1. oldal
Régi adósságot törlesztek, hiszen régóta terveztem a Puliról írni, bár az alkalom lehetne örömtelibb. Az elmúlt hetekben konfliktus bontakozott ki a Google Lunar XPRIZE (GLXP) egyetlen magyar részvevője és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium egyik osztályaként működő Magyar Űrkutatási Iroda (MŰI) között. A történet februárban vette kezdetét, amikor a Puli Space Technologies vezetője, Pacher Tibor azzal kereste meg a Millenárison nyílt Gateway to Space kiállítás rendezőit, hogy kollégáival szeretnének lehetőséget kapni a rendezvény keretein belül a GLXP és a Puli bemutatására.
A magyar szervezők továbbították a kérést a kiállítás tulajdonosa felé, majd jött a hidegzuhany. A szervezők ugyanis szakvéleményt kértek a Puli Space tevékenységéről, és azt a választ kapták a magyar űrügynökségtől, hogy nem javasolják a Puli kiállításon való részvételét, mivel a cég mögött „nincs tartalom, termék és kifejezetten károsnak tartják” tevékenységét. Pacher ezt követően először e-mailben, majd április elején nyílt levélben fordult Tari Fruzsinához, a MŰI vezetőjéhez, amelyben azt kérte, hogy Tari fejtse ki részletesebben az említett negatív véleményt, és indokolja meg, hogy mire alapozza azt.
Itt tartunk most, a levélre érdemi válasz nem érkezett, a múlt szerdai találkozón pedig, amelyen magam is részt vettem, szintén nem jelent meg senki MŰI részéről. A Design Terminálban Pacher Tibor által tartott előadás és az azt követő beszélgetés célja annak bemutatása és megvitatása volt, hogy hol tart jelenleg a projekt, mik a tervek, és hogy ezek tükrében miért érthetetlen az állami hivatal véleménye, különösen annak azon része, amely szerint a Puli káros a magyar űrkutatásnak.
Pacher a GLXP bemutatásával kezdte, majd rátért a Puli eddigi eredményeire. A Google Lunar XPRIZE a világ legnagyobb ösztönző díja, a kiírók 20 millió dollár jutalmat ígérnek annak a csapatnak, amelyik először juttat el egy magánfejlesztésű rovert a Holdra, majd ott megtesz a járművel 500 métert, és nagyfelbontású felvételeket (képeket és a videókat) sugároz vissza a Földre. A kezdeményezés alapvető céljai közé tartozik az új, innovatív technológiák tesztelése, illetve azon ötletek kipróbálása, amelyek révén olcsóbbá válhat a Hold (és más égitestek) elérése. Meg persze fontos szempont az is, hogy a verseny lehetőséget teremt a nagyközönség bevonására egy olyan cél megvalósításában, amelyet mindeddig csak három nagy nemzetnek, az Egyesült Államoknak, Oroszországnak és Kínának sikerült teljesíteni.
A 2007-ben kiírásra került verseny 29 csapattal indult, ebből mára 16 maradt. A világgazdasági válság miatt az első években nagyon lassan haladtak a fejlemények, így a kezdeményezés igazán 2010-től vett nagyobb lendületet. A versenyzők ösztönzése érdekében 2013-ban néhány köztes díjat is meghirdettek, amelyekkel azon csapatokat jutalmazták a szervezők, akik kulcsfontosságú fejlesztést tudtak felmutatni a projekt valamelyik fázisával kapcsolatban. A landolás, a mozgás és a képalkotás területén kiosztott díjakat öt csapat zsebelte be: az amerikai Astrobotic és a Moon Express, a japán Team Hakuto, a német Part Time Scientists és az indiai Team Indus.
A Puli ezen a köztes vetélkedésen nem indult, mivel a fejlesztők éppen a terepi tesztekkel voltak elfoglalva, így egyszerűen nem jutott idő a részvételre, bár Pacher elmondása szerint a versenytársakat látva a mozgás (mobility) kategóriában akár labdába is rúghatott volna a rover. A következő években a köztes díjakat bezsebelő öt csapat tűnt a verseny favoritjának, ezért is okozott kisebb szenzációt, amikor az első indítási szerződést az izraeli SpaceIL kötötte meg tavaly októberben, ezzel gyakorlatilag megmentve a versenyt a lefújástól.
A GLXP eredeti határideje 2012 volt, amelyet először 2014, majd 2015, illetve 2016 végéig toltak ki a szervezők. A jelenlegi határidő 2017 vége, a legutóbbi meghosszabbításnak azonban az volt a feltétele, hogy a részvevő csapatok közül legalább egy indítási szerződést köt 2015. december 31-ig. Ezt végül ketten is megtették, a SpaceIL a SpaceX-szel szerződött a fuvarra, a Moon Express pedig egy új céggel, az új-zélandi alapítású Rocket Labbel kötött szerződést. Minkét csapat 2017-re tervezi az indulást, a többi résztvevőnek pedig az idei év végéig kell indítási szerződést kötnie, ha versenyben akarnak maradni.
Ami a Puli történetének fontosabb mérföldköveit illeti, Pacher és társai 2010-ben kezdték fejleszteni a rovert. A holdjárónak jelenleg két prototípusa létezik, és ezek legszembetűnőbb része a sajátos kerékstruktúra. Minden egyes ún. bárdkerék öt darab, habverőszerű lábból áll össze. A kevlárral megerősített szénszálas kompozitból készült lábak egyszerre könnyűek, rugalmasak és nagy teherbírásúak, így elbírják a rover testét, ügyesen lépkednek az egyenetlen, meredek talajon, és a lengéscsillapító szerepét is betöltik.
2. oldal
A bárdkerekek között kap helyet a Puli teste, amely egy napelemekkel borított lapos dobozt formáz. Ami az elektronikus rendszert illeti, ez a napelemekhez csatlakozó akkumulátorokból, a fedélzeti számítógépből, a kerekeket hajtó motorokból és a kamerákból épül fel, amelyek közül egyelőre csak a motorok űrképesek. (A négymotoros megoldás előnye, hogy a rover akkor is mozgásképes marad, ha csak két motorja üzemel.) A tervezés alatt álló harmadik prototípusban elvileg már minden űrképes, illetve holdképes lesz, vagyis egyaránt bírja majd a kilövési terhelést, és a Hold szélsőséges hőmérsékleti viszonyait.
A Pulit számos hazai kipróbálás mellett eddig három nagyobb szabású terepi tesztnek vetették alá olyan helyszíneken, amelyek sok szempontból hasonlítanak a holdi, illetve a marsi felszínre. Az első ilyen útra 2013 februárjában került sor, ennek során az Osztrák Űrfórum MARS2013 nevű szimulációs tereptesztje alkalmából három hétig próbálgatták a rovert a marokkói sivatagban, a helyben kiépített wifi-hálózat révén itthonról irányítva a járművet. Az osztrákok a MARS2013 keretében többek közt saját tervezésű, Marsra szánt szkafanderüket tesztelték. Ez az együttműködés azóta is többször gyümölcsözőnek bizonyult.
A következő állomást már egy kifejezetten holdi tesztterep jelentette 2013 decemberében: a Puli a hawaii Manua Kea oldalában található PISCES-ben (Csendes-óceáni Nemzetközi Űrközpont) töltött el két hetet. Ennek során a rover 600 métert teljesített a Holdat borító regolithoz hasonló állagú, rendkívül finomszemű vulkáni porral borított terepen. Ezen teszt során gyakorlatilag a teljes holdfelszíni küldetést szimulálták. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem térinformatika tanszékének segítségével előre modellezték és megtervezték az útvonalat, ami a Holddal kapcsolatban is hasonlóan fog zajlani, ha konkretizálódik a leszállóhely. A Puli menet közben fotózott és videózott, a felvételeket pedig visszasugározta az irányítóknak.
Pacher Tibor azt is elmesélte, hogyan kerültek kapcsolatba a PISCES-szel. 2012-ben egy soproni diákcsapat nyerte meg a MoonBots nevű, a LEGO és a Google szervezésében megrendezett világversenyt. A Puli által támogatott csapat egyik jutalma egy hawaii út volt, ahol a PISCES látta vendégül a fiatalokat, hogy aztán egy évvel később az idősebbek is idelátogassanak. Fontos állomást jelentett a csapat történetében a 2014 júniusában megtartott Team Summit is, amelyet Budapesten rendeztek meg. Ezen a találkozón került sor például a teljesítési határidő meghosszabbításának megbeszélésére is.
A legutóbbi erőpróbát 2015 augusztusában egy kéthetes Mars-küldetés szimuláció jelentette, amelyet ismét az Osztrák Űrfórum rendezett meg, ezúttal az Alpokban egy sziklagleccseren. A küldetés célja a sziklamászás mellett ezúttal az emberi felfedezők segítése is volt, így a Puli a terep egyes részeinek feltérképezésében is részt vállalt. A két hét alatt sor került egy „nem szándékos veszélyes terep tesztre” is, a rover ugyanis megcsúszott, és 15 métert bucskázott lefelé egy 45 fokos lejtőn. A nem várt kaland ellenére a Puli egész jó állapotban vészelte át az esést, így másnap egy kerékcsere után folytatódhatott a kísérlet. Jó hír ezzel kapcsolatban, hogy a rover korlátozottan ugyan, de a törött kerekeken is tudott volna mozogni, így ha hasonló baj történik a Holdon, akkor sem lesz veszve minden.
Ennyit röviden a rover és a csapat történetéről, és most következzenek a tervek. Pacher Tibor elmondása szerint a már említett célokon túl a távoli terv egy könnyű moduláris roverplatform létrehozása lenne, amely a Holdon és a Marson egyaránt használható, és minden felhasználó olyan műszereket pakolhat bele, amilyeneket akar. Ebben komoly pénz is lehet, hiszen a világűr felderítése nagyon gyorsan fejlődő üzlet, amelynek jelenleg már 75 százaléka magánkézben van. A London Economics 2014 októberi jelentése szerint a holdjárók 5–10 év múlva 110 millió dolláros piacot jelenthetnek, vagyis a GLXP-n kifejlesztett rovereknek akár komoly jövőjük is lehet, főleg ha azt nézzük, hogy a NASA jelenleg a Mars, az ESA pedig a Hold kolonizálása felé tekinget.
A Puli fejlesztői elmondása szerint a Földön is használható lehet. Még csak kezdeti stádiumban van a terv, de a csapat már foglalkozik azzal, hogyan lehetne például taposóaknák keresésére alkalmazni a rovert. Ami pedig a holdraszállást illeti, gőzerővel zajlik az űrképes anyagok és alrendszerek beszerzése a következő roverhez. A fedélzeti számítógép valószínűleg egy Proton400k lesz, a személyre szabott napelemeket pedig az Azur Space szállíthatja majd.
3. oldal
A rover végső kialakításához azonban először is azt kellene tudni, hogy mivel fog eljutni a Puli a Holdra. Jelenleg kizárólag a kínaiaknak van meg a technológiájuk ahhoz, hogy odamenjenek égi kísérőnk közelébe, lefékezzenek és egy leszállóegységgel landoljanak, vagyis a probléma minden csapat számára hasonlóan jelentős és sürgető. A Pulinak csak úgy van reménye eljutni a Holdra, ha egy másik csapat „befogadja”, és megosztoznak a fuvaron. Ezzel kapcsolatban több fronton is folynak tárgyalások. Ha kiderül, hogy milyen lesz a szállító jármű, akkor lehet teljes erővel belevágni az űrképes verzió fejlesztésébe, hiszen ezen a ponton fog kiderülni, hogy mekkora helyre kell összecsomagolni a rovert, illetve hogy mekkora terhelésnek lesz kitéve a jármű a földi légkör elhagyása során.
Az izraeli csapatnak a SpaceX-szel megkötött szerződés kapcsán teljesen át kellett terveznie saját járművét, így várható, hogy a Puli esetében is lesznek méret- és formabeli változások, mondja Pacher. A prototípus jelenleg 11,5 kilogramm, a végső változatnál ezt szeretnék 10 kilogrammra leszorítani a fejlesztők, tehát ez is szempont lehet a továbbiakra nézve. Ami a magyar űrügynökség által hiányolt űrképességi teszteket illeti, ezek a legtöbb kilövéseket kínáló cég esetében kimerülnek abban, hogy úgy kell megtervezni a felküldeni kívánt rendszert, hogy az kilövés közben ne essen szét, és ne veszélyeztesse a hordozót meg a rakomány többi részét. Ezt pedig tényleg nem nagyon van értelme tesztelni, amíg nem tudni, mivel megy fel a Puli. (Pacher elmondása szerint azt számítógépen szimulálták, hogy egy Falcon–9-es kilövés esetén mi történne: ezt elviekben már a mostani, nem űrképes rover is kibírná.)
Nyilvánvaló, hogy rengeteg problémát kell megoldaniuk a hátralévő igen rövid időben a fejlesztőknek. Bár a magyar űrkutatásnak vannak vitathatatlanul fontos eredményei, ezek többsége alrendszerek, alkatrészek tervezésében merült ki, és a Pulihoz hasonlóan összetett, és főleg ennyi mozgóalkatrésszel ellátott projektre eddig nem volt példa. (A Masat–1 ugyan szintén önálló vállalkozás volt, de ott például kezdettől tudni lehetett a méreteket, és nem kellett gurulnia.) Ha sikerül eljutni a Holdra a rovernek, ott bírnia kell majd a nagy hőmérsékleti ingadozásokat és a port, illetve a kitűzött 500 méter megtétele sem lesz sétagalopp, hiszen az égi kísérőnkre harmadik nemzetként leszálló kínai holdjárónak például csak 114 métert sikerült megtennie az aktívan töltött három holdi nappal, vagyis háromszor 14 földi nap alatt. (Egy teljes holdi nap 29,5 földi nappal egyenlő, ennek nagyjából fele nappal, fele pedig éjszaka.)
A vállalkozás tehát kétségkívül nagyon merész, de tiszteletre méltó az a munka, amit a csapat eddig beleölt a fejlesztésbe. Pacher becslése szerint a projekt teljes, hat éves költségvetése a legrosszabb eshetőségekkel számolva 4,2 milliárd forint körül alakul, amelynek nagy része az útra megy majd el. Ezért is jött nagyon rosszkor a MŰI negatív véleménye, amely egyáltalán nem segít abban, hogy új szponzorokat szerezzen a csapat. Az alapító szerint a hivatalos álláspont hátterében egyrészt az irigység, másrészt az információhiány állhat, vagyis arról van szó, hogy az űrügynökség egyszerűen nem tudja, hogy miről van szó. A Pulit leírták mint komolytalan projektet, és ezen nem hajlandóak túllendülni.
Más forrásból is hallani, hogy ez a bánásmód egyáltalán nem számít egyedinek napjaink hazai űrpolitikájában. A MŰI egy-két itthoni projektet támogat teljes mellszélességgel, a többieknek pedig nemhogy nem segít, de ott tesz keresztbe, ahol tud. Van, aki ezt a siralmas helyzetet jobban viseli, van, aki kevésbé, de összességében meglehetősen sokkoló belülről megélni, hogy mi folyik a színfalak mögött. Egy biztos: ami a GLXP-t illeti, hasonlóan negatív hozzáállással egyetlen más résztvevő csapatnak sem kellett megküzdeni. Sőt: a SpaceIL valóságos nemzeti mozgalommá nőtte ki magát Izraelben, az Astroboticot meghívták a Fehér Házba, a Part Time Scientists-et pedig az Audi szponzorálja.
A GLXP-t a verseny meghirdetése idején érték olyan kritikák, hogy csak egy marketingfogásról van szó, illetve hogy a cél nem a technológiai fejlődés biztosítása, hanem a pénzszerzés. Az előbbi meglátás már régen érvényét vesztette, az utóbbi pedig lehetséges ugyan, hogy részben igaz, de ebben a startupokkal teli világban ez miért lenne baj? A versennyel egy újfajta, a gazdaság számos más területén sikerrel alkalmazott üzleti modellt honosodhat meg az űrkutatásban, lehetővé téve, hogy a kozmosz felderítésébe új szereplők kapcsolódhassanak bele.
Az első, 2004-ben lezárult XPRIZE célja egy újrafelhasználható, emberszállításra alkalmas szuborbitális űrrepülőgép létrehozása volt, és Richard Branson a nyertes csapat által kifejlesztett technológiát megvéve alapította meg a Virgin Galactic-ot. Az Ansari XPRIZE óriási lökést adott a 12 éve még csak éppen formálódni kezdő magánűriparnak. A GLXP ehhez járulhat hozzá egy újabb fontos lépéssel. A verseny konkrét célja, a Hold felderítése pedig napjainkban különösen fontos és jelentős feladat, hiszen a nagyszabású kolonizációs tervek ellenére még mindig nagyon keveset tudunk égi kísérőnkről. Ennek a hatalmas vállalkozásnak pedig végre van egy magyar résztvevője is.
Nem tudni, mit hoz a jövő, és meddig jut el a Puli, de a magam részéről, nagyon szorítok nekik. Ami pedig a projektet mesének tartó kritikákat illeti, talán megfontolásra érdemes szempont lehet, hogy az elmúlt évek során éppen a magánűriparban estek meg olyan mesébe illő fordulatok, amelyek megvalósulásában csak nagyon kevesek mertek reménykedni.
(A külön nem jelölt képek a Puli Space Technologies sajtóanyagaiból származnak.)
