LittleBigPlanet 2 – Határtalan képzelet

A Media Molecule legújabb alkotása az idei év egyik legegyedibb platformjátéka, mely rengeteg lehetőséget rejt a kreatív felhasználók számára.

LittleBigPlanet 2 – Határtalan képzelet

1. oldal

Álmokból épült világokban ritkán van lehetőségünk kalandozni, ám a 2008-ban megjelent, PS3 exkluzív LittleBigPlanetben pontosan erre nyílt alkalmunk. Legalábbis ha hiszünk a játék történetének, mely szerint az emberek álmai, ábrándjai egy különös helyen gyűlnek össze, megalkotva a LBP világát. A hamar népszerűvé vált program egy nagyszerűen összerakott platformjáték volt, melynek egy Sackboy (illetve a lányoknál Sackgirl) nevű rongybaba volt a főhőse, akivel ötletesebbnél ötletesebb ügyességi és logikai feladatok kellett megoldanunk kalandjaink során.  A sikert látva nyilvánvaló volt, hogy nem maradunk folytatás nélkül, ami január közepén meg is érkezett, mi pedig újra elvesztünk LittleBigPlanet lenyűgöző világában.

[bold]

Régi Sackboy, új világ[/bold]

Az első LBP vonzerejét nem csak a jól összerakott platformer játékmenet jelentette, hanem az egyszerű, de nagyszerű szerkesztőprogram is, aminek segítségével a felhasználók több mint egy millió pályát kreáltak az évek során, melyek ráadásul ötletességben gyakran még a fejlesztők által készített darabokat is lepipálták. A játékot fejlesztő Media Molecule munkatársai megígérték, hogy az első rész közösségének munkája nem vész kárba, ennek köszönhetően a LittleBigPlanet 2-ben az első rész minden nem hivatalos pályája elérhető lett. A két játék olyannyira összefonódik, hogy még az első részben használt Sackboy-unkat is importálni tudjuk, aki így abban a formában fog csatlakozni hozzánk, ahogy korábban megalkottuk őt magunknak. Az első pálya is annak fényében változik, hogy betöltöttük-e korábbi karakterünket, hiszen ha már ismerjük a játék irányítását, akkor nincs szükségünk tanítómódra, és egészen másképpen kezdődik a kalandunk. Ha valaki mégsem lenne otthon az irányításban, az se essen pánikba, mivel nagyon könnyen bele lehet jönni a dologba, ráadásul az első részhez képest kicsit finomították is hősünk mozgását, hogy gördülékenyebben menjen az ugrándozás. A sztori az első rész és a PSP-s változat lezárását követően veszi kezdetét, amikor is hősünket egy hatalmas porszívó szippantja be, elteleportálva őt egy Craftworldnek nevezett bolygóra. Amint megtudjuk, ezt a helyet egy gonosz démon, a Negativitron tartja rettegésben, melynek megállítása természetesen a mi feladatunk lesz.

 

2. oldal

Ebben nagy segítségünkre lesz bajtársunk, Larry Da Vinci, aki a Negativitron ellen harcoló szervezet, a Szövetség egyik vezére. Első feladatunk az lesz, hogy rátermettségünket bizonyítva mi is tagja legyünk a Szövetségnek, majd ezt követően meg kell látogatnunk különféle világokat, ahol további barátokkal találkozhatunk. Sajnos ez a gyülekezet nem tekinthető a legkompetensebb világmegváltó csapatnak, így minden feladat a mi nyakunkba szakad. Nagy előrelépés az első részhez képest, hogy az átvezető videóknál társaink végre ténylegesen megszólalnak, ami a humoros dialógusoknak és jól teljesítő szinkronszínészeknek köszönhető remek hangulatot teremt a játékban. Azt viszont sajnáltuk, hogy ez csak az átvezetőkre korlátozódik, a pályákon továbbra is kénytelenek vagyunk hangalámondást nélkülöző szövegbuborékokat olvasni. Craftworld összesen hat fő helyszínre oszlik, melyek mindegyike eltérő stílusban, egyedi látványvilággal nyakon öntve lett megalkotva (a másodiknál például egy konyhára emlékeztető helyen kalandozunk, míg egy későbbi rész inkább a dzsungelt idézi). Ráadásul az egyes helyszínek nem csak grafikailag különböznek, hanem a feladatok is változatosak lettek. A LittleBigPlanet 1-ben megszokott oldalnézetes platform részeken túlmenően például 2D-s shoot ’em up stílusú pályák is előfordulnak a LBP2-ben. Ami a világok felépítését illeti, egyrészt mindegyikben vannak olyan pályák, amik teljesítése kötelező a továbbjutáshoz, ám ezek mellett vannak mellékküldetések is a játékban, melyek akkor nyílnak meg előttünk, ha a hozzájuk tartozó főküldetéseknél megtaláljuk a szükséges kulcsokat. Ezeknek a másodlagos misszióknak valójában nem sok közük van a történethez, inkább csak extra kihívást jelentenek a játékosnak, illetve vannak köztük olyanok is, amikben más játékosok ellen kell harcolni.

Ugyanis a LBP2-ben már nem csak kooperatív módon játszhatunk, hanem az úgynevezett Versus pályákon más Sackboy-ok ellen is próbára tehetjük ügyességünket. Utóbbiak között akad például egérverseny, egyfajta oldalnézetes deathmatch, vagy épp jó szem-kéz koordinációt igénylő ügyességi játék, a változatosságra tehát nem lehet panasz. De ha nem vagyunk oda az ilyesfajta kompetitív mókákért, akkor sem kell bánkódnunk, hiszen a fő sztorivonal pályái is bőven megérik a pénzüket. Aki játszott az első LittleBigPlanettel, az bizonyára emlékszik rá, hogy milyen ötletesen összerakott platformelemek és fizikát igénybevevő feladatok voltak a játékban. A folytatásban ezt sikerült még magasabb szintre emelniük a fejlesztőknek, ami részben a Sackboy által használható új eszközöknek is köszönhető. Ilyen például a vicces nevű „grabinator”, amellyel nálunk jóval nagyobb tárgyakat tudunk egyik helyről a másikra cipelni. Még hasznosabb felszerelés a „hook”, ami tulajdonképpen egy csáklya, melynek segítségével bele tudunk kapaszkodni a távol lévő tárgyakba, de akár Tarzan módjára is lengedezhetünk vele a magasban. Újra megkapjuk az első részben is látott festékszóró pisztolyt, illetve kapunk sisakra szerelhető gépfegyvert és lézert is. Érdekes módon sokak kedvence, a jetpack a fősztori során nem került elő, pedig az első részben többször is használhattuk különféle feladatok megoldásához.

 

3. oldal

A már említett kooperatív mód a LBP1-hez hasonlóan ezúttal is fontos eleme lett a játéknak. Bár a küldetések mindegyike megoldható egyedül játszva is, a legtöbb pályán vannak olyan helyek, amiket csak más játékosokkal együttműködve tudunk elérni. Ezeket nem kötelező felderíteni, ám ha mégis megtesszük, akkor plusz pontok és extra dekorációk ütik a markunkat. A játék multija alapvetően nagyon egyszerűen működik. Mielőtt elindítanánk egy pályát, a játék mindig felteszi a kérdés, hogy egyedül szeretnénk-e játszani, vagy inkább csatlakoznánk más Sackboy-okhoz. Ha utóbbira szavazunk, akkor már csak azért kell imádkoznunk, hogy a másik játékosnak is legyen kedve multizni, és ne utasítsa vissza a csatlakozási kérelmünket. A dolog fordítva is működik, gyakran előfordul, hogy játék közben egyszer csak megjelenik egy kis ablak, amiben egy másik felhasználó kéri, hogy csatlakozhasson, természetesen ilyenkor rajtunk múlik beengedjük-e társunkat. Sajnos a játék e része még nem tökéletes, mivel néha nehezen lehet becsatlakozni mások játékába, gyakran meg is szakad a kapcsolat, és a lag is kellemetlen tud lenni. Nem tudni, hogy a játék iránti hirtelen érdeklődés teszi próbára a szervereket, vagy a hálózati kód sikerült kicsit gyengére, bízzunk benne, hogy az elkövetkező napokban megoldódik ez a probléma. A nehézségek ellenére ajánlatos multiban játszani a LBP2-t, mivel társakkal még élvezetesebb a program.

[bold]

Játssz! Alkoss! Oszd meg![/bold]

Ez a három kifejezés már a játék első részében is kiemelkedően nagy szerepet kapott, aminek eredménye számtalan kiváló minőségű pálya lett, amiket bárki bármikor kipróbálhatott. Természetesen a folytatás is ennek szellemében készült el, csak épp a fejlesztők még magasabbra tették a lécet. Az első részhez hasonlóan ezúttal is lehetőségünk van rá, hogy teljesen megváltoztassuk Sackboy kinézetet, felöltöztethetjük a legbolondabb jelmezekbe, és akár hupililára is pingálhatjuk. Testreszabhatjuk otthonunkat (azaz podunkat) is, teleaggathatjuk matricákkal, képekkel, hogy aztán a meghívott játékosok gyönyörködhessenek művészi képességeinkben. Az igazán kreatív játékosoknak azonban ez csak a bemelegítés, hiszen számukra valószínűleg egy teljesen saját pálya létrehozása a végső cél, ami ugyanolyan könnyedén megtehető, mint az első részben. Egy kis gyakorlással alig pár óra létre lehet hozni egy egyszerű, de ötletes helyszínt, és ha belemerülünk a szerkesztőprogramba (melyhez számos tanító videót mellékeltek) akkor csodás dolgokat alkothatunk benne. Alig két hét telt még csak el a játék megjelenése óta, de a közösségi menüpont alatt már most is százával találhatók olyan pályák, amiket akár a fejlesztők is csinálhattak volna. A szerkesztőprogram sokkal több mindent tud, mint az első részben, így nem csak platformereket, hanem lényegében bármilyen játékot készíthetünk vele. Már most találkoztunk Tower Defense, Zelda, Final Fantasy, Mario és Uncharted játékokkal, és ez még csak a jéghegy csúcsa, hiszen nap, mint nap rengeteg ötletes pálya készül. Természetesen a közösségi részen pár szóban értékelhetjük, pontozhatjuk is őket, hogy mások is lássák, miket érdemes kipróbálni. Viszont mielőtt bárki nagyon belemerülne ebbe a virtuális homokozóba, először érdemes a sztorimódot végigjátszani, mert rengeteg olyan dekorációs eszköz van a szerkesztőprogramban, amiket csak akkor lehet használni, ha a küldetések során megnyitottuk őket.

 

4. oldal

A képeket elnézve valószínűleg látszik, hogy a LBP 2 látványvilága nem sokban tér el az első részétől, ami ebben az esetben egyáltalán nem baj, hiszen a korábban látott bájos grafika nagyszerűen passzol egy ilyen stílusú játékhoz. A hátterek esetében olyan érzése van az embernek, mintha ruhákból kivágott anyagokból és fából faragott elemekből építették volna fel őket. Bár a stílus változatlan maradt, hiba lenne azt mondani, hogy semmit nem változott a játék grafikája. Az első részhez képest a folytatásban sokkal részletesebbek, összetettebbek lettek a pályák, és tűz és fény effektekkel sem spóroltak annyira a fejlesztők, mint korábban. Hangok terén a játék csillagos ötösre vizsgázott. Azt már említettük, hogy a szinkronszínészek igen jó munkát végeztek, de a pálmát a változatos és megunhatatlan háttérzenék viszik el. Rengeteg stílus képviselteti magát, legyen szó akár rock, akár elektronikus zenéről, de a nagyzenekarok által előadott muzsikák sem maradtak ki, ráadásul mindig a pálya jellegéhez illő zene szól.

A Media Molecule munkatársai fantasztikus munkát végeztek a LittleBigPlanet 2-vel, ráadásul úgy, hogy szinte minden ígéretüket sikerült betartaniuk. A játék egyetlen hibája a még kissé gyengélkedő hálózati kód, ám ezt valószínűleg napokon belül kijavítják a fejlesztők. Bőven kárpótol minket ezért a kellemetlenségért a még tökéletesebbre csiszolt platform játékmenet, illetve nagy dicséret jár a felturbózott szerkesztőmódért is, melynek hála vélhetően hosszú évekre el leszünk látva nagyszerűbbnél nagyszerűbb pályákkal. Nem kell prófétának lenni ahhoz, hogy lássuk, a közösség tagjai csodálatos játékokat fognak összehozni az elkövetkező hónapokban, így ha valaki csak egy kicsit is érdeklődik a könnyedebb stílusú platformjátékok iránt, az mindenképpen tegyen egy próbát a LittleBigPlanet 2-vel, nem fogja megbánni.

Platformok: PlayStation 3

Tesztelt platform: PlayStation 3

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward