A Bristoli Egyetem kutatói vasban gazdag sókat oldottak felületaktív folyadékban, így olyan szappant hoztak létre, amely mágnesekkel kontrollálható. A felfedezés olyan tisztítószerek gyártásához járulhat hozzá, melyek használat után eltávolíthatók, így például a tengerbe került olajfolt feltakarítására is alkalmasak lesznek a víz további szennyezése nélkül.
Az egyetem kutatói régóta keresik a megoldást a felületaktív anyagok irányítására. Az eddigiek során már próbálkoztak fényre, széndioxidra, pH-ingadozásokra, hőmérsékleti és nyomásváltozásokra érzékeny szappanok létrehozásával. A mágneses térrel irányítható anyagról az Angewandte Chemie lapjain számoltak be.
Már korábban is történtek kísérletek iontartalmú felületaktív anyagok ilyen jellegű kontrollálására. Ezek többnyire vízből és átmenetifém-komplexekből álltak, amelyek valamilyen nehézfém (pl. vas) halogénekkel (bróm, klór) alkotott vegyületei voltak. A jelen kutatást megelőzően azonban azt feltételezték, hogy ezekben az anyagokban a fémes központok túlságosan elkülönülnek egymástól, így nem képesek a mágneses tulajdonságok megnyilvánulásához szükséges interakciókra.
A bristoli kutatók klorid- és bromid-ionokból álló különféle semleges felületaktív folyadékokba oldották a vasat, ezzel fémes centrumokat hozva létre a szappanban. Az anyagot először kémcsőbe helyezték egy olajos réteg alá. Mágneses térnek kitéve a rendszert a vasgazdag szappan keresztülhatolt az olajon legyőzve a gravitációt és a felületi feszültséget is.
További vizsgálatra ekkor a francia Laue-Langevin Intézetbe vitték az anyagot, hogy közelebbről megismerjék a végbemenő folyamatokat. Amikor a felületaktív anyagok vízbe kerülnek apró kis gömböket (miscellákat) alkotnak. Az Intézet kutatói neutronszóródásos vizsgálattal erősítették meg, hogy a vastartalmú szappanban ezzel a módszerrel vas nanorészecskék képeződnek, és ezek teszik lehetővé a mágneses viselkedést.
A mágneses felületaktív anyagoknak nagyon sok alkalmazási lehetőségük van. A mágneses tér segítségével kontrollálható vezetőképességük, olvadáspontjuk, az aggregátumok mérete és formája, vízben való oldhatóságuk ‒ tehát csupa olyan dolog, amely eddig csak az egész rendszerre ható körülmények (pH, hőmérséklet, nyomás) megváltoztatásával volt elérhető. Könnyen eltávolíthatóvá válik továbbá alkalmazása után az anyag, amely lehetővé teszi használatát környezeti szennyeződések feltakarításában vagy a szennyvizek tisztításban. Segítségével precíz méretű folyadékcseppek alakíthatók ki más tudományos kísérletek számára.
Julian Eastoe, bristoli professzor elmondta, hogy az anyag egyelőre nem áll készen arra, hogy a háztartások polcaira kerüljön, de remélik, hogy hamarosan alkalmazhatóvá válik az ipari felhasználásra, aztán lassacskán majd egyre szélesebb körben is. Peter Dowding kémikus szerint azért nagyon jelentős ez a felfedezés, mert lehetővé teszi az anyag működésének irányítását, amely így csak akkor hat, ha szükség van rá.
 
