Az OLED technológia számos előnyt rejt magában, például a végtelen kontrasztarányt, vagy hogy a fekete tényleg fekete tud lenni. Sajnos a korai OLED paneles készülékek gyerekbetegségei miatt a mai modellek is szenvednek, persze nem azért mert még bennük is ott lennének ezek, hiszen a beégéssel kapcsolatos problémák már rég megoldottak. A szenvedés oka az emberi természet, és hogy nehezen felejtünk: ha egyszer valami nem volt tökéletes, akkor annak nagyon bizonyítania kell, hogy újra megbízzunk benne. Mai tesztalanyunk az LG C2-es TV-je, ami OLED panellel lett szerelve.
Egy TV esetében igencsak kicsi a mozgástér a dizájnt illetően. Adott egy nagy panel, annak szélén ott van a keret, ami ebben az esetben szép vékonyra sikeredtek. Végül pedig a talpak, ahol némi lehetőségük van próbálkozniuk a dizájnereknek. Semmi hivalkodó vagy merész, ez a nyugalmas módszer, de tévé téren nem is kell nagyot villantani, a visszafogott dizájn is lehet nyerő. Portok terén az LG sosem spórol, ez pedig most sem volt másképp, hátul találunk 3 darab USB 2.0, 4 darab HDMI, egy Ethernet, egy antenna/kábel bemenet, mini Jack, fejhallgató, illetve audio kimeneti opciót is.
Ezek közül említésre méltó a HDMI, főleg a gamerek számára, ugyanis ezek már 2.1-esek, ami azt jelenti, hogy a konzolunk ki tudja majd használni a TV nyújtotta 4K 120Hz adta lehetőségeket.
Térjünk is rá a fő attrakcióra, ami a 42 colos, 10 bites, 4K felbontású (3,840x2,160), 120Hz-es OLED panel (40-120Hz). Ez azért is jó, mivel ez a méret nem annyira óriási, így akár monitornak is alkalmas lehet. Talán az egyik legnagyobb fejlesztés a fényerőt illetően történt, amit amúgy is gyakran kritizálnak az OLED kijelzőknél. Ez most 20%-kal magasabb lett a tavalyihoz képest az OLED Evo technológiának köszönhetően, ami szép eredmény. Én abszolút jónak találtam, mind a színhűséget, mind pedig a fényerőt, napközben is, akár ablak mellett.
A kontrasztarány végtelen: a feketék valóban feketék, illetve a színek is hibátlanok, ahogyan a betekintési szög is. A panel válaszideje 1 ms, ez egy TV-nél elképesztően jónak számít, az input lag pedig 10 ms körül alakul. Így a HDMI 2.1-gyel és a 120Hz-cel kombinálva jelenleg talán ez a legjobb gamer TV a piacon - én egy PS5-tel tudtam tesztelni, és nem jutottam szóhoz.
A távirányító külseje azonban nem lopta be magát a szívembe - értem én, hogy kategóriáján belül ez egy belépő szintű modell, de akkor is félmillió forint. Ennyiért pedig nem egy bumszli 10 éves dizájnú eszközt szeretnék a kezemben tartani.
Ezen felül viszont nem tudok rosszat mondani rá, minden szükséges gomb megtalálható rajta, sőt még annál is több – megvannak a legnépszerűbb streaming szolgálatások gyorsgombjai, de a Google Asszisztenst is megtaláljuk például, így az okos otthon eszközeinket is irányíthatjuk vele. Ráadásul még mozgásérzékelőt is tettek bele, így nem csak gombokkal lehet vezérelni.
Az Alpha 9 Gen5 processzor jóvoltából számos funkció is tovább szépíti a képünket. Ez egy algoritmus segítségével például képes felismerni a TV az előtérben és háttérben lévő tárgyakat, valamint kiemelni amelyiket éppen érdemes, ezzel is növelve a mélység érzetet. A kép kontrasztját, és részletgazdagságát 5000 különböző részre bontva, blokkonként is képes javítani a C2, ez eddig csak egyenként volt lehetséges.
További öröm a játékosok számára, hogy a TV támogatja az NVIDIA G-Sync-et, az AMD FreeSync Premium-ot, illetve a VRR-t, valamint a Dolby Vision-t és a Dolby Atmost is. Az első négy a képért felelős, míg az utolsó a hangzásért. Ezen felül pedig GeForce Now és Stadia is elérhető a TV-n, így a felhő alapú gaming sem elérhetetlen álom.
A hangzásért egy két csatornás 20W-os rendszer felel, ami lefelé szórja a hangot. A processzor ezt virtuális 7.1.2 csatornás térhatású hanggá alakítja, ami papíron van csak meg inkább, élőben annyira nem hallani. Ami ezen felül hiányzott, az egy integrált mélynyomó, ami korábbi modellekben megvolt, itt viszont kispórolták, ennek megfelelően pedig a magasak mellett hiányoznak a mélyek. Én kicsit többet vártam volna, viszont azt is meg kell hagyni, hogy amit nyújt a hangszóró, azt stabilan és szépen tudja, jó a hangerő, tiszták a hangok.
Szoftveres téren sem kell szégyenkeznie a C2-nek, ugyanis a felület dizájnos, könnyen átlátható, és okos is – számos ajánlatot kaphatunk filmekre és egyéb tartalmakra. Remek funkció a profilok létrehozása, amivel nem keverednek majd össze apuka sporteseményei, és a gyerekek meséi, vagy éppen csak a különböző streaming előfizetéseink.
Összességében azt tudom mondani, hogy az LG egy jó TV-t rakott le az asztalra, kiegyensúlyozott, mindenhol csiszoltak kicsit a tavalyi évhez képest. Ami viszont kétségtelen, hogy nem olcsó, főleg mostani euróárfolyam mellett. Így ár-érték arányban nem mondanám bajnoknak, egyelőre viszont nincsen kihívója, ebben a méretben legalábbis. Viszont még így is azt merem állítani, hogy ma ez az egyik, ha nem a legjobb TV játékosoknak.
