Van, aki szerint a szeretet mozgatja a világot, mások szerint valójában inkább a pénz az igazi és végső mozgatórugó. A kérdés filozófikus jellegét mutatja be egy rövid intróban Lessaria is és egyértelműen állást foglal, sőt, egyértelművé teszi, hogy lehetünk nagy uralkodók, a szép szó, az ékes szavak nem csillognak olyan fényesen, mint egy teli erszény. A Lessaria: Fantasy Kingdom Sim egy független fejlesztésű stratégiai játék, amely a 2000-es évek elejének klasszikusaihoz, mindenekelőtt a Majesty: The Fantasy Kingdom Sim-hez nyúl vissza.

A Rockbee Team fejlesztőcsapat és a Polden Publishing kiadó célja egyértelmű volt a kezdetektől fogva, új életet lehelni abba a játéktípusba, amelyben nem közvetlenül irányítjuk, a hőseinket, hanem egy birodalom uralkodójaként csak keretet és ösztönzést adunk, hogy azt tegyék, amit szeretnénk. Ez a megközelítés nem gyakori a mai, akcióközpontú stratégiai játékok világában, a tower defense stratégiai és taktikai szemléletmódja áll talán a legközelebb hozzá.

A Lessariában nem parancsokat osztogatunk, hanem várost/előretolt helyőrséget építünk és annak lakóit irányítjuk közvetve. A hősök – kezdetben harcosok, varázslók, tolvajok, kószák – maguktól járják a vidéket, küldetéseket vállalnak, szörnyekkel küzdenek, vagy éppen visszatérnek pihenni a kocsmába. Mi, mint uralkodó, egyfelől célokat tűzünk ki számukra, másfelől fejlesztjük és bővítjük a várost, hogy hőseink minél hatékonyabbak legyenek. Három dolog mozgatja a gazdaságot és ezek egymásra is épülnek, de szükségesek az adott pálya megoldásához.

Nyamvadt első szintű kalandozóktól nem várhatunk el sokat, örülünk, ha túlélik a kezdeti kalandokat, ahol patkányokat meg kisebb szörnyeket ölnek le. Ha viszont építünk kovácsműhelyt és varázsboltot, akkor máris jócskán megnő az esélyük egy jobb fegyver vagy páncél magukra öltésével. A nyakukba varázserejű medál kerül, a kezükre mágikus gyűrű, az övükre pedig néhány gyógyital, teleport tekercs és szinte bármivel felveszik a versenyt. A felszerelés „kifejlesztését” és az építési költséget ugyan mi finanszírozzuk, de hőseink mindent meg kell, hogy vásároljanak maguknak, ezzel csorgatva vissza az aranytallérokat a mi kincseskamránkba.

Közben adószedők is járják a vidéket, a befolyt összeg egy részéből pedig a már emlegetett küldetés rendszert finanszírozzuk. Pénz kérdése csupán, hogy rámutassunk valamire és kiadjuk a parancsot az elpusztítására, máskor karaván védőket bérelünk fel, vagy expedíciót finanszírozunk egy térképrész felfedezésére. Ezen feladatokra az összeg nagyságától függően bizonyos mennyiségű hős jelentkezik és igyekeznek legjobb tudásuk alapján elvégezni a feladatot. Ha végeztek, felmarkolják a fizetést és rohannak elkölteni a boltjainkban, a kocsmában.

Az így megszerzett pénz egy részét a hősöket „kiképző” épületekre fogjuk fordítani, ahol skilleket és buffokat is kapnak, vagyis erősebbek lesznek, hatékonyabbak és szörnyölésből, kincsesláda fosztogatásból több pénzt szereznek. Ez a körforgás a játék szíve és lelke, de szorosan kapcsolódik a városépítéshez.

A RTS-ek legjobb hagyományait magáévá téve a Lessaria is könnyen elsajátítható rendszerben gondolkodik. Kellenek munkások, akik 8mi mást) pénzt termelnek favágással, kőfejtéssel, bányászattal, valamint kellenek lakóépületek, hogy mindenki elférjen. A kiképző épületek mellett a boltok kapnak még hangsúlyt, de teleportkapukkal, őrtornyokkal is el kell látnunk kis birodalmunkat, ha jót akarunk. A küldetések során fixen megadott vagy már megszerzett szövetségesek is a hadseregünk részét képezhetik és jó fantasy hagyományhoz illően lesznek elfek, törpék, szent harcosok és démoni lények is, akik – legalábbis ideig óráig – nekünk szolgálnak. A játék egyik legérdekesebb újítása, hogy a hősök nem csak parancsvégrehajtók, bizonyos mértékben személyiségük is van.

A bátor harcos vagy lovag gondolkodás nélkül rohan a veszélybe, míg egy kapzsi tolvaj csak akkor mozdul, ha elegendő aranyat kínálunk neki és sokkal hamarabb otthagyja a harcot is, a saját bőrét mentve. A varázshasználók nagyon sérülékenyek, szóval rájuk előfordul, hogy extrán vigyáznunk kell, az erdőjárónál pedig elég durva skill, hogy állat segítőt tud elbájolni, mert nem elég, hogy a medvebarlang „szörnyeit” szövetségessé teszi, de utána együtt verik szét a környéket. Ez a kiszámíthatatlanság és változatosság viszont egyszerre teszi izgalmassá és frusztrálóvá a játékot – hiszen nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk, de éppen ettől válik bizonyos értelemben életszerűvé.

A Lessaria stílusa inkább funkcionális, mint lenyűgöző, színes, változatos, jól átlátható térképeket kapunk, aprólékosan kidolgozott épületekkel és karakterekkel. A zenei aláfestés és a hanghatások meglepően hangulatosak, bár időnként elő fog fordulni, hogy csakis a bejelentéseket kiabáló főkamarásunkat fogjuk hallani, ahogy fejlődik a városunk és időnként a zene is szinte észrevehetetlen mértékig elhalkult, ennek okára viszont nem jöttem rá. Szokatlan a történetvezetés tekintetében, hogy egy képzeletbeli, minket megszemélyesítő herceget személyesítünk meg és igyekszünk megmenteni, aki elvileg csatakban is részt vesz, megsérül, megátkozzák, de soha nem látjuk, csak és kizárólag aggódó, pánikoló és sietős párbeszédekben tesznek rá utalásokat tanácsadóink és más segítőkész NPC-k.

Inkább éreztem magam háttérben mindent irányító szellemnek, mint egy valóban létező karakternek, de ez legyen a fejlesztők baja, összességében nem zavaró. Hibák tekintetében szerencsére rövid a lista. Néha beragadnak a hősök, de eddig egy másik küldetéssel ki lehetett szedni őket onnan. Volt egy olyan technikai bug is, ahol egy lvl 2 kovács kell az Ogre’s Hut épület megépítéséhez, de ha 3. szintre fejlesztjük a kovácsunkat, már nem engedi a szörnyfészket megépíteni, hiányolja, hogy hol van a második szintű kovács épület.

A Lessaria a nyugodtabb, elmélyültebb tervezést kedvelőknek szól. Az uralkodói szerep itt valóban azt jelenti, hogy nem minden döntés a mi kezünkben van, néha várnunk kell, míg a hősök reagálnak, fejlődnek, vagy elbuknak. Ez a játék azoknak való, akik szeretik megfigyelni, hogyan épül és változik egy világ, amit csak irányvonalakkal formálnak, nem pedig pillanatonként hozott, megannyi döntéssel.

A Lessaria egy szívvel-lélekkel készült stratégiai játék, amely a régi idők hangulatát idézi, miközben megpróbálja újraértelmezni, mit is jelent uralkodónak lenni és leckét ad a pénz körforgásából és főként abból, hogy mi is mozgatja a világot.