A Homo floresiensis mindössze körülbelül 1 méter magas volt, mégis elég szívós ahhoz, hogy elkerülje a komodói varánuszokat és az óriási, húsevő gólyákat. A Floresről származó új fosszíliák újabb bizonyítékokkal támasztják alá, hogy ez a titokzatos emberi rokon apró termete 700 ezer évvel ezelőtt alakulhatott ki. A maradványok azt a teóriát is megerősítik, hogy az emberfaj egy sokkal magasabb őstől, a Homo erectustól származik, aki a szomszédos szigetekről vándorolt be, majd nagyjából 300 ezer év alatt apróbb méretűre zsugorodott.

A H. floresiensis először 2004-ben került a köztudatba, amikor a kutatók bejelentették, hogy felfedeztek egy korábban ismeretlen, apró termetű emberi rokont, amely viszonylag a közelmúltban halhatott ki. A floresi Liang Bua-barlangban a régészek az elmúlt két évtizedben legalább 12 egyed maradványait tárták fel. A legteljesebb csontváznak körülbelül 426 köbcentiméteres agytérfogata volt, ami a mai emberi agytérfogat körülbelül egyharmada. Az ezt követő kormeghatározási munkák azt mutatták, hogy ezek az egyedek 60–100 ezer évvel ezelőtt éltek.

A 2010-es években a régészek kőeszközöket találtak a Liang Bua-barlangtól 75 kilométerre keletre, a So’a-medencében. Ezek legalább 1 millió évesek voltak, ami azt jelzi, hogy az emberi evolúciós ág egyes tagjai már ekkor eljutottak Floresre. Ugyanebben a medencében egy másik, Mata Menge nevű lelőhelyen egy állkapocscsontot és hat laza fogat találtak. A Liang Buaban talált H. floresiensis maradványokhoz képest a fogászati leletek kisebbek és lényegesen idősebbek voltak. Ezeket 700 ezer évvel ezelőttre datálták.

A kutatók e csekély számú fosszíliából próbálták rekonstruálni a H. floresiensis evolúciós történetét. Egyesek azt állították, hogy a faj más kis testű fajokból, például a Homo habilisből vagy talán Australopithecus-fajokból fejlődött ki, amelyek több mint 2 millió évvel ezelőtt barangoltak Afrikában. Ezeknek az fajoknak azonban nincs nyoma Afrikán kívül.

Alternatív megoldásként felmerült, hogy a hobbitnak becézett új faj a nagyobb termetű H. erectustól származhat, amelyet a modern ember közvetlen ősének tartanak. Ennek a fajnak egymillió éves fosszíliáit találták meg a Floresszel szomszédos Jáván. A kutatók lehetségesnek tartották, hogy a H. erectus elérte Florest, majd összezsugorodott, ahogy más emlősök is teszik ezt a kis szigeteken, ahol szűkösek az erőforrások. A Liang Bua-barlangban a H. floresiensis maradványai mellett a kutatók találtak egy Stegodont, egy kihalt elefántot is, amely mindössze 1,5 méter magasra nőtt.

De mivel a Mata Menge-lelőhelyről csak fogak és egy állkapocs került elő, a kutatóknak nem voltak nyak alatti csontjaik a testméret megfelelő becsléséhez. Aztán 2013-ban a régészek egy felkarcsont darabjait is megtalálták. „Rendkívül kicsi volt, ezért eleinte azt hittem, hogy egy gyermek csontja” – mondja Yousuke Kaifu, a Tokiói Egyetem antropológusa, aki a fosszíliák vizsgálatát vezette. A mikroszkópos elemzéshez szükséges szeletet levágva ő és kollégái rengeteg felnőttkori csontszövetet fedeztek fel, ami egyértelműen megmutatta, hogy a felkarcsont egy felnőtthöz tartozott – egy mindössze 1 méter magas emberhez.

A lelet – valamint a csapat által elemzett két másik fog elemzése – meggyőzően alátámasztja azt az elképzelést, hogy a H. floresiensis a H. erectusból fejlődött ki, mondja Myra Laird, a Pennsylvaniai Egyetem biológiai antropológusa, aki nem vett részt a kutatásban. A szakértő hozzáteszi, hogy az új felkarcsontból hiányoznak az olyan jellegzetességek, mint az enyhén csavart szár, ami a korábbi, fára mászó emberfajokra volt jellemző. „Ez a felkarcsont valóban egy kétlábon járó emberhez tartozott, ami ez alátámasztja a Homo erectus-teóriát” – mondja.

Más szakértők, köztük Matthew Tocheri paleoantropológus a Lakehead Egyetemről, arra számítanak, hogy a vita mindaddig folytatódni fog, amíg 1 millió és 700 ezer évvel ezelőtti időszakból nem találnak fosszíliákat Floresen. Az, hogy a H. floresiensis végül miért tűnt el körülbelül 60 ezer évvel ezelőtt, továbbra is tisztázatlan. De nagyjából ekkor jelent meg a térségben a modern ember. Vagyis úgy tűnik, hogy a szívós hobbitok sem tudták tartósan felvenni a versenyt a modern emberrel.