A Yakuza sorozat első része 2005-ben jelent meg és a mai napig hatalmas népszerűségnek örvend, még mozifilm is készült belőle. A spinoffokat és a remake részeket is beleszámolva most a 23. résznél tart, ami az Infinite Wealth nevet kapta. A sorozat a „nyugati” vagyis a Japánon kívüli piacon a kezdetektől fogva Yakuza névvel szerepelt, míg a hazai piacon a Ryū ga Gotoku néven volt ismert – érdekesség, hogy a nemrég bekövetkezett névváltás igazából a japán név fordítása csupán. A 2020-ban megjelent rész nem véletlenül kapta a Yakuza: Like a Dragon (Ryū ga Gotoku) nevet, mivel a SEGA egyesíteni akarta a franchise-t, név tekintetében is.
A Yakuza sorozat szülőatyja Toshihiro Nagoshi kezdetben komoly ellenállásba ütközött a téma miatt. Igaz, hogy mangák és filmek már korábban is foglalkoztak az amúgy Japánban igen érzékeny témával – az alvilág működésével, tagjainak életével, történeteivel – de videojáték még sosem. 2020 még egy nagy változást hozott a sorozat számára: az eddigi harcrendszer helyett körökre osztott RPG-s rendszert használt és az összecsapásokban a történet során megtalált csapattársak is felsorakoznak a főhős mellett.
Az Infinite Wealth a 2020-as Like a Dragon és a 2021-es The Man Who Erased His Name közvetlen folytatásának tekinthető, és Ichiban Kasuga a főszereplője, de nagyon sok korábbi részekből ismert karakter is feltűnik benne.
A Yakuza/Like a Dragon sorozatról azért sem könnyű írni, mert hatalmas történetanyag és sok szálon futó eseménysorozat húzódik meg a hátterében. Az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy szép számmal vannak olyanok is, akik a váltás és az átnevezés miatt csak 2020 körül figyeltek fel a sorozatra. Egy vérbeli drámához hűen halottnak hitt szereplők tűnnek fel, összegubancolódott családi szálak vesznek váratlan fordulatot és persze az is elfordul, hogy korábbi ellenségből társ vagy barát lesz.
Ember vagy rajongó legyen a talpán, aki átlátja mindezt, de ahogy korábban a Like Dragon és az Infinite Wealth is sok energiát fektet abba, hogy az „újoncokat” felzárkóztassa. Kapunk visszaemlékezéseket, magyarázatokat, háttér információkat és olyan beszélgetéseket, amik érthetően utalnak vissza olyasmire, ami évtizedekkel ezelőtt történt.
A kiindulási pont tehát Ichiban Kasuga, aki a játék elején munkaközvetítőként dolgozik és volt jakuza tagoknak segít munkát keresni. Talán furcsa, hogy a keményfiúból egyszerű irodai dolgozó és civil lett, de ez egy nagyon fontos dologra is felhívja a figyelmet és ez a játék egyik fontos sarokköve is. Egyfelől letagadhatatlan, hogy az Infinite Wealth humora tipikusan Japán és az elborult ötletekből, kifigurázásból és zavarba ejtő/ciki helyzetekből bőségesen jutott a játékba is. Emellett viszont komoly mélységet és drámai vonalat is kapott a történetszál.
A feloszlott jakuza családokban szolgáló tagok szinte egyik napról a másikra utcára kerültek és a Japán 5 éves szabályozása szerint szinte lehetetlen munkát vagy normális egzisztenciát találniuk. Ez nemcsak könnyen vissza csábítja a volt bűnözőket az alvilágba, de azt a kérdést is felveti, hogy miért büntetik ilyen brutálisan keményen azokat, akik pont meg akarnak szabadulni a bűnözői múltjuktól.
Előtérbe kerül az online világ, a közösségi média és az influencerek világa, egy hamis információ elterjedése, életekre, sorsokra gyakorolt hatása és összességében az a kérdés, hogy a gonosz és a jó hogyan fér meg egymás mellett a világban, mit tehetünk ezekben a nehéz helyzetekben? Ichiban magára vállalja, volt főnöke örökségének megőrzőjeként, hogy mindenkinek segít, de persze az események őt is elsodorják. Régi barátok tűnnek fel, jakuzákkal tárgyal és egy olyan feladatot kap végül, ami – rengeteg más tevékenység miatt – alapvetően felforgatja az életét és megkérdőjelezi azt, hogy ki is ő.
A sorozatban elsőként Japánon kívüli helyszínre is kinézünk, Honolulu gyönyörű városa lesz az a játszótér, ahol a legtöbb időt fogjuk tölteni. Természetesen feltűnik Kazuma Kiryu is és az ő jelenléte csak tovább gubancolja a szálakat. Ahogy az is, hogy Ichiban megrögzött idealista és valljuk be kissé naív is 40 éves létére. Olyan, mint egy nagyra nőtt gyerek, aki a Like a Dragonban a börtönben töltött 18 év után csodálkozik rá a világra. Ez persze abból is fakad, hogy a jakuzán és a sokszor kegyetlen alvilágon kívül nem nagyon sok másban volt tapasztalata, most pedig kinyílik a világ.
Még mindig sok kihívás és veszély árnyalja az útját, de mintha egy jó értelemben vett „végre szabad vagyok és azt csinálok, amit, ahogy akarok” embert követnénk, aki megbocsát az őt kirabolni akaró taxisnak és sok más rosszakarójának is, akikből gyakran előfordul, hogy barátok, társak lesznek.
A Like a Dragon legújabb része arra is komoly figyelmet fordít, hogy a kisebb-nagyobb szereplők hátteréről is megtudunk dolgokat. Komplett élettörténetek bontakoznak ki előttünk, legyen szó punk rockerből lett ukulele művészről, humoristából átképződött baristáról vagy épp a korábban említett taxisról, akinek a helyi alvilág egy csettintéssel elvette a családját és a jövőjét is.
Az Infinite Wealth nagyon nagy mértékben történet orientált, még az sem lenne túlzás, ha egy interaktív mozihoz hasonlítanám amellett, hogy természetesen ugyanilyen alapvető irányvonal benne, hogy akciójáték. Volt olyan része a játéknak, ahol másfél órányi játékidőből a karakter irányítása és a harc kb. 20 percet tett ki összesen, a többi átvezető videó, párbeszéd, visszaemlékezés volt. Ez legtöbbször jót tesz neki, mert közelebb hozza a társainkat, értelmet ad a küldetéseknek és nem futunk bele abba, hogy ezt vagy azt csak azért csináld meg, mert a végén valami jutalom üti a markod.
Értelme, oka lesz a tetteinknek és bevonódunk, miközben segítünk és megoldunk dolgokat. Időnként viszont fárasztó és vadul gombnyomkodós, hogy mondd már végig, reagáld már le és menjünk innen tovább, de szerencsére inkább az előbbi jellemző összességében.
A harc a klasszikus japán RPG-k rendszerét hozza. Embereinkre felszereléseket aggathatunk, amik különféle statjaikat növelik és néha varázslatnak is beillő skilleket süthetünk el „manapontból”. Az egyik kedvencem, amikor a taxis, Eric Tomizawa egy aksit előrántva hatalmas elektromos csapást mér az ellenfélre, de Chitose táncos skilljei is mókásak és Yu Nanba hajléktalanként eltöltött éveki alatt kifejlesztett képességei is, amik egy része pont olyan undorító, amilyennek elsőre tűnik.
Mindenkinek van egy alapkasztja, amit itt job-nak hívnak és ahogy haladunk előre a játékban újabb kasztokat fedezhetünk fel (az utazási irodában), amiket felszintezve új skilleket kapunk és az alapstatok húzásával egy még erősebb karakter a végeredmény. Igen, itt is benne van a pakliban, hogy rengeteg grindelésbe kerül, hogy kimaxoljuk a dolgokat, de azért a kezdeti job-okkal is elég jól elboldogulunk. Külön érdekesség, hogy Ichiban Hero jobja áttranszformálja az ellenségeket, ami a sujimon fogásban (lásd később) is nagy segítség, de Kiryu Dragon of Dojima-ként egy szinte megkerülhetetlen, brutálisan erős harcos, aki 3 különböző harci stílusba is át tud váltani.
Az összecsapások az adott karakterek gyorsaságát figyelembe véve a már említett körökre osztott rendszerben működik, de csapatmunkára, az ellenségek egymásba ütésére (és így extra sebzés leosztására) különféle, pl. a barátságunk szintjétől függő kombók bevetésére is lehetőségünk van. Vagyis aki végtelen min-maxolásra vágyik az is kiélheti magát azzal együtt, hogy fegyverek craftolására, fejlesztésére és a felszerelésre szánt pénz grindelésére is „végtelen” mennyiségű idő elszórható.
Minijátékok terén sem lehet panaszra okunk, a kérdés inkább az, hogy kinek van türelme, ideje és kedve hozzájuk, de mivel opcionális időtöltés mind, ezért belekóstolni ettől még izgalmas lehet, ha pedig ki akarunk mindent maxolni, akkor úgyis sejtjük, hogy egy ázsiai játékban mire vállalkoztunk. Van itt karaoke, darts, mahjong, Hold’em Poker, horgászat és játékterembe is mehetünk, ahol, hogy hogy nem, SEGA játékok jönnek szembe, mint a Virtua Fighter, a Sega Bass Fishing és a SpikeOut.
Ételfutárnak is állhatunk, ami kaszkadőrködésre is hasonlít (Crazy Delivery), randiappon tehetünk meg mindent, hogy megtaláljuk a párunkat (Miss Match), teszteket tölthetünk ki, hogy szakképesítéseket szerezzünk (Ounabara Vocational School) és rengeteg összegyűjthető apróság, teljesíthető mini és mellékküldetés vár ránk. És ha mindez nem lenne elég a Dondoko sziget külön játéktérnek számít, ahol nulláról egy ötcsillagos üdülő felhúzása „csak” a feladatunk. Ha azt gondoltuk, hogy a játékba sok órát bele lehet tenni, akkor ahhoz itt még adjunk hozzá, nagyjából 50-60 órányi pluszt.
Extraként folytatódik a Sujimon nevű – nyílvánvaló Pokémon áthallás – gyűjtögetős, ligában és utcai párbajokban szabályozott harcokkal teli elmebaj is. Itt deviánsok, perverzek és bűnözők befogásával tehetünk szert sujimonokra, akiket a nagy nevű elődhöz hasonlóan kiképezhetünk, szintezhetünk és egymásnak ereszthetünk. Az Infinite Wealth nagyon komolyan veszi a dolgot, külön job, aréna, főbossok, történetszál, rengeteg összegyűjthető sujimon és egy gacha rendszerű szerencsejáték is benne van a csomagban.
A Like a Dragon: Infinite Wealth egy hatalmas játék. A történetszálat, a mellékszálakat, a karakterek jellemét és hátterét tekintve is rengeteg tartalmat rakott bele a Ryu Ga Gotoku Studio. Emellett hihetetlenül sok gyűjtögetni való, kismillió minijáték és egy üdülőkomplexum felvirágoztatása is benne van a pakliban – ha szeretnénk. Színes karakterek, igazi japán életérzés (pro és kontra), hülyéskedések és nagyon is komoly, társadalmi mondanivaló vár minket, miközben rengeteg már ismert szereplővel is összefutunk. Újoncoknak és veteránoknak is jó szívvel ajánlom az Infinite Wealth-ot, de legfőképp az időmilliomosoknak, ugyanis lassacskán, de nekem is leesett, hogy az „infinite” (végtelen) szó mire is vonatkozik a címben. Amíg viszont jól szórakozunk, addig miért is lenne gond ezen merengeni?
- A cikkhez a tesztkódot a CENEGA Hungary Kft biztosította. -
