A Purdue Egyetem kutatóinak friss eredményei szerint az állatok nemcsak, hogy fizikailag képesek az orrukkal digitális kijelzőket és joystickokat vezérelni, de azt is megértik, hogyan kell mozgatniuk a kurzort ahhoz, hogy jutalmat kapjanak. Ez pedig nagyon komplex kognitív képességekről tanúskodik, hiszen a sertéseknek először is fel kell ismerniük, hogy a joystick mozgatása és a kurzor mozgása között összefüggés van, majd azt is, hogy a képernyőn milyen mozgás vezet jutalomhoz. A kísérlet során tesztelt négy állat mindegyike képes volt ennek felfogására valamilyen mértékig.

Az ennél nehezebb feladatok elvégzése ugyanakkor már nem ment olyan jól a kísérleti alanyoknak, akik közel sem teljesítettek olyan szinten a teszteken, mint azok a majmok, akik számára a kísérletet eredetileg tervezték. A sertések rosszabb teljesítménye valószínűleg több tényező együttes eredménye: egyrészt orral nehezebb manipulálni a joystickot, mint fogásra képes mellső végtaggal, másrészt valószínűleg értelmi képességiek is mérsékeltebbek az ilyen feladatok végrehajtásában, mint ami a főemlősökre jellemző.

Az eredmények beleillenek abba a képbe, ami a sertésekkel  kapcsolatban az utóbbi években kirajzolódni látszik. Az állatok eszerint sok szempontból nagyon értelmesek, és képesek például megtanulni, hogy eltérő hangokra eltérő módon reagáljanak, illetve hogy különböző terekben, például labirintusokban oldjanak meg például alakzatok felismerésén alapuló feladatokat.

Bizonyos kihívások ugyanakkor meghaladják a kognitív képességeiket. Ilyen például, hogy a tükörben önmaga felismerését csak néhány kivételes példány képes megtanulni, illetve hogy nagyon nehezen ismerik fel fajtársaikat fotók alapján. Utóbbi azért meglepő, mert más tenyészállatok, például a juhok vagy a marhák magas szinten képesek erre.

És hogy miért érdekes mindez? A hasonló kutatásoknak az aggyal, a gondolkodással és a tanulással kapcsolatos ismeretek bővítésén túl komoly gyakorlati hasznuk is van, hiszen a tenyészállatok környezete egyre komplexebb, ami sok esetben magasabb szintű technológiai környezetet is jelent. Például a sertések sok helyen már saját maguk által aktivált, automata etetőkbe kapják a tápot, és – jellemzően a biofarmokon – sokkal nagyobb tér áll rendelkezésükre, mint a korábbi évtizedekben.

Ezek viszont csak akkor könyvelhetők el pozitív fejleménynek, ami az állatok jóllétét illeti, ha azok képesek alkalmazkodni az új környezethez, vagyis agyilag képesek arra, hogy működtessék az etetőt, estére hazataláljanak a nagyobb legelőről, és ne stresszeljék túl magukat a változásokon.

A tenyészállatok kognitív tesztelése relatíve új kutatási területnek számít, és még sok szempontból hiányos. Alapvetően csak most kezdik megérteni a szakértők, hogy a különböző tartási módok hogyan befolyásolják az állatok általános egészségi állapotát és kognitív képességeit. Egyes fajok, például a tyúkok értelmi képességeiről például még alig tudunk valamit, pedig a legelterjedtebb háziasított állatok közé tartoznak, és valószínűleg szintén sokkal okosabbak, mint gondoljuk.