Bár alighanem a többségnek nagyon meg kellene erőltetnie magát ahhoz, hogy hosszasan ecsetelje a Rettegett Kaszás jellemének pozitív vonásait, el kell ismerni, hogy közvélekedés szerint a fakó paripáján lovagoló entitás módfelett szereti a kikapcsolódás bizonyos könnyed formáit. Megszámlálhatatlan alkotás szól ugyanis arról, hogy valaki játékra hívta ki a lelkét elragadni igyekvő lényt, vagy épp fogadást kötött vele. A lista gyakorlatilag a végtelenségig sorolható. Egy bajor népmese vadorzója leitatja és kártyán csapja be a Halált, egy osztrák legenda könnyelmű hőse kuglitudásával és némi csalással próbálja hasztalan menteni a bőrét, Antonius Block lovag sakkpartija a populáris kultúra megkerülhetetlen része, Woody Allen „Kopog a Halál” c. színdarabjának főszereplője stílszerűen a kopogós römit preferálja, Bill S. Preston Őméltósága és Theodore Logan pedig Twisterben és Cluedoban is porig alázzák a komor figurát.
A Perfectly Paranormal nehezen bekategorizálható stílusú műve, a Manual Samuel is a jól ismert alapötletre épül. Hősünk, a címszereplő Samuel a gazdagok és kiváltságosok könnyed mindennapjait élő aranyifjú, aki ha nem is ezüstkanállal, de egy ilyen evőeszközök gyártására szakosodott cégbirodalom részvényeivel a szájában jött világra. A munkát mind lelkiismereti, mind pedig egészségügyi okokból kerülő playboy azonban egy nap összeveszik a barátnőjével, és amikor utánaszaladna, hogy kibéküljön vele, egy szélsebesen száguldó szippantós kocsi alatt végzi. Szerencséjére azonban, mivel a pokol törvényeinek értelmében remek anyagi helyzete miatt jócskán kijut neki a helyi valutából is, meg tudja vesztegetni a Halált, aki ad neki egy utolsó utáni esélyt. Az alku egyszerű: ha a mindent másokkal csináltató, elkényeztetett férfi túl tud úgy élni egy napot, hogy testének minden funkcióját manuálisan irányítja, akkor visszatérhet az élők közé. Ellenkező esetben viszont visszakerül a meglepően udvarias és előzékeny démonokkal teli pokolba, ahol a legszörnyűbb sors vár rá: az alvilág társadalmának hasznos és produktív tagjává kell lennie, míg világ a világ.
A feladatunk adott. Testünk minden porcikáját direkt módon kell vezérelnünk és mivel a létfenntartás minden eleme külön gombra van kiosztva, szinte biztos, hogy még a végjáték felé közelítve is el fogunk rontani vagy felejteni valamit, ami kismillió komikus helyzethez vezet. Ha rossz sorrendben mozgatjuk a lábainkat, az a minimum, hogy összeesünk, de a lépcsőkről akár le is zuhanhatunk. Ha túl sokáig nem pislogunk, a képernyő kivehetetlen lesz, folyamatos kilégzés és belégzés nélkül pedig elájulunk az oxigénhiánytól, arról nem is beszélve, hogy időnként spontán összecsuklik a felsőtestünk és ameddig nem egyenesedünk ki, ide-oda himbálózunk.
A nehézséget csak tovább fokozza, hogy Samuel nem heverészhet egész nap az ágyában, hanem ahogy telik-múlik az idő, mind és mind extrémebb helyzetekbe keveredik. Eleinte csupán a mosakodás, fogápolás és az izzasztja meg, hogy ne rondítsa össze az egész fürdőszobát vizelés közben, később viszont nyugdíjasokat kerülgetve, illetve az apokalipszis egyik lovasát, a bandatagokat gyilkolászó Háborút fuvarozva kell kocsit vezetnie, hogy aztán elszabadult robotokra vadászva átrendezze a városképet és záróakkordként összecsapjon az ördöggel és annak hűséges szolgáival.
Az irányításban és az abszurd helyzetekben rejlő humorra tehát nem lehet panaszunk, sőt, a minden lépésünket keresetlen szavakkal kommentáló narrátor megjegyzései is garantáltan mosolyt csalnak az arcunkra. Ám, sajnálatos módon az összképet alaposan elrondítja a már rövid távon is iszonyatosan idegesítő, pár pálya után pedig lassan elviselhetetlenné váló Halál. A fejlesztők ugyanis valami miatt úgy érezték, hogy a kilencvenes évek deszkásai alapján megmintázott, erőltetett szlenget használó, az ürülék szót jóformán minden mondatában elsütő karakterben a humor mindeddig soha nem látott mélységei rejlenek, így a vicces helyett simán ütni való modorú alak beszéli messze a legtöbbet a szereplők közül. Ez elsőre nem hangzik különösebben tragikusnak, de amikor egy perc alatt hetedszerre halljuk, hogy "bro", vagy tizenhetedszerre csusszan ki a Kaszás száján a "feces", esetleg a "yo yo yo", akkor garantáltan tikkelni kezd a szemünk. Azután pedig, hogy kétmilliomodik alkalommal is azon kellene tiszta szívből nevetnünk, hogy az istennek sem akar neki összejönni neki egy gördeszkás trükk, akkor a mosogatás, vagy a porszívózás is érdemi alternatívának kezd tűnni a további játék helyett.
Mindent összevetve azonban ezen, hajmeresztően idegölő hibája ellenére a Manual Samuel egy kellemes, szórakoztató program, ami méltán tarthat igényt a figyelmünkre. Amennyiben tehát két-három órányi, könnyed kikapcsolódást keresünk, több, mint ideális választás lehet.
