A csillagok és bolygóik nagy gáz- és porfelhőkből alakulnak ki. A gravitáció döntő szerepet játszik abban, hogy anyagot vonzzon a protocsillaghoz, és a gömbölyded felhőt koronggá lapítsa, de a szakértők úgy sejtik, hogy a mágneses mezők is meghatározóak. Egy meteoritdarabnak köszönhetően a kutatók nemrégiben megbecsülték, milyen erős lehetett a mágneses mező a Naprendszer 200 ezer éves korában.
Az MIT kutatócsoportja a DOM 08006 meteoritot vizsgálta, amely az egyik legrégebbi ismert meteorit. Különösen azokat a kalcium-alumínium-gazdag zárványoknak nevezett apró struktúrákat tanulmányozták, amelyek a Naprendszer történetének nagyon korai szakaszában alakultak ki. Ezek a szemcsék olyan ferromágneses elemeket tartalmaznak, amelyekre hatással volt a Naprendszer ősi mágneses mezője. Ezek a nyomok betekintést kínálnak abba, hogy a mágneses mezők hogyan segítették elő az ősi felhő protoplanetáris koronggá alakulását, amelyből aztán a bolygók formálódtak.
„Az az ötletünk támadt, hogy megnézzük, találunk-e nyomokat ezzel a folyamattal kapcsolatban a saját Naprendszerünkben olyan meteoritmintákban, amelyek valóban primitívek, a Naprendszer kialakulásának legelső szakaszaiból származnak, különös tekintettel a legrégebbi ismert anyagokra” – mondta el Benjamin Weiss, az eredményekről beszámoló tanulmány vezető szerzője, az MIT professzora. „Az a kérdés foglalkoztatott minket, hogy milyen erők alakították ki a Napot és különösen a bolygókat? Csak a gravitáció volt az, vagy a mágneses mezők is szerepet játszottak ebben?”
A mérések arra utalnak, hogy már a Naprendszer korai éveiben is erős mágneses mező volt jelen a gázfelhőben, amely erősebb volt, mint a Föld mai saját mágneses mezője, és sokkal erősebb, mint a jelenleg mérhető bolygóközi mező. A Föld mágneses mezője körülbelül 50 mikrotesla erejű, a Föld körüli bolygóközi mágneses mező pedig körülbelül 1000-szer gyengébb ennél. A becslések szerint az ősi mező három-tízszer olyan erős volt, mint a mai Földé.
Ez a mágneses mező döntő szerepet játszhatott a korai Naprendszer anyagának lassításában, pusztán a gravitáció hatására a szemcsék egyszerűen továbbra is a kialakulóban lévő Nap körül keringtek volna. De mivel valami lassította őket, befelé zuhantak, és tömeget adtak a Naphoz, amíg ki nem alakult a teljes értékű csillag. „Régóta beszélünk róla, hogy a mágneses mezők segíthettek ennek a folyamatnak a megvalósulásában” – mondja Weiss.
Weiss és csapata további kutatásokra készül a témában, más szakértők pedig más fiatal csillagrendszerek mágneses tereit próbálják vizsgálni – ami gyakran könnyebb mondani, mint megtenni. Weiss az izgalmas Psyche-küldetésben is közreműködik, amelynek célpontja a fémben gazdag Psyche aszteroida. A formálódási forgatókönyvektől függően elképzelhető, hogy a Psyche maga is rendelkezik ősi mágneses nyomokkal.
De a következő fontos lépés, hogy további meteoritokban keressék a régi mágneses jeleket. „Még csak a felszínt kapirgáljuk. Ez egyetlen meteorit egy bizonyos típusú aszteroidáról” – mondja Weiss. „Alapvetően a teljes nyomrendszert szeretnénk feltárni. Az is lehet, hogy sikerül még egy kicsit korábbra visszamenni az időben.”
