1. oldal
A Marvel képregénykiadótól sosem állt távol a játékok világa, legyen szó akár társas/kártyajátékokról, akár videojátékokról. A legújabb próbálkozás azonban még számukra is új területre nyit: a Marvel Heroes egy MMO-jelleggel alaposan átszőtt akció-RPG a Diablo nyomdokain, méghozzá ingyenes formában. Nem egy egyszerű kombináció, nézzük hát, hogy sikerül teljesítenie a Gazillion Entertainment fejlesztőinek!
Kezdjünk egy igazán impresszív számadattal: a Marvel univerzum bőséges hőskínálatából a játékban összesen több mint húsz játszható, és ez még nőni fog a jövőben. Felsorolni is sokáig tartana őket, legyen elég annyi, hogy körülbelül minden fontosabb szereplő itt van: Rozsomák, Pókember, Hulk, Amerika Kapitány, Megtorló, Fenegyerek, Küklopsz, Thor, Deadpool, Vasember – és még néhány, kevésbé népszerű szereplő. A felhozatal impozáns, a képet csak az árnyalja, hogy a felsoroltak többsége nem érhető el ingyenesen – de a játék mikrotranzakciós rendszerére még vissza fogok térni. Alapból mindenesetre öt karakter közül választhatunk: Ciklon, Sólyomszem, Fenegyerek, A Lény, vagy Skarlát Boszorkány lehet a kezdő karakterünk. Jól gondoljuk meg döntésünket, mert később nem térhetünk vissza a másik négy karakterhez, csak ha már megnyitottuk őket valamilyen módon!
A kezdő karaktert kiválasztva belecsöppenünk a történetbe, melyben Dr. Doom talál valami... tárgyat, amivel... valami gonoszságot művel. Nos, finoman szólva sem tartozik a legeredetibb és legérdekesebb történetek közé a játék körítése, érezhetően csak arra szolgál, hogy a játékos elé dobjanak mindenféle ellenségeket, lehetőleg minél szélesebb spektrumot lefedve. Így aztán lesz itt Hydra, Maggia, mutáns-ellenes emberek, és egy csomó robot, katona, ninja, gengszter, és mindenféle töltelék lény. Az ellenfelek tárháza, akárcsak a helyszíneké, eleinte nem túlzottan izgalmas, unalmas gengszterek támadnak ránk szürke városi utcákon. Idővel azonban határozottan javul a helyzet, egészen egzotikus helyekre is el fogunk utazni, és mindenféle lényekkel összetűzésbe fogunk kerülni. Köztük sokszor akasztjuk össze a bajszunkat egy-egy szupergonosszal, akiket szintén sokáig tartana felsorolni, így csak ízelítőül néhány név közülük: Dr. Octopus, Magneto, Venom, Bulldózer, és természetesen maga Dr. Doom. Összességében a karakterek számát tekintve el lehet mondani, hogy egy Marvel-rajongónak nem lehet oka panaszra, kedvenc univerzumából egy szép nagy szeletet kap, mind jófiúk, mind rosszfiúk (és lányok) oldalán, ráadásul rengeteg mellékszereplővel is össze lehet futni.
2. oldal
A játék világa MMO-szerű felépítést kapott. A játéktér elég jelentős részében másokkal közösen mászkálunk, szabadon bejárható, nagy területeken, ahol az ellenfelek folyamatosan újratermelődnek, mi pedig közösen osztozunk a harcokban, és az értük járó tapasztalati pontokban (a felszerelésben nem, az mindenkinek külön esik). Az utazást bizonyos helyeken megjelenő teleportkapuk hálózata könnyíti meg, de van saját „town portalunk” is, még ha kicsit el is van rejtve a jobb fölső sarokban. A világ a fentiek miatt nem véletlengenerált, de elég nagy ahhoz, hogy ne legyen könnyen megtanulható. Időnként előfordulnak különleges események is, ami lehet egy-egy főgonosz megállítása, vagy éppen valaminek a megvédése, egy invázió visszaverése. Ilyenből többet is el tudtam volna viselni, mert fel tudja dobni a hangulatot, ha belefutunk egy ilyen össznépi hirigbe. A világból sok helyen nyílnak instance-olt helyszínek, ami viszont már csak a miénk, a benne rejlő kincsesládákkal, és esetleges bónusz minifeladatokkal együtt. Ugyanakkor a történethez kapcsolódó zónáknál egy automata csapatalkotási rendszer működik, ami bedob mellénk olyan játékosokat, akik nem sokkal utánunk kezdték el ugyanazt a helyszínt, így sokszor itt sem leszünk egyedül. Ez a lehetőség kikapcsolható, de én nem láttam hátrányát, csapatban mégiscsak hangulatosabb, még vadidegenekkel is.
A játék akció-RPG oldala lényegében semmi újat nem tesz le az asztalra, hozza a minimálisan elvárhatót. Szintlépésenként két pontot oszthatunk el karakterünk képességfáján, mely három területre oszlik. Látszólag érdekes és változatos a karakterfejlesztés, azonban egy idő után rájövünk, hogy olyan nagyon sok lehetőség nincsen egy-egy karakter többféle fejlesztésére, mert alapvetően teljesen hasonló lesz a végeredmény, kisebb eltérésekkel. Közel sincs akkora radikális eltérés, mint egy „komolyabb” játékban, itt az eltérő játékstílust inkább csak a sokféle különböző karakter nyújthatja. Akárhogy is fejlesztjük azonban karakterünket, 30. szinten megkapjuk az ultra-támadását, egy nagyon ritkán használható, viszont annál durvább hatást.
A félelmetes Vakond-ember, és haverja
A képességfán kívül pedig marad a felszerelés cserélgetése, fejlesztése, mely (szuperhősökről lévén szó) kicsit furcsán veszi ki magát némelyik karakternél. Mert mondjuk Hulk milyen felszerelést használna? Másik alsónadrágot? Emiatt aztán elég fura elnevezést kapott több felszerelés-hely is, Hulknál például létezik egy „düh” slot is. A hős-témából adódóan a kinézetünk se változik meg a felszerelésünktől, ami bizony sokaknál jelentősen csökkentheti a játék élvezeti értékét. Az egyetlen lehetőségünk kinézetünk változtatására, ha újabb ruhákat, jelmezeket szerzünk, melyek megint elsősorban a Marvel-rajongók szívét dobogtatják meg, hisz egy-egy karakternek egészen sokféle ruháját felvehetjük a képregény-történelem különböző időszakaiból. Például Pókember fekete ruháját, vagy a Ben Reilly-féle módosított piros-fekete rucit, esetleg a Scarlet Spider ruhát. A felszerelés-tárgyak egyébként nem kimondottan izgalmasak, két kivétellel: az egyik a legyőzött szupergonoszok után járó egyedi medál, melyek sokszor jópofa extrákat adnak. A másik kivétel a magas szinten elérhető totem-szerű dolgok, melyek különlegessége, hogy annál kevésbé hatékonyak, minél többször haltunk már meg. Jellemzően halálonként 10 százalékkal csökken valamelyik statisztikájuk, így aztán egy érdekes motivációt adtak a lehetőleg halál nélküli játékhoz.
3. oldal
A talált tárgyak eladása helyett azokat el is adományozhatjuk az egyes kereskedőknek, akiknél ezzel pluszpontokat szerezhetünk, majd ha szintet lépnek, akkor egyre több vásárolható tárgyat kínálnak nekünk. A sima kereskedők mellett lehetőségünk lesz kis energia-gömbökből meglévő tárgyaink tulajdonságait véletlenszerűen változtatni. Ez azonban elég macerás, és a siker nem garantált, így nem feltétlenül éri meg ezzel foglalkozni, a talált, vagy esetleg vásárolt cuccokkal teljesen jól lehet boldogulni.
A fő történeti szál befejezésével viszonylag kevés lehetőségünk maradt: játszhatunk rövid kis pályákat szólóban, vagy idegenekkel, vagy beugorhatunk egy-egy csapatos kihívást teljesíteni barátokkal, vagy a klánunkkal. Esetleg kipróbálhatjuk a PvP-t is, mely azonban jelenleg még bevallottan félkész, béta állapotban van a játékban, így sokat ne várjunk tőle. Nincsenek tehát újabb nehézségi szintek (bár az említett feladatok a maximum szintig tudják fejleszteni a karaktert), a végjáték kicsit soványka – bár a történet végigjátszása azért kényelmesen eltarthat 10-15 óráig is karakterenként, ami azért nem olyan rossz.
A grafikai körítés leginkább ingadozónak mondható. A korábban már említett játék eleji helyszínek nem nyújtanak különösebben kellemes látványt, de némelyik természeti, vagy épp földalatti pálya ugyanakkor kifejezetten szép. Helyszíntől független azonban a varázslatok, támadások hatása, mely több hős együttes játéka esetén hatalmas pusztítást, és igen látványos pillanatokat eredményezhet – néha már túlságosan is látványosat, nem egyszer előfordult, hogy a sok robbanás és ellenfél közepette teljesen elvesztettem a tájékozódási képességemet, hol vagyok én, és hol van a célpont. Ennek ellenére összességében (pláne ingyenes játékhoz mérten) élvezhető a látvány, a gépigény pedig általában nem vészes, néhol azonban hajlamos erősen beszaggatni, akár ok nélkül is. A történet mesélését szolgáló rajzolt átvezetők papíron jól hangzanak, azonban nem valódi rajzfilmes megjelenítésről van szó, sokszor látványosan csak csúsznak az animálatlan karakterek, és maguk a rajzok sem állnák meg a helyüket önálló képregénykockaként. Mentségükre legyen mondva, hogy nagyon sok ilyen átvezető van, fejezetenként 3-4 legalább, és összesen 8 fejezet van.
A hangok is kissé ingadozó színvonalúak: a szinkronhangok teljesen jellegtelenek, néha még idegesítőek is, a játék hangeffektjei viszont korrektül sikerültek. A zenék pedig kifejezetten sokszínűek, a városban hallható technó-szerűségtől a barlangokban és dzsungelben hallható törzsi doboláson át némelyik filmzene-szerű dallamokig egészen biztosan mindenki találni fog olyat, ami tetszik, és olyat is, ami idegesíteni fogja.
4. oldal
A Marvel Heroes-t sok kritika éri a mikrotranzakciós rendszere miatt, ami nem is teljesen alaptalan. Az alapfeltevés szerint a kezdeti ingyen hősök mellé minden további hőst és ruhát pénzért lehet vásárolni a boltból, illetve van rá esély, hogy a játékban essen a megnyitáshoz szükséges elem. Ez az esély azonban annyira kicsi, a rendelkezésre álló hősök száma pedig annyira nagy, hogy igazán megszállottnak (vagy mákosnak) kell lenni ahhoz, hogy ilyen módon nyissuk meg a számunkra érdekes karakter(eke)t. Így aztán jó eséllyel inkább a boltban fogunk kikötni, ahol viszont sok hősnek igencsak borsos árat szabtak. Népszerűségtől is függ a dolog, például Pókember vagy Rozsomák már „prémium” kategória, de könnyen előfordulhat, hogy akár 3-5 ezer forintnak megfelelő összeget kell otthagyni egy-egy hősért, plusz még egy-két ezrest a nekünk tetsző (egyik) ruhájáért, ha az alap változat nem tetszene. Annyi kritika érte emiatt a játékot, hogy a fejlesztők épp a cikk írásának idején elkezdték kicsit átdolgozni a rendszert, egyrészt barátságosabb árakat szabva a hősöknek, másrészt kedvezőbb csomagokat kínálva hősökkel-ruhákkal együtt. A nehezen beszerezhető hősök egy másik vonzata az volt, hogy eleinte szinte teljesen egyforma karakterek mászkáltak mindenfelé, az alap, ingyenes lehetőségek tucatjait láthattuk szembejönni. Mostanra ez már normalizálódott, elég sokszínű a felhozatal, lehet bőven látni Amerika Kapitányt, Megtorlót, vagy akár Pókembert is. A hősökön és a ruhákon kívül még XP-gyorsítót és találati esélyt növelő tárgyakat lehet venni, valamint újabb tárhelyeket megnyitni, de nyugodtan kijelenthető, hogy teljesen ingyenes játékosként is kényelmesen, fájó korlátozások nélkül végig lehet játszani a játékot, ami sok ingyenes játékról nem mondható el.
A Marvel Heroes nem váltotta meg a világot, nem is akarta. Nem kapunk mást, mint egy Marvel-univerzumban játszódó sablonos akció-RPG-t, sok-sok hőssel és ellenféllel, a fizetés kötelessége nélkül. Sajnos az egyedi karakterek alkotása nem igazán van jelen, mert eléggé korlátozottak a képességfák lehetőségei, ehelyett inkább a különböző hősök kipróbálása nyújthat hosszabb távú szórakozást, ami viszont mindenképpen pénzes mulatság, hacsak nem vagyunk megszállott farmerek. A célközönség egyértelműen beazonosítható: ha nagyon szereted a Marvel világát, és szeretnél egy akció-RPG-t is kipróbálni ebben a környezetben, akkor valószínűleg élvezni fogod, amit kapsz. Marvel-rajongás hiányában azonban ez csak egy teljesen átlagos, nem különösebben izgalmas, nem különösebben érdekes játék, melynél ma jobbakat is találni a piacon.
Platform: PC
