- Tisztelet, hűség és engedelmesség!
A gengszter filmek vagy a gengszterműfaj korszaka 1931-ben kezdődött az USA-ban. Három alkotásra szoktak ebből a korszakból alapműként hivatkozni: Little Caesar (A kis cézár), The Public Enemy A közellenség), Scarface (A sebhelyes arcú). A 30-as évek közepétől azonban Hollywood első önkorlátozó szabálygyűjteménye (közkeletű nevén a Hays szabályzat) azonban kijelentette, hogy az itt készülő filmekben a bűntetteket minden esetben büntetés és igazságtétel kell, hogy kövesse, a törvény képviselői pedig csakis tiszteletet érdemlő szereplőként jelenhetnek meg a mozivásznon. Ez mintegy 30 évre, 1968-ig le is zárta a gengszterfilmek épp elkezdődő korszakát.
Ha pedig már történelemmel kezdtünk, a Mafia első részének nagyon fontos részét képezi a szesztilalom időszak: „1920. január 16-án hatályba lépett az Alkotmány Tizennyolcadik Módosítása, amely szesztilalomként vált ismeretessé, és egészen 1933-ig tartott, annak hatályon kívül helyezéséig. A módosítás tiltotta bármiféle alkohol gyártását, eladását és annak szállítását egyaránt. Továbbra is jelentős kereslet volt az alkoholra, így ez a tilalom új lehetőséget adott a bűnözőknek forrásaik bővítésére.”
Szerény kezdetek
1930-ban kezdődik Thomas "Tommy" Angelo története az amerikai fikciós nagyvárosban, New Heavenben, az eredetileg 2002-ben kiadott Mafia története szerint. Tommy taxisofőrként dolgozik, főként éjszaka, mert az akkor lebonyolított fuvarok általában jobban fizetnek, neki pedig minden dollárra szüksége van. Így keveredik bele, vétlen civilként, a Salieri család két prominens tagjának meneküléssel, autós üldözéssel fűszerezett éjszakai balhéjába, aminek a végén a gengszterek a hallgatásáért (és életben maradásáért) cserébe jókora összeggel hálálják meg a – nem önszántából adott – segítségét.
Úgy tűnik az ügy lezárult, mígnem egyszer csak Tommyt megtalálja a Salierivel szembenálló Morelli család két pribékje, akik nem csak az autóját verik szét, de az életére is törnek. Tommy jobb ötlete nem lévén, a Salieri család főhadiszállásához menekül és felajánlja szolgálatait, és bosszúját a donnak. Innentől nincs megállás, Tommy Angelo, akiről kiderül, hogy sofőrnek és fegyveresnek is kiváló, a Salieri család legújabb tagjaként elmerül a szervezett bűnözésben és mindabban, amivel ez jár.
Habár van a játékban olyan opció, hogy szabadon bolyonghassunk a térképen, a GTA játékokkal ellentétben konkrét feladataink, küldetéseink, útvonalunk lesz, ahogy a játék fejezeteiben előre haladunk. A történetet Tommy szemszögéből látjuk, és az ő felemelkedésének, majd bukásának lehetünk szemtanúi.
Régi és új
Azt fontos fejben tartani, hogy bármiféle remake, felújítás, kicsinosítás is történt, a játék magja továbbra is a 2002-ben kiadott alapjáték. Az autók fizikai modellje már az előd esetében is kiemelkedő volt, a kb. 12 négyzetkilométeres terület, a 3 részre osztott nagyváros, a használható tömegközlekedés pedig szintén ritkaságszámba ment nemcsak kialakítás de komplexitás téren is.
A játék kidolgozottságára jellemző, hogy ha alagúton megyünk át, a rádió hangja kicsit kásásabb, tompább lesz. A rádióban híreket, a nagy gazdasági világválsággal (1929-33) kapcsolatos elnöki bejelentést, és - valamiért nagyon is ismerős – általunk elkövetett – nemrég megtörtént eseményekről szóló beszámolókat is hallhatunk a zene mellett.
A játékmenetre jellemző, hogy a küldetések kezdetét és végét átvezető videók teszik érdekesebbé. Látszik, hogy a készítők egy történetközpontú, élő, lélegző, kidolgozott karakterekkel teli világot képzeltek el, amiben a tervezgetések, a viták, a viccelődések, az utalások, a világra tett utalások és a következmények mind beleszövődtek.
Kicsit olyan érzésünk is lehet, hogy egy interaktív filmben vagyunk, ahol a vetítést az akciódús, általunk irányított rész szakítja meg időnként.
És ha már az akciónál tartunk, érdemes leszögezni, hogy itt nem vagyunk golyófogó szuperhősök és ez a közelharcra is igaz. Kibírunk pár találatot, de az ellenségeink is. Golyót szórva előre rohanni vagy berontani nagyon ritkán jó megoldás, inkább fedezékről fedezékre, célzott lövésekkel érdemes haladni, ha nem akarunk idő előtt ólommérgezést kapni. Emellett vannak lopakodásra kihegyezett küldetések is és szomorú hír az akció szerelmeseinek, hogy sajnos a 30-as években még nem raktak a pisztolyokra és a sörétes puskákra hangtompítót. Ahogy a közismert M1928A1 vagyis Thomson géppisztoly, játékbeli nevén Tommy Gun, Chicago Typewriter vagy Chicago Piano sem arról híres, hogy precíziós mesterlövész puska lenne.
A játék talán egyetlen negatívuma a harcrendszere. Itt is jó lett volna kicsit korszerűbbre venni a figurát, mert időnként meglehetősen nehézkes és lomha. Talán pár új fegyver is belefért volna, de a sok újdonság mellett erre úgy tűnik nem maradt kapacitás.
Nagyvárosi gengszterek
A helyszínekre autóval megyünk és a főhadiszállás melletti kis garázsban komoly gyűjteményünk lehet a korszakra hajazó automobilokból. Van amit magunk szerzünk meg, másokat küldetések után kapjuk extraként vagy jutalomként. Aki Need For Speeden vagy GTA Onlineon nőtt fel annak azért furcsa lesz itt vezetni.
Más a gyorsulás, a fékezés, a kanyarodás vagyis összességében – egy kivétellel – nem sportautókkal vagy tuningolt verdákkal fogunk repeszteni. Még a gyorsnak vagy „sportosnak” nevezhető autók is teljesen mások mint a modern játékokban. Az általános tapasztalatom az, hogy a modern játékokhoz képest korábban kell elkezdenünk kanyarodni, fékezni, mert ezek a 30-as évekbeli verdák egész egyszerűen másképp működtek.
A forgalom viszont kissé furán viselkedik, vagy csupán más volt a tempó még ilyenkor? Simán rám dudál szinte bárki, akit nyugodtan megelőzök, de akkor is, ha kereszteződésben elhajtok előtte. Mintha mindenkinek elsőbbsége lenne rajtam kívül én pedig szabályt szegnék, hacsak nem araszolok a többiekkel. Más következménye azonban nem nagyon van ezeknek a kihágásoknak, de az ütközésekre, emberek elütésére, sőt, még a koccanásokra is jobb ha odafigyelünk.
Ha túl sok galibát okozunk, vagy épp egy rendőr közelében követjük el ezeket, akkor bizony nem kívánt, kék villogós kíséretet kapunk. A rend éber őrei hasonlóan működnek, mint a GTA játékokban. Ha elég ideig elkerüljük az őrjáratokat és lerázzuk a ránk ragadt autókat, akkor elfelejtik, hogy valaha is léteztünk. Akkor is, ha felrobbantottunk egy épületet, lelőttünk két tucat rendőrt és épp egy halottas kocsit vezetve menekülünk. Eltűnnek a csillagok, megszűnik a probléma. Jó dolog ilyen egyszerűen élni!
A Mafia az első megjelenése idején is meglehetősen jó játéknak számított, a Mafia: Definitive Edition pedig annak lehet az iskolapéldája, ahogyan egy felújított, újrahuzalozott videojátéknak kinézet, játékmechanika és élmény szinten működnie kell. A grafika szép, a karakterek mozgása, hangja nagyon rendben van, a fegyverek rendeltetésüknek megfelelően működnek, a vezetés pedig, habár kicsit fura, de mégis élményszámba megy.
Ez pedig nem csoda, hiszen a Hangar 13 a felújítás mellett rengeteg mindent átdolgozott. Kibővítették a történetet, New Haven városa ráncfelvarrást és bővítést kapott, az autók mellé a motorok is bekerültek a játékba és az eredeti zenét is felújították. Ezen kívül még sok aprósággal bővült a játék, ezeket viszont azt javaslom mindenki fedezze fel maga, hiszen ezt a játékot nem érdemes kihagyni.
