A mellékelt videón látható rovar különlegessége, hogy távirányítható. Egy élő példányról van szó, amelyre egy piciny hátizsákot applikáltak, és ennek révén elektromos jelekkel stimulálják az állat szárnyainak pozícióját befolyásoló izmokat. Az eleven minikopter így megdöbbentő precizitással terelgethető ide-oda a levegőben.

Bár mászó rovarok távirányításával már korábban is kísérleteztek a szakértők (napjaikban már bárki megvásárolhatja az ehhez szükséges otthoni szettet, amellyel aztán a befogott bogarakat vezérelheti), a fejlesztés során kiderült, hogy ugyanez a feladat a levegőben jóval nehezebben megvalósítható. Az első repülni is képes kiborg-rovart végül 2009-ben mutatták be a Kaliforniai Egyetem kutatói, ez azonban meglehetősen kezdetleges konstrukció volt, mivel Michel Maharbiz és kollégái még nem rendelkeztek kellő ismeretekkel a repülés során irányító szerepet betöltő izmokkal kapcsolatban ahhoz, hogy ezek működést is megfelelően tudják befolyásolni.

Az első rendszer így lényegében csak a szárnyak mozgását volt képes beindítani, illetve leállítani, és a szárnycsapások frekvenciáját tudta befolyásolni. Az elmúlt évek során aztán a kutatóknak a Nanyangi Egyetem munkatársaival közösen dolgozva sikerült feltárniuk, hogy az oldalirányú repülési manőverekben fontos szerep jut egy aprócska izomnak, amely a szárny alatt helyezkedik el, és hosszú ideig úgy tűnt, hogy csak a szárny összecsukása során lényeges a működése. A piciny izom felel a jelek szerint a szárnyak pozíciójának beállításáért is, amelyek aztán a kormánylapátokhoz hasonlóan jobbra vagy balra terelik a rovart.

Ahogy Maharbiz elmondta, a fejlesztés célja nem egy kiborg-rovarokból álló hadsereg felépítése, hanem pontosan az, amit az elmúlt évek eredményei is demonstrálnak, vagyis hogy többet tudjunk meg az állatok repülési módjáról. Az izom szerepének felderítése érdekében a kutatók a rózsabogarak egy hatalmas képviselőjét, egy hat centiméteresre is megnövő, Afrikában honos óriás virágbogarat szereltek fel az elektródákkal, illetve egy vevőegységgel. Az elektródák sűrűsödő elektromos jelekkel vették rá az izmot arra, hogy még jobban összehúzódjon, és így erősebben fordítsa az adott irányba az állatot.

A videón az látszik, ahogy a jelek frekvenciájának megnövelésével élesebb fordulatokat hajt végre a bogár. A kísérleti elrendezés egyelőre csak arra használható, hogy jobbra vagy balra irányítsák vele a kiborggá változtatott rovart, a szakértők szerint azonban újabb elektródák felhelyezésével a tér minden irányában kontrollálhatóvá válhat az állat. És ahogy az irányíthatóság mértéke növekszik, úgy tárulnak fel a rovaranatómia tanulmányozásán túlmutató alkalmazási lehetőségek is.

A kellő precizitással távirányítható állatokat például piciny kamerákkal vagy más szenzorokkal lehetne felszerelni, hogy természeti katasztrófák után túlélőket kutassanak fel, vagy az ember számára veszélyes helyzetekben méréseket végezzenek. Vannak persze olyan kutatócsoportok is, akik pontosan ilyen céllal robotrovarok fejlesztésén dolgoznak, a természet által „megtervezett” rendszert azonban sokszor nagyon nehéz felülmúlni, és amennyiben ez mégis sikerül, abban biztosan nagy szerepet kapnak majd Maharbiz kutatócsoportjának eredményei is.