. Marvel, Nick Fury, a Pókember, Robbie Baldwin, Rozsomák, Songbird, Storm, Thor, a Vasember, Vasököl, Venom és a Zöld Manó is. Köztük egyetlen gombnyomással bármikor ugrálhatunk attól függően, hogy éppen melyiknek a különleges képességét akarjuk hasznunkra fordítani, de a start gombbal könnyedén le is cserélhetjük őket. A játék során elkötelezhetjük magunkat a regisztrációt támogató, és az azt ellenző oldalon is, a döntésünk pedig nem csak az elérhető karakterekre, de a fejleményekre is hatással lesz.

A játékmenet a sokszor idegesítő  button smashing elvre épült. Az ellenségek tízesével támadnak minket, hőseinket irányítva pedig nincs más teendőnk, mint az ütés gombok kitartó nyomogatása addig, míg minden ki nem hal a környezetünkben. Ha megvagyunk, akkor lehet továbbmenni, majd a következő, és az azt követő szobában megismételni mindezt, egészen a kis boss fightig, mely mindig az aktuális küldetést hivatott lezárni. A feladatok között egyébként a Stark Művek főhadiszállásán pihenhetünk egy kicsit, lehet beszélgetni a többi szereplővel, chatelni a haverokkal, de tudunk kvízezni is, illetve egy szimulátor segítségével újrajátszhatjuk az előző küldetéseket. Ez utóbbira mondjuk nem igazán tudom, hogy hányan fogják rávenni magukat, a játék ugyanis annyira monoton és repetitív lett, hogy napi 2-3 óránál többet nem is nagyon lehet vele játszani, egyszerűen lefárasztja az embert testileg és szellemileg egyaránt.

III. oldal

A látvány nem a legkielégítőbb. A töltéskor látható videók nagyon gyenge minőségűek, rossz a szinkronjuk, és bár előreviszik a történetet, a beszélgetései mégis semmitmondóak, egyáltalán nincs bennük meglepetés vagy dráma. A grafika közepesnek mondható, az összkép és a színek nagyon jók lettek, még a fényeffektek is szépek, a pálya és a karakterek viszont nem a legtökéletesebbek, nagyon részlethiányosak, látszik, hogy távoli kameraállásra lettek tervezve.

A legzavaróbb tényező  viszont nem is látvány, hanem az a rengeteg bug és hiba, amit benne hagytak a játékban. A kamerát nem mindig lehet forgatni, a gép sokszor egyetlen perspektívát erőltet ránk, ilyenkor pedig sokszor eltakarja a képet egy felüljáró, egy magas tárgy, vagy bármi, amitől alig látunk valamit. A pályatervezés csapnivaló lett, mindig csak egyfelé lehet menni, az egész túlságosan lineáris, a béna látószögek miatt mégis sokszor gondot okoz a következő ajtó megtalálása. Hasonlóan borzalmas az animáció és a fizika. A társaink sokszor egy helyben forognak, beállnak az útba, nem tudják, merre kéne menniük, mozgáskor darabosan közlekednek, álló helyzetben pedig színpadiasan lihegnek, csak úgy kapkodják a levegőt. De az ellenségek se jobbak, volt egy bossharc például még a játék elején, mikor egy hatalmas pókrobot ellen kellett helyt állnunk, az meg sokszor beakadt a falba, és úgy tolta maga előtt az embereket, mintha fel lenne szappanozva a föld.

A vezérlés legalább jó lett, a gombokat könnyű megjegyezni, és az emberek is mindig készségesen végrehajtják azt, amit a kicsiny műanyag eszközt felhasználva parancsolunk nekik. A bal kar szolgál az általunk mozgatott karakter irányítására, a jobbal lehet forgatni a kamerát, míg a D-pad ad lehetőséget a hősök közötti ugrálásra. Az A és a B gomb az ütés, az Y az ugrás, az X az elkapás és a cselekvés, a bal dömper a védekezés, a jobb meg a gyógyítás. A legfontosabb szerepet viszont a két ravasz kapta. A bal oldali lenyomására ki tudunk választani egy másik hőst a csapatból, melynek a különleges képessége összeadódik az általunk irányítottéval, majd aktiválásra a két ember közös erővel egy hatalmas sugarú körben gyilkos pusztításba kezd néhány másodperc erejéig. A jobb ravasz hasonlóan működik, azzal viszont a karakterünk egyéni képességét lehet aktiválni, úgy mint lövés, vagy gigászi erejű ütés.

IV. oldal

A többjátékos mód  alatt vendégeink egy kontroller felkapásával, bármikor csatlakozhatnak a csatához, de interneten is játszhatunk, a menüből elérhető Xbox LIVE (vagy Playstation esetében a PSN) gombra nyomva. A társaink mindkét esetben a gép által eddig irányított karakterek felett veszik át az uralmat, jó hír pedig, hogy a lobby nagyon egyszerű, és ráadásul lag sincs, aminek a fontosságát ugye nem is kell ecsetelni. Érdekesség továbbá, hogy a játékmenet során találhatunk mindenféle felvehető bónuszt, lehet karakterleírásokat, audio naplókat, alternatív kosztümöket és tervrajzokat is gyűjteni, melyeket majd aztán a főmenü review pontjában böngészhetünk kedvünkre.

A rengeteg, most leírt negatívum ellenére nem lett rossz játék a Marvel: Ultimate Alliance 2. Kevés benne az RPG elem, tele van hibával, és monoton a játékmenete is, de a szuperhősök, és az ő különleges történetük mégis megmenti az egészet. Hatalmas élmény Pókembert, Vasembert, Amerika Kapitányt, és a többi legendás sztárkaraktert irányítani, egyszerűen annyira hangulatos az egész, hogy az ember akarva-akaratlanul is szemet huny a hiányosságok felett. Azért reméljük a következő résznél már minden rendben lesz, mert ez így nem igazán a fejlesztők érdeme!