A Jenga szabályaira bizonyára mindenki emlékszik: úgy kell eltávolítani egy faelemekből álló torony darabjait, hogy az ne dőljön össze, majd a kivett elemet az építmény tetejére helyezni, egyre instabilabb szerkezetet hozva létre. Aki pedig ledönti a tornyot, veszít.

A Jenga fizikai természete miatt alapvetően eltér a klasszikus táblajátékoktól, mint amilyen a sakk vagy a gó, amelyekben a mesterséges intelligenciák már jelenleg is brillíroznak. Bár a jengázás a szabályok tekintetében korántsem annyira bonyolult, mint az említett játékok, más okokból különleges kihívást jelent a mesterséges rendszerek fejlesztőinek, a játékhoz ugyanis olyan kézügyesség és fizikai tapasztalat kell, ami a legtöbb robotra egyelőre nem jellemző. Az MIT-n azonban létrehoztak egy kétujjú robotot, amely egy mesterséges intelligenciával és szenzorokkal kiegészítve igyekszik megfejteni a játék működését.

A sakkhoz hasonló játékok esetében a játékhoz (és a nyeréshez) szükséges információk egyszerűen a táblára pillantva megtudhatók. Nem kell megböködni a huszárt, hogy képes-e mozogni. A Jenga azonban más, ott kevés nézni, érinteni, próbálgatni kell: fizikai interakciókra van szükség a döntéshez szükséges információk beszerzéséhez, mondja Nima Fazeli, a fejlesztő csapat egyik tagja.

A robot két ujjal rendelkezik, ezekkel tolja ki helyükről és ragadja meg az elemeket. A játékban két szenzor segíti: egy kamera, amellyel „látja” a tornyot, és egy csuklójába épített erőmérő, amellyel felmérheti, milyen erővel tol éppen. A rendszer gyakorlással tanulta meg a játékot: a fejlesztők csak a játékszabályokat táplálták bele, és onnantól kezdve maga találta ki, hogyan érdemes játszani.

Az alapvető cél az volt, hogy a mesterséges intelligencia megtanulja, mikor érdemes tovább tolni egy elemet, és mikor célszerű abbahagyni a próbálkozás, mert az már a torony stabilitását veszélyezteti. Ez sikerült is, a rendszer a gyakorlás nyomán rájött, hogy mikor melyik elemet érdemes eltávolítani, de azt is megtanulta, hogy időnként jobb félúton feladni a próbálkozást, és inkább egy másik elemre továbblépni. Ez utóbbi pedig a fejlesztők szerint már önmagába is figyelemre méltó eredmény.

Attól ugyanakkor még egy darabig nem kell félni, hogy a robot elkezdi halomra verni az emberi játékosokat. Bár arra már jó, hogy lehet vele játszani, még ha meglehetősen lassan is, a gyakorlott jengázók egyelőre simán megverik.