A Bristoli Egyetem kutatói egyetlen hangfal segítségével valósítottak meg akusztikus levitációt (vagy ha így jobban tetszik, akusztikus vonósugarat hoztak létre), vagyis a hangfalat felépítő egyes hangszórókat megfelelő módon vezérelve apró tárgyakat lebegtettek és forgattak a levegőben. A fejlesztés révén egy napon a szakértők szerint egyszerűbbé válhat a vesekövek eltávolítása, de hasonló módszerekkel akár mesterséges gravitációt is létre lehet hozni a Nemzetközi Űrállomáson, vagy más űrbéli létesítményen.

Korábban is történtek sikeres próbálkozások arra, hogy a szakértők hanghullámok révén lebegtessenek és mozgassanak kisebb objektumokat. Ezt nem is olyan nehéz elképzelni, hiszen minden nap megtapasztalhatjuk, hogy a hanghullámok nyomása elegendően nagy ahhoz, hogy megmozgassa dobhártyánkat. Arra is volt már példa, hogy ezt az ultrahangok tartományában, vagyis az emberi fül számára érzékelhetetlen frekvenciákon valósították meg a kutatók. A mostani fejlesztés nagy újdonsága azonban, hogy a levitáció megvalósításához csak egy hangfalat használtak fel a megszokott kettő helyett.

A korábbi kísérletek során két egymással szemben elhelyezett, külön irányítható hangszórókból álló hangfal hozta létre azt az interferencia-mintázatot, amelynek „hátán”, mint valamilyen erőtéren, mozogtak a lebegtetett tárgyak. A brit kutatóknak most egy speciális algoritmus segítségével egy oldalról is sikerült úgy vezérelniük a hangfal egységeit, hogy az interferencia finom változtatgatása révén levitáltassák a tárgyakat. Az egy hangfalas megoldással a tárgyak függőlegesen és vízszintesen mozgathatók, illetve forgathatók is.

Bruce Drinkwater és kollégái algoritmusa révén rendkívül precízen vezérelhető a hangfal elemeinek működése. Az egyes hangszórókból távozó hanghullámok fázisainak változtatása révén alacsony és magas nyomású régiók bonyolult, dinamikus mintázata hozható létre, amelyben a kísérletek során használt gyöngyök tetszés szerint mozgathatók. Ez az akusztikus hologram, ahogy a szakértők elnevezték, olyan bonyolult konfigurációk megvalósítására is alkalmas, mint például a „csipesz”, amely szintén alacsony és magas nyomású régiókból összeállva képes „megragadni” a tárgyat, és megfordítani, vagy odébb helyezni azt. Ugyanilyen módon „örvények”, vagyis előre meghatározott, összetett pályák, és akusztikus „dobozok” is kreálhatók a hangszórók feletti térben.

A fejlesztés egyik fontos alkalmazási területe a szakértők szerint az orvoslás lehet, hiszen az ultrahang-hullámok könnyen behatolnak a test szöveteibe, és ott vesekövek, vérrögök, gyógyszerek vagy mikroszkopikus sebészeti eszközök mozgatására lehetnek alkalmasak.