A küldetést ráadásul teljes egészében maguk finanszírozzák. Az egyelőre névtelen projekt egészen hamar, a tervek szerint 2023 májusában indul útjára, hogy októberben randevúzzon a Vénusszal. A pótindítási ablak 2025 januárjára esik, ha esetleg nem jönne össze a korai indítás.

A Rocket Lab neve onnan lehet ismerős, hogy ők gyártják a kisméretű Electron orbitális rakétákat, amelyekkel 300 kilogramm terhet lehet Föld körüli pályára állítani. Ez nem sok, de kisműholdak korában komoly igény van szolgáltatásukra. Egy harmadik fokozat hozzáadásával ráadásul az Electron a Holdhoz vagy távolabbi célpontokhoz is képes kisebb rakományokat útnak indítani. Interplanetáris űreszközük, a Photon nagyjából akkora, mint egy mosógép.

A Rocket Labnek nem a vénuszi lesz az első Föld körüli pályán túli küldetése, CAPSTONE nevű kezdeményezésük júniusban indult el a Hold felé. 2024-re pedig egy marsi indítást is terveznek. Az Electronnal eddig több tucat sikeres indításon vannak túl, és több mint száz kisméretű műholdat állítottak pályára, szóval az eddigi teljesítményük elég meggyőző.

A Rocket Lab igazgatója, Peter Beck 2020-ban jelentette be, hogy űrszondát küldene a Vénuszra, és a küldetés keretében élet nyomai után kutatnának a bolygó légkörében. Akkor még nem lehetett részleteket tudni az akcióról, de most egy részletes tervet publikáltak a küldetés menetéről.

A tudományos cél annak felmérése, hogy a Vénusz légköre mennyire alkalmas az életre, a bolygón ugyanis az atmoszféra egyes rétegei tűnnek a leginkább barátságosnak a pokoli felszín helyett. A másik cél a Photon képességeinek demonstrálása, vagyis annak megmutatása, hogy általa viszonylag gyorsan lehet magas szintű tudományos eredményeket szállító küldetéseket elindítani.

A tudományos rakomány ennek megfelelően nagyon egyszerű, egyetlen detektorból, egy autofluoreszcens nefelométerből áll, amely a felhők molekuláinak számát, méretét és remélhetőleg összetételét fogja megállapítani. A detektor egy légköri kapszulában kap helyet, amelyet a tervek szerint október 23-án dob le a légkörbe az űreszköz. A rendszer 45–60 kilométeres magasság között fogja vizsgálni a légkört, és ezt az utat nagyjából 5 perc alatt járja be. Az adatokat aztán gyorsan továbbítja a keringő űreszköznek, amely pedig a Föld felé küldi azokat. 30 perccel később a nagy nyomás valószínűleg elpusztítja a detektort, amely újabb 30 perccel később becsapódik a felszínbe.

A légköri elemzés során a cél szerves, szénalapú molekulák detektálása lenne, de igazából a légkörrel kapcsolatos bármilyen adat nagyon értékes lesz, ugyanis nagyon ellentmondásosak az eddigi információk. A legnagyobb port kavart eredmény, hogy egy távoli észlelés során foszfint találtak a légkörben, amivel kapcsolatban azóta is megy a találgatás, hogy valós jelről lehet-e szó, vagy mérési hibáról, illetve hogy ha valós a jel, lehet-e nem biológiai forrása a molekulának a Vénuszon.

Ha az első küldetés sikerrel jár, a Rocket Lab két továbbit is tervez. Az egyik keretében egy, a légkörben tartósan megmaradó ballont juttatnának el a Vénuszra, hogy még több adatot gyűjtsenek, és végül egy mintavisszahozó küldetés is tervben van.

Az egész koncepció rendkívül érdekesnek és ígéretesnek tűnik, és ha bejön egészen átformálhatja az űrkutatást, amelynek története eddig elsősorban sok évtizeden át tervezett, gigantikus állami projektekből állt. Ha a Rocket Lab bizonyítja, hogy másként is lehet értékes eredményeket prezentálni, sokkal kisebb méretekben és gyorsabban valósítva meg projekteket, azzal tömegek előtt nyithatja meg az űrkutatás lehetőségét.