Mafia 3 – Harcoltam a törvénnyel

… és a törvény nyert. Az új Mafia fekete főhőssel vár minket a 60-as évek végén, New Orleansban.

Mafia 3 – Harcoltam a törvénnyel

1. oldal

Emlékeztek még a kisebb botrányra, ami a Mafia második részének megjelenésekor robbant ki? Annyi történt, hogy az amerikai olaszok kisebbségi csoportjának érdekeit képviselő UNICO felemelte a hangját az ellen, hogy a játék úgy festi le a kint élő olaszokat, mintha mind vérengző maffiózók lennének. Nos, lehet, hogy szándékos volt a dolog, de az új részre aztán semmilyen szinten nem lehet ráfogni, hogy bárkivel rassz alapon kivételezne. Van a sztoriban fekete, ír és olasz bűnöző is, bár most meg lehet, hogy az csípi majd a szervezet vezetőinek szemét, hogy bizony egy olasz bűnszövetkezet és a tetején gubbasztó Sal Marcano lett a „főgonosz” a játékban.

Galéria megnyitása

Szinte elszállt az a 6 év az előző Mafia játék óta, teljesen ledöbbentem, mikor visszakerestem az előbb említett hírt az iPon hasábjain és megláttam a dátumot. Ha visszaemlékszem a második részre, nekem alapvetően jó benyomásom maradt utána, még ha sokan csalódtak is benne, mondván, hogy elmarad a 2002-ben megjelent első résztől. Bizonyos tekintetben ez igaz is, hisz az első epizód a maga korában igencsak előremutató volt, sokan a 30-as évek GTA-jának hívtuk, amiben nagyobb hangsúlyt kapott a sztori, mint a Rockstar játékában. Változatos küldetések, helyszínek voltak benne és relatíve nagy szabadságot is biztosított, amire a második rész... nos, semmi újat nem rakott rá lényegében, jött egy új történet egy egészen más korszakba ágyazva, de a játékmenet egy helyben topogott csak. Személy szerint én a Mafia II kevésbé romantikus, keményebb sztoriját jobban szerettem, de ez egyéni preferencia kérdése természetesen. A Mafia történetmesélés szempontjából is újító volt egyébként, a sztorit ugyanis a főszereplő maga mesélte, aminek hála könnyebben tudtunk azonosulni a karakterrel és jobban tudott hatni a játék az érzelmekre.

Az új Mafia szellemiségében leginkább a második részt idézi, itt is megkapjuk a nagy bejárható területet, miénk az egész New Orleans ihlette New Bordeaux és a történet is közelebb áll Vito Scaletta „kalandjához”. Egy apró gond van az egésszel, nevezetesen az, hogy már nem 2002-t, sőt, még csak nem is 2010-et írunk, hanem 2016-ot, és épp a nyílt világú játékok virágkorát éljük. A különböző kisebb-nagyobb stúdiók egyre-másra találnak ki új módokat, hogyan dobják fel és töltsék meg tartalommal az általuk kreált méretes virtuális világokat. A Mafia 3 viszont nem tesz hozzá semmit a többiek eredményeihez, sőt, nem volt elég ügyes ahhoz sem, hogy lessen. Ne menjünk messzire, mondjuk a GTA V-től. Bizonyos szinten meg lehet érteni, hogy nem akarták mindenféle mellékküldetésekkel szétbombázni a történetvezetést, de sajnos megbocsáthatatlan, hogy ennyire üres az a hatalmas város. Azért álljunk le körülnézni benne, hogy Playboy magazinokat és korabeli propaganda posztereket gyűjtsünk? Ez így kevés sajnos.

Azonban mielőtt temetni kezdenétek a játékot, el kell mondjam, hogy a játék számos dolgot nagyon jól csinál, ami miatt mindenképp megéri foglalkozni vele, különösen ha rajongói vagytok a maffiás témának…

2. oldal

Nos, nem nehéz kitalálni mire is céloztam az imént. A Mafia 3-nak szinte tökéletesen ugyanazokon a pontokon lelhetőek fel az erősségei, mint az elődjének. Nagyon erős a történet, borzasztó jól választották ki a korszakot, a helyszínt és a szereplők is hiteles figurák. A hangulat végig a helyén van, a zene és a rádiócsatornák valami eszméletlenül eltaláltak, minden pillanatban olyan számok szólnak a 60-as évekből, amik mintha csak az adott jelenethez lettek volna kitalálva! A játékot játszva eszméletlen mód elvarázsolt a korszak, szinte leesett az állam a szabadságon, a gazdasági fejlődésen, a rengeteg autón az utcákon, amit az „ígéret földje”, Amerika nyújtott polgárainak, közben pedig arra gondoltam, hogy anyukám épp a 20-as éveibe lépett otthon Magyarországon, a Kádár-korszakban. Nálunk ilyentájt kezdtek épülni a paneldzsungelek, éveket kellett várni a telefonra és az új trabira, míg New Orleans… egy álomnak tűnik és zárójelben jegyezzük meg, hogy az is kellett maradjon hazánk fiainak, merthogy külföldre nem nagyon lehetett menni.

Mielőtt azonban még jobban belelovalnám magam a történelembe (bocsi, anyu), rátérek a sztorira. Főhősünk egy fekete vietnámi veterán srác, Lincoln Clay. Emiatt az első pár percben kicsit furcsán éreztem magam, mert fehér nőként már nagyon hozzászoktam, hogy fehér férfiak bőrébe kell belebújjak. Lányos zavarom szerencsére hamar elmúlt, Lincoln jól eltalált karakter, tökéletesen működtek vele a bevált maffiás motívumok, az otthon és család nélküli, bűnbe keveredett srácot hozza, aki még azt a keveset is elveszti amije volt, aztán véres bosszút esküszik. A feje tetejére állítja a várost és közben hozzá hasonlóan érdekes alakokkal hozza őt össze a sors, köztük az előző rész főszereplőjével, Vito Scalettával. A részletekbe nem is szükséges belemenni, a lényeg az, hogy ha szeretitek a gengszter sztorikat és/vagy a korszakot, akkor már csak ezért érdemes belevágni a Mafia III-ba, mert nem marad el az ilyen témájú filmektől, sőt. Feltéve persze, ha túl tudjátok tenni magatokat azon, hogy a játékmenet a végletekig egyszerű és idejétmúlt, de erről kicsit később, ez az egy oldal szóljon a pozitívumokról.

Galéria megnyitása

Ami nagyon tetszett még, azok az átvezetők. A normál videók mellett voltak a nem túl távoli jövőből való betekintők. Ezek úgy adják át a sztorit, mintha egy, az események után játszódó bírósági nyomozás alatt kiderült infókból rekonstruálnák mindazt, amin Lincoln átment. Hozzánk közel álló emberek mesélnek interjúkon, kihallgatásokon és az ügyész szép lassan összerakja mi is történt. Ez a forma nagyon jól működik, és ha lehet, még egy lapáttal hozzáad a hangulathoz.

A pozitívumok sorában most kéne jönnie a grafikának, ami az előző résznél egy óriási pro volt. Itt már vegyes érzelmeket váltott ki és nem azért, mert az első patchig PC-n le volt zárva 30fps-re, az már a múlt. A baj az volt, hogy a játék feltehetően a motor adottságaiból fakadóan nagyon sokszor mosott és életlen. Beletelik némi idő, míg az ember hozzászokik ehhez a megjelenéshez, szerencsére ettől elvonatkoztatva a játék nem csúnya, de 2016-ban nem is nevezhető kifejezetten szépnek. 1440p-ben, egy GTX980-on maxra húzva szépen futott, de full HD-ban természetesen kevesebbel is beéri a játék. Nagyon jók viszont a mocap animációk és a mimikára sem lehet kifogás, szépen átjöttek mindenhol az érzelmek általa. A város szintén egy költemény, kár, hogy az időjárás effektek, főleg az eső nem mutatnak túl jól. Így összességében a grafika csak OK.

3. oldal

Az alapvető játékmechanikák rendben vannak, a fedezék alapú lövöldözés abszolút élvezhető, jó a pályatervezés, vagyis már normál fokozaton is érdemes fejben megfontolni, hogy hogyan támadunk meg egy ellenséges banda által tartott épületet vagy épület együttest. Bár a nehézséget maximum a mobok (haha) számával tudják növelni, mert az AI nem éppen kiemelkedő, bár nem is katasztrofális. Az ellenfelek nem képesek a csapatmunkára csak jönnek és lőnek. A lopakodás kifejezetten gyenge a játékban, szóval nem is érdemes erőltetni, esetleg 2-3 tagot leszedhetünk késsel mielőtt kitör a tűzharc.

Galéria megnyitása

A rendőrök olykor túlzottan is agresszívak, előfordult, hogy egy egyszerű kocsi lopásból indult autós üldözés kész mészárszékké eszkalálódott, felrobbant benzinkúttal, civil áldozatokkal és hasonlókkal (a benzinkutat a fakabátok tarolták le, én mosom kezeimet). A civilek reakciói rendben voltak gyalogosan és volán mögül is: ha a szembemenő sávban kötünk ki, elrántják a kormányt, anyáznak, ha bűntényt látnak hívják a rendőrséget, akik irreálisan gyorsan a helyszínre érkeznek (de másképp nem is lenne értelmük, szóval jó ez így).

A fegyverfelhozatal is bőséges és a gyilokszerszámok viselkedése is javult a második részhez képest, de itt sem kell semmi extrára számítani. Ami bizonyos szinten baj, ugyanis halmozhatjuk a lóvét a játékban mint a veszedelem, de nincs igazán mire költeni (például fegyverre vagy kocsira). Vehetünk fegyvereket, lőszert és elsősegély csomagokat, de igazából erre a lehetőségre csak akkor van szükség, ha lusták vagyunk a csetepaték helyszínén felszedni, ami kihullott a rosszakból. Ez már a Mafia 2-ben is probléma volt, nem is értem, hogyan nem tanultak az előző rész hibáiból.

Galéria megnyitása

Ahogy kiiktatjuk az ellenséges alvezéreket és a saját embereink uralma alá hajtjuk a város kerületeit, úgy kinyitunk újabb lehetőségeket. Biztonságba helyezhetjük a készpénzüket egy füttyentéssel, ellátmányt kérhetünk a helyszínre, erősítést hívhatunk, ha túl meredeknek érezzük a lövöldözést, lefizethetjük a zsarukat, hogy nézzenek másfelé egy darabig vagy egy verdát is rendelhetünk, ha nincs kedvünk elkötni egyet (esetleg nincs olyan a közelben ami tetszik). Őszintén szólva a nem kényelmet szolgáló funkciók nekem az ingerküszöb alatt helyezkedtek el, a zsaruk lefizetése vagy az erősítés (amit limitáltan használhatunk) is olyanok, ha nem kéne cikket írnom a játékról, hozzájuk sem nyúltam volna. A készpénz biztonságba helyezését használtam csak igazán sűrűn, ha ugyanis meghalunk, akkor a készpénzünk jelentékeny része ugrik (nem mintha nagyon kéne).

4. oldal

A játékmenet lényegében tehát annyiból áll, hogy odamegyünk valahova, legyilkolászunk mindenkit, esetleg felgyújtunk némi csempészárut vagy lenyúlunk valamit. Ha már elég borsot törtünk ilyen formán valakinek az orra alá, akkor előbújik valami kisebb főgonosz, akit vagy magunk mellé állítunk vagy eltakarítjuk az útból némi azonnali bevételért, mindegy. A lényeg, hogy átadjuk a stafétát a mi emberünknek az adott helyen. Ennyi.

Galéria megnyitása

Éééés, még mindig ennyi. Ezen kívül csak gyűjthetjük a már említett újságokat, albumborítókat meg posztereket. Eme kincsek megtalálásában segít, ha telefon lehallgatókat telepítünk mindenhova (a lehallgató megmutatja mindenről a térképen, hogy hol van).

Az játék mindent összevetve stabil lábakon áll, csak elfelejtettek húst rakni a csontvázra. Élveztem a városban az autókázást, a lövöldözés is kielégítő volt, a sztori és a hangulat remek, a zenéről pedig tényleg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, egyszerűen imádtam a rádióadókat, még a reklámokat is. A színészek is szuperek. Kár, hogy nem tud a játék a 20 órás sztori után ott tartani semmivel. Még maradtam volna egy kicsit New Bordeaux-ban, ha lett volna miért. Így nem tudok egy jó indulatú 70%-nál többet adni.

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása grid_on

Neked ajánljuk

Kiemelt
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ product.displayName }}
csak b2b
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap