1. oldal
A LittleBigPlanetre annyi jelzőt rá lehet ragasztani, hogy azok keresgélésébe az ember épp úgy bele tud szédülni, mint a játékban található „popit” menü böngészésébe. Amennyiben a PS4 az első konzolotok és most ismerkedtek ezzel a szériával, készüljetek valami olyan élményre, amiben még nem volt részetek korábban. Ez a játék próbára teszi a kreativitásotokat, az ügyességeteket és az együttműködő készségeteket is. Ez az a program, amire leginkább ráillik a „játék” szó, én valahogy mindig is úgy tekintettem rá, mint a videojátékok „LEGO”-jára. Lehet egyedül is játszani, de remek családi program is tud lenni, együtt a legjobb ugyanis az élmény. A LittleBigPlanet az „Alkoss, Oszd meg és Játssz!” jelmondat első és legnagyobb zászlóvivője. Azok is kiélhetik benne magukat, akik csak egy ötletes puzzle-platformerre vágynak sok-sok extra játékelemmel, és azok is, akik szeretnek alkotni, kísérletezni, tervezgetni.
A régi játékosoknak jó hír, hogy az első és második rész felhasználók által készített pályái mind elérhetőek az új epizódban is, és viszontláthatjuk összegyűjtött matricáinkat is például. Ez persze nem azt jelenti, hogy az LBP3 ugyanazt hozza PS4-en mint az előzőek, csak új csomagolásban. A sztori mód pályáin túl is találunk ugyanis bőven újdonságokat, melyek közül a legjelentősebb természetesen a három új karakter, akik nem csak oltári aranyosak, de nagyon egyediek is.
A főszereplőnk ismét Sackboy (vagy girl), akinek ezúttal is bővült a repertoárja, de természetesen most sem zúdítja a nyakunkba a játék egyszerre a milliónyi újdonságát és lehetőségét. A történet során fokozatosan ismerkedünk meg mindennel, kütyükkel és karakterekkel egyaránt. Csak hogy néhány dolgot említsek, Sackboy például most már tud bizonyos falfelületeken mászni is, a kör lenyomásával pedig egy diagonális menü ugrik elő, amiben ott találjuk az új eszközeinket.
Elsőnek a Pumpinatort kapjuk meg, ami egy mini szívó-, fúvógép. A második a teleportlabda, vagyis a Blink Ball. Ezzel labdákat lövöldözhetünk mindenfele, ha pedig egy teleport tükröt találunk el valamelyikkel, akkor azonnal ott termünk mi is. A többit (Hook Hat, Illuminator, Boost Boots) már el sem mesélem mire jók, a játékban úgy is izgalmasabb felfedezni és kipróbálni őket.
2. oldal
A LittleBigPlanetben a fő küldetéssorozat a játéknak csak egy töredékét képezi, az igazi szerepe, hogy rávilágítson a lehetőségekre és meghozza a kedvet ahhoz, hogy belevessétek magatokat a közösség munkáiba. Ettől függetlenül kétségtelen, hogy a sorozat legjobbját hozták a mostani sztorival. A szövegbuborékokat el lehet felejteni, ezúttal teljes szinkront kapott Sacboy nagy kalandja, a narrátor Stephen Fry mellé pedig nem mást nyertek meg a bajkeverő Newton hangjának, mint az Egy kis Fry és Laurie másik felét, Hugh Laurie-t (Dr. House), aki zseniálisan imádnivaló volt a szerepben, de még Nolan North is feltűnik a gárdában, mint a kissé excentrikus filmsztár, Marlon Random.
Feladatunk, hogy megmentsünk a kreativitás paradicsomát, ahova a Föld minden lakójának álmai és ötletei gyűlnek össze. Ezt a végtelen univerzumot Bunkumnak hívják, hősei pedig Sacboy és három kis barátja, Oddsock, Toggle és Swoop. A kis babzsáknak ott vannak a már említett ketyeréi, Oddsock rendkívül gyors és ügyesen manőverezik, Toggle pedig ha akarja nagy és nehéz vagy kicsi és könnyű lehet. Swoop képessége értelemszerűen a repülés, és talán vele a legnehezebb játszani. Ha még nem láttátok őket akció közben, nézzétek meg ezt az előzetest:
Ami nagyon tetszett, hogy most a pályák is kevésbé lineárisak. Bunkum több kisebb világból tevődik össze, melyeknek mind van egy fő témája, az egyik például filmes, itt a már említett Marlon Random a vezetőnk. A központi térképek jó nagyok és sokfelé lehet bennük mászkálni, itt találkozhatunk mellékszereplőkkel, akiktől opcionális plusz küldetéseket tudunk felvenni. Ezekhez természetesen bármikor visszatérhetünk, ha javítani akarunk a változatos kihívásokat rejtő pályákon elért eredményeinken. Szokás szerint most is három eredmény tartozik minden pályához, amiket nem feltétlenül kell egy nekifutásból teljesíteni. Az első, hogy teljesítsük a pályát, ezt nem lehet elkerülni, azt viszont, hogy menjünk végig halál nélkül és gyűjtsünk össze mindent (matricát, objektumot, ruhát), már nehezebb abszolválni. Éppen ezért jár némi plusz jutalom is, ha sikerül valamelyik.
A nem lineáris pályák és küldetések miatt úgy gondolták a fejlesztők, hogy ideje betenni egy küldetésnaplót is (Organizetron), amit a háromszöggel érhetünk el. Én ennek az égadta világon semmi hasznát nem láttam, de lehet, hogy lesz, akinek tetszetni fog, könnyen követni tudjátok vele, hogy melyik kalandot hol keressétek.
3. oldal
A második részben megismert Larry da Vinci visszatér a harmadik játékban is, ahol egy, a sztorihoz hasonló kisbolygót szenteltek a kreatív eszközök bemutatásának. Ez a megújult, vagyis immár leszinkronozott Larry bácsi világa és a ’Popit Puzzles’ részleg. Mivel az új játékban már szinte zavarba ejtően nagy a pályaalkotáshoz használható eszközkészletünk, nagyon fontos volt, hogy ezt megfelelően tálalják és szórakoztató legyen megtanulni. Ez a mennyiség tutorial videók formájában nem volt átadható, éppen ezért játék közben tanulhatunk meg mindent, és persze kapunk egy csomó gyűjtögethető cuccot is a jól elvégzett „munkáért”.
Most is nagyon sokféle játékot össze tudunk legózni. Készíthetünk játékot barátainknak, családunknak, ha akarjuk még személyes dolgokat (fényképeket) is helyezhetünk el bennük. Egy egyszerűbb valamit meglepően gyorsan össze lehet rakni, de az igazán komoly dolgokhoz már alaposan bele kell magunkat ásni a dolgok működésébe és időt fektetni a tervezésbe.
Én személy szerint inkább mások alkotásainak élvezetébe vetem be magam szívesebben, ezért fontos kérdés, hogy hogyan lehet tallózni, válogatni a pályák között. Természetesen az értékelés, besorolás mindig nagyon fontos volt az LBP-ben, így most is oszthatjuk a szíveket és csillagokat, kereshetünk tartalmakat különböző szempontok szerint, és összegyűjthetjük a kedvenceinket a saját profilunkban.
Mindez a sok lehetőség persze mind hiába lenne, ha a játékmechanikák nem működnének jól. Az új részre javult egy kicsit a fizika, és jóval kevesebbszer húztam össze a szemöldököm amiatt, hogy nem azt csinálta a karakter, amit én gondoltam. A játékmenet a fősztoriban pedig külön dicséretet érdemel: nem csak a külsőségek terén javult az egész (szinkron, PS4-en nagyobb felbontás és textúrák, szép környezet), de még csak nem is a nyíltabb pályák miatt szerettem a legjobban, hanem a nagyobb kihívásnak hála. A sorozatban először történt meg velem, hogy annyiszor haltam meg egyes részeknél, hogy újra kellett kezdenem az egész pályát! Ez egyben azt is jelenti, hogy kisebb gyerekeknek meggyűlhet a baja a nagy kalanddal, de nincs baj, ha ott van mellette apu vagy anyu és együtt birkózik meg a család az akadályokkal.
4. oldal
A közösségi élmény tehát minden szinten ott van. Fogadhatjuk barátainkat az általunk kidekorált kis űrhajónkban, ahonnan aztán számos közös kalandra elmehetünk. Kezdhetünk a két játékosra tervezett szekcióknál a fő kalandban, aztán folytathatjuk a rengeteg közösség által készített multiplayer pályával. Becsatlakozhatunk random ismeretlenekhez is (ha engedik), akik épp az általunk kiszúrt játékot nyüstölik, de akkor sem fogunk unatkozni, ha magányosan akarunk játszani.
Az extra fizetős cuccok nem meglepő módon ebből a részből sem tűntek el, szóval aki Solid Snake-nek akarja öltöztetni a kis zsákemberkéjét, és akar egy Metal Gear témájú pályát összekalapálni, most sem kell túl messzire mennie.
Kár, hogy olyan nehézkesen indult a játék és küzdeni kellett a bugokkal és stabilitási problémákkal a kezdeti időszakban. Én amíg egyedül játszottam, semmi gondom nem volt, a multiplayernél viszont már futottam bele csatlakozási problémákba, mikor random játékosokhoz próbáltam beugrani. A fórumok még most is tele vannak hibajelentésekkel, így a boldogsághoz úgy néz ki, hogy kelleni fog még 1-2 tapasz. A bugoktól eltekintve viszont szép munkát végzett a Sumo Digital, pedig nem lehetett könnyű a Media Molecule cipőjébe bebújni, akik az első két részt csinálták.
Mindent összevetve én szerettem a játékot, nagy kár, hogy a nyelvi korlátok miatt itthon nem ajánlhatom minden korosztálynak maradéktalanul. Hozzá kell tenni persze, hogy a gyerekek elég találékonyak, így több mint valószínű, hogy Stephen Fry magyarázatai nélkül is boldogulni fognak, csak nem élvezhetik az aranyos kis sztorit úgy, mint az angolul beszélők.
Platformok: PS3, PS4
Tesztplatform: PS4
