Már kacsintással vezérelhető a távcsöves kontaktlencse

A távcsöves és normál látásmódot egyszerre biztosító, svájci kutatók által fejlesztett lencse közel áll az emberi kipróbáláshoz.

Már kacsintással vezérelhető a távcsöves kontaktlencse

Pár évvel ezelőtt röppent fel először a hír, hogy a svájci EPFL kutatói a DARPA támogatásával egy olyan kontaktlencsén dolgoznak, amely távcsőszerű látásélményt nyújt, így viselőjük a normál látásmód mellett tetszés szerint ráközelíthet az őt érdeklő részletekre is. A lencse nagyító része ténylegesen úgy működik, mint egy távcső tükörrendszere: a belépő fénysugár visszaverődik a különleges kiképzésű alumínium felületekről, felnagyítva a képet, mielőtt az továbbítódna a szembe.

A fejlesztők legújabb prototípusukat pár napja mutatták be az AAAS idei konferenciáján. A normál, illetve nagyító (avagy távcsöves) funkciók közt kacsintással váltó rendszer egy napon rengeteget segíthet a szemfenéki meszesedésben, más néven makula degenerációban szenvedőknek, és persze más alkalmazási területei is lehetnek. Az Eric Tremblay és kollégái által fejlesztett lencse jóval nagyobb méretű, mint a hagyományos kontaktlencsék, hiszen az ínhártyára, vagyis a szem fehér részére is kiterjed. A merev lencse belsejében gyűrű alakban elrendezett apró alumínium tükrök vannak, amelyek képesek a tárgyakat eredeti méretük 2,8-szorosára nagyítani.

A látásmódok közti váltás úgy történik, hogy a lencse normál, illetve nagyító része más-más polarizációs szűrőn keresztül tekint a világra, így egy változtatható polarizációjú szemüveg révén a kiszűrhető az a kép, amelyikre éppen nincs szükség. A váltás kacsintással történik, vagyis az egyik szemmel történő kacsintással aktiválódik a szemüveg egyik polárszűrője, amely működésbe lépve a lencse nagyító tükreire irányítja a beeső fényt. A másik szemmel való kacsintással a működés visszaváltható normál módra, ekkor az egyik szűrő kikapcsol, a másik pedig be.

Az új verzió jelentős előrelépést jelent a korábbi prototípushoz képest, amelyet a felhasználó még nem volt képes irányítani. A lencse korábbi változata továbbá nem volt túlságosan szembarát sem, az új prototípus viszont már átengedi az oxigént, így rövidebb ideig biztonságosan viselhető. A hosszú távú alkalmazást egyelőre megakadályozza, hogy a lencse meglehetősen nagy és vaskos, a fejlesztők szerint azonban további munkával idővel még kényelmesebbé tehető. A szellőzés megoldásával viszont a kutatók reményei szerint rövidesen megkezdődhet a lencse emberi tesztelése, az eddigiek során ugyanis csak a szem életnagyságú, számítógéppel összekötött modelljén tudták kipróbálni annak működését.

A makula degenerációja során az éleslátás helyén, a sárgafoltban kezdenek el pusztulni az idegsejtek, fokozatosan rontva a betegek látásélességét. Mivel a probléma a látótér központi részét érinti, a limitált műtéti módszereken túl a legegyszerűbb megoldás a látott kép felnagyítása különféle nagyítók, illetve szemüvegbe épített távcsövek segítségével. A svájci kutatók által fejlesztett lencse gyakorlatilag erre kínál egy kényelmesebb és diszkrétebb megoldást, amely még kényelmesebb lehet, ha sikerül a szűrőtechnológiát magába a lencsébe beépíteni, feleslegessé téve a szemüveget is.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward