Bevezetés, felszereltség, specifikáció
ThinkPad – ezt a kifejezést valószínűleg már az is hallotta, akinek egyébként semmi különösebb köze és vonzalma nincs az informatikához, illetve a notebookok világához. A már 1990-ben megfogant elképzelés után az első ThinkPad 1992-ben látta meg a napvilágot, természetesen akkor még az IBM gyermekeként. Akárhogy nézzük, ez 23 év, és ha valami ilyen hosszú ideig a piacon tud lenni, az csak egy dolgot jelenthet: a termék, illetve a brand sikeres. Az IBM egészen 2005-ig bombázta a piacot a jobbnál jobb masinákkal, majd a felvásárlás után a Lenovo kezébe került ez a terület is.
A kissé minimalista, egyszerű fekete – mondhatni komor megjelenésű laptopok elsősorban nem a külsejükkel hódítottak (bár nagyon sokan vannak, akiknek bejön ez a dizájn, személy szerint nekem is), hanem a majdnem példátlan minőséggel, időtállósággal, ötletességgel. Kis túlzással annak idején ha prémium, üzleti modellről beszéltünk, akkor volt a ThinkPad, és volt minden más. Nyilván a többi gyártónak is voltak hasonló, a ThinkPad babérjaira törő próbálkozásai (Dell, HP), de a trónról nem igazán sikerült letaszítani a királyt. Ez a történet főként az IBM érára igaz, de 2005 után még az átmeneti időszakban is töretlen volt a siker, a Lenovo lényegében maradt a bevált dolgon ne változtass módszernél, és csak a szükséges modernizálásokat eszközölte.
Alighanem a ThinkPad sorozat az egyetlen olyan termékvonal, amelyről első pillantásra meg lehet mondani, hogy "az egy ThinkPad", mert 23 év alatt is megőrizte a stílusjegyeit. A fekete, minőségi borítás, a kis piros TrackPoint, a vaskos fém zsanérok anélkül teszik felismerhetővé a gépezetet, hogy magára a ThinkPad logóra rápillantanánk. Aztán teltek múltak az évek, a Lenovo természetesen igyekezett igazodni a piaci változásokhoz és igényekhez, megőrizve azt, amitől ez a család mindig is sikeres volt. Azt hiszem viszont, hogy nem robbantok ki nagy vitát azzal, ha azt mondom: ez az elmúlt években nem mindig sikerült a vállalatnak, és sok olyan lépése volt, amit a keményvonalas ThinkPad felhasználók/rajongók nem értettek, netán nehezen tudtak lenyelni. Természetesen arra se időnk se karakterszámunk, hogy ezeken egyesével végigmenjünk, inkább azzal foglalkozunk, mit kínál a gyártó manapság, 2015-ben a legendás sorozat tagjaként.
Cikkünk főszereplője a Lenovo ThinkPad T450. Ebből a rutinosabbak már tudhatják, hogy a T-széria legújabb tagjáról van szó, 14 hüvelykes kiadásban. Ha egy pillanatra visszatekintünk az előző generációra, a T440-re, akkor láthatjuk, hogy külsőben és kialakításban nem történt nagy változás, az újdonságok sora inkább a beltérben keresendő. Azért kívül is van ok az örömre, hiszen visszatértek a TrackPointhoz tartozó külön kialakított egérgombok, ami miatt az érintőpadot is átszabták kissé. Ettől eltekintve nem kérdéses, hogy az 50-es sorozat legnagyobb újítása a Broadwell-alapú központi egységek alkalmazása. Ez azért üdvözlendő, mert ha teljesítményben ezek a SoC-ok egyelőre nem is szárnyalják túl a Haswellt, a 14 nanométeres gyártástechnológia érezteti áldásos hatásait, amit elsőként az üzemidő vonatkozásában érhetünk tetten, és egy üzleti notebook kapcsán ez ugyebár kardinális kérdés.
A bevetésre kerülő Broadwellek tárháza meglehetősen széles. Egy i3, két féle i5 és két féle i7 került fel a kínálatba, egészen konkrétan a lista: i3-5010U, i5-5200U, i5-5300U, i7-5500U, i7-5600U. A bennük dolgozó Intel HD Graphics 5500 egy meglehetősen modern IGP, de ha ez valakinek kevés lenne, GeForce 940M-mel is kérheti kedvencét. Mivel ezeknek a SoC-oknak a kétcsatornás memóriavezérlője 16 GB RAM-ot képes kezelni, így nyilván ennyi lehet a gépbe helyezett legnagyobb mennyiség is, méghozzá DDR3 modulokból, két foglalatba csoportosítva. Meglepő, hogy a T450 egyes példányai mindössze 4 GB RAM-mal kerülnek forgalomba (ilyen a nálunk járt példány is), ma már ez nem vet jó fényt egy több százezer forintos termékre. Tudomásunk szerint a T450 háromféle panellel érhető el, amelyek a következőek: 1366x768 matt (TN+film panel), 1600x900 matt, 1600x900 fényes – érintőpanel. 1366×786 és TN+film? Kicsit csalódást keltő, hogy manapság még bekerülhet ilyesmi egy nem éppen olcsó szériába, és a tesztgépünk is ilyen panelt kapott.
Optikai meghajtó ezekben a gépekben természetesen már nincs, ahogy a T440-ben sem volt (ez maga után vonja, hogy ultrabay használatára sincs lehetőség). A háttértár lehet merevlemez (500/1000 GB), illetve 128 és 512 GB közötti SSD, de az alaplapon elhelyezett M.2 foglalatba is tehető megfelelő flash-alapú adattároló. A rendelkezésre álló hely viszont elég kicsi, érdemes az SSD hosszúságát ellenőrizni, mielőtt a vásárlásba fognánk. Ugyanebbe a bővítőhelybe szerelhető 3G/4G modem is, hiszen a gép oldalán található SIM foglalat behelyezett kártya esetén csak így fogható munkára, magyarán integrált modemet nem kapunk, ezt nekünk kell megoldani. Emellett a vezeték nélküli kapcsolatért egy Intel IEEE 802.11b/g/n/ac Wi-Fi felelős, a gigabites ethernet szintén Intel és persze van Bluetooth 4.0 is, így összességében az adatkapcsolati lehetőségeink nem rosszak. Extrának tekinthető még a fehér háttérvilágítással ellátott billentyűzet (folyadékelvezető csatornákkal) és az ujjlenyomat-olvasó, a 720p-s webkamera más kevésbé mondható annak.
Az akkumulátorok vonatkozásában is elég nagy a variálási lehetőség. Mivel az elvékonyítás miatt az optikai meghajtó és az ultrabay már nem játszik, helyüket egy belső akkumulátor veszi/veheti át, mely mellé egy külső, kiegészítő akkumulátor kerül a megszokott helyre. Ekkor lehetőség van a külső akkut anélkül eltávolítani/cserélni, hogy a gépet ki kelljen kapcsolni, hiszen a belső telep megoldja az energiaellátást. Ebből a hibrid rendszerből elég durva, akár 20 óra feletti üzemidők is kijöhetnek, de létezik olyan kiépítés is, amiben nincs belső akku, csak külsőre támaszkodhatunk. Ilyen cikkünk tesztalanya is az egy darab külső 48 Wh-s energiaforrással. A belülre helyezett, (szerelés nélkül) nem eltávolítható egység kizárólag 3 cellás, 24 Wh-s lehet, amihez háromféle külső megoldás társítható: 3 cellás – 24 Wh, 6 cellás – 48 Wh, 6 cellás – 72 Wh. Utóbbi kettő méretének köszönhetően nem csak hosszú üzemidőt, hanem alátámasztást és megfelelő dőlésszöget is biztosít a gépnek a használathoz. A ThinkPad T450 Windows 8.1 Pro operációs rendszerrel kerül forgalomba, mely igény esetén visszaléptethető Windows 7 Professional verzióra. A ThinkPadekre szerencsére továbbra is 3 év garancia jár, mely felárral plusz 1 évvel megtoldható, ugyanakkor a mostani árfolyamok mellett sajnos 300 000 forint alatt nem találunk ilyen masinát még a leggyengébb kiépítésben sem.
Hardver, melegedés, hangzás
Ezen az oldalon már csak a vendégségbe érkező Lenovo ThinkPad T450 (20BU-0002MH) darabbal foglalkozunk. Az Intel Core i5-5300U egy 14 nanométeres Broadwell SoC, két processzormaggal, ami Hyper-Threadinggel van kiegészítve, így 4 szálon történik „a cselekmény”. A 2300 MHz-es alapórajel egy magos terhelés esetén 2900 MHz-ig, két magnál 2700 MHz-ig skálázódhat. Az L3 gyorsítótár mérete 3 MB, az utasításkészletek tárháza pedig a legmodernebb. A kétcsatornás memóriavezérlő DDR3L és LPDDR3 modulokat támogat maximum 1600 MHz-es órajellel és 16 GB-os mennyiségben (2×8 GB).
Az Intel HD Grapihics 5500 (GT2) már egy 8. generációs GPU 24 darab EU-val, 900 MHz-es csúcs órajellel, DirectX 11.2 támogatással, ami átlagos felhasználásra tökéletesen elegendő. A SoC természetesen BGA forrasztással kerül az alaplapra, így a bővítés lehetőségéről lényegében le kell mondani, ugyanakkor az egység fogyasztása (illetve az erre kiszabott keret) mindössze 15 watt, ami egy rendkívül jó adat. Sokkal nagyobb csalódás a memória mennyisége, mely mindössze 4 GB. Ezt viszont legalább csak egy foglalatba pakolták, így könnyen bővíthetünk, viszont ha nem tesszük, marad az egy csatornás üzemmód, ami eléggé rányomja a bélyegét a grafikus feladatokra.
Tesztalanyunk a háttértár vonatkozásában is csak a minimumot hozta, az 500 GB-os, 7200 percenkénti fordulatszámú Hitachi merevlemezről sok szót nem érdemes ejteni. Adatkapcsolatok terén az előző oldalon már taglalt felszereltség említhető itt is, belső akku nincs, de a külső telep legalább nem a legkisebb, hanem a középső – 6 cellás 48 Wh-s. Nagy fájdalom, hogy egy ilyen sorozatú ThinkPad esetén 1366 × 786 felbontású TN+film panelről kell beszélni. Az alacsony felbontást még akár el is lehet fogadni, mert egyáltalán nem vészes, de a panel gyártástechnológiája nem ebbe a kategóriába való. Ezt a felszereltséget látva kijelenthető, hogy ez a kiépítés a Broadwell SoC-ot és az AC-s WiFi-t leszámítva igazából semmi extrát nem nyújt, maximum átlagos, de ThinkPadhez mérten inkább az alatti…
Melegedés
Az üzleti gépek egyik fő sajátossága (kellene, hogy legyen) a minőségi és csendes hűtés, valamint az egyes komponensekhez való könnyű hozzáférhetőség. Utóbbinak az ultrabookszerű, elvékonyított ThinkPadek korával bizonyos szempontból búcsút inthettünk, ugyanis csak megannyi csavar eltávolítása után válik lebonthatóvá a fenéklemez, amit ráadásul elég merev műanyag pöckök is fixálnak - nem lehetetlen az eltörésük.
Ami pozitív, hogy legalább nem kell az egész gépet szétkapni, és a fenéklemez leszedése után szinte mindenhez hozzáférünk. A 15 wattos TDP keret miatt nem indokolt egy hatalmas borda használata, a középtájra forrasztott SoC melegét egy hosszú, lapított hőcső hordja ki a gép oldalán lévő bordához, amiről ventilátor fújja ki a forróságot (tehát aktív megoldásról beszélhetünk). Bár a hőcső és a borda is feketére van színezve, 100 százalék, hogy réz alapú megoldással van dolgunk.
A gyakorlatban elég meggyőzően tette a dolgát a hűtő. Terheletlen állapotban a ventilátor olyan alacsony fordulatszámra kapcsol, hogy az AIDA64 ki sem tudja mutatni. Ilyenkor a hangja csupán akkor hallható, ha teljes csend van a szobában, egyébként bármilyen környezeti zaj elnyomja. Igaz, nincs is szükség jelentős hűtőteljesítményre, a SoC hőmérséklete ilyen visszafogott légáramlat mellett sem több 32-34 foknál. Ha a processzor valamilyen komolyabb munkába fog, egy időre a légkavaró felkapcsol, ilyenkor egyértelműen hallható a lépték a két fordulatszám között, de ez a gyakorlatban ritkán eredményezett tartósan magas zajszintet. Persze ez alól az AIDA64 stress test kivétel, ebben az agresszív terhelési szakaszban a ventilátor fordulatszáma elérte a 4000 percenkénti fordulatot, ilyenkor a hangja természetesen határozottan hallható, de még így is átlag alatti. Összességében azt kaptuk, amit egy 15 wattos SoC kapcsán vártunk: szinte hangtalan működés átlag használat mellett, és leterhelve is viszonylag alacsony zajszint.
Ezek után a burkolaton sem számítottunk csuklópirító hőmérsékleti értékekre, amit a gyakorlat be is igazolt. Terheletlen állapotban a gép felületén mért hőfok 30-33 Celsius fok, és terhelés alatt sem kúszott sehol 38 fok fölé a burkolat. A padlólemezre is maximum a langyos jelző aggatható, megizzadni biztosan nem fog miatta a combunk.
Hangzás
A ThinkPad T450 hangszórói a gépház aljára kerültek, aminek meg is vannak a kevésbé áldásos hatásai. A hangerővel nincsen probléma, sőt, meglepően harsányan képes felcsendülni a tartalom, de a minőség korántsem nevezhető kiemelkedőnek. Jómagam az utóbbi pár évben már gazdája voltam egy Z61m-nek, most pedig egy T510-et nyüstölök, mindkét modell felül hordta a hangszóróit és véleményem szerint jobban szóltak, mint a T450, nagyobb tisztasággal és több részlettel érkeztek a hangok, persze részletgazdagságról beszélni pár cm-es hangszórók kapcsán mindig merész dolog.
A vékonyság tehát nem tett jót a hangzásnak, még szerencse, hogy egy üzleti notebook esetében nem egy multimédiás csodát várnak a felhasználók (ettől függetlenül az érezhető visszalépésnek nem örültünk).
Külső, ergonómia, tartozékok
Ahogyan azt már korábban említettük, a T450 külsőben meglehetősen nagy hasonlóságot mutat a T440 és T440s elődmodellekkel, de azért van egy-két apróbb eltérés. A fedlap felülete kicsit keményebbnek hat, de lényegében ugyanaz a kellemes tapintású anyag, amit a hosszú évek során már megszoktunk és annyira szeretünk hozzáérni.
Ami negatívum, hogy a szürke szín miatt az ujjlenyomatok kicsit jobban meglátszódnak rajta. Egyébként a fedlapon nem található semmi különös, a megszokott egyszerűség jellemzi a bal felső sarokban a Lenovo, míg a jobb felső sarokban a ThinkPad logóval, aminek az „i” betűjének a pontjába rejtették el a külső állapotjelző LED-et. Ahogy azt már az ultrabookoknál megszokhattuk, a gép felső része a T450-nél is rettentően vékony, alig fél centi, ehhez mérten mégis viszonylag masszív hatást kelt. Azt nem állítom, hogy nem lehet megcsavargatni két oldalt megfogva, de mégis megvan a bizalom az irányába, amiben vélhetően jelentős érdemei vannak a szénszállal erősített műanyagnak.
T sorozatból ugyebár a 400 és 500 típusszám mutatja meg, hogy mekkora a kijelző mérete (T500-nál 15,X), tehát ahogy mindig, a T450 itt is 14” hüvelykes panelt jelent, ami alapvetően meghatározza a gép dimenzióit. Ebből 339 mm-es hosszúság, 232 mm-es szélesség és mindössze 21 mm vastagság keletkezik, 1,81 kg-os „induló” tömeggel, szóval a T450 a divatnak megfelelően kellően kecses, és bár nem a legkönnyebb, a gépház masszivitását és minőségét figyelembe véve ez még mindig egy kellemes tömeg. Az LCD panelt körülölelő keret jobbra és balra elég vékony, felül és alul viszont meglehetősen vastag, akár 16:10 képarányú kijelző beszerelését is lehetővé tenné. A felső kereten kettő, még két oldalt egy-egy kitámasztó gumibetét találunk, ami egy további biztosíték arra, hogy a megjelenítő nehogy túl közel kerüljön a klaviatúrához.
A képernyő alatti keret meglehetősen egyhangú, de persze baloldalt van festett, ezüstszínű Lenovo logó és jobboldalt T450 felirat. A két fém zsanér körülbelül 1 cm széles, és a mozgástere az előző generációhoz hasonlóan úgy van kialakítva, hogy a fedlap alsó része teljesen a gép alsó részének feneke mögé bukik, így oda csatlakozók nem kerültek. Hogy ez pontosan milyen előnyökkel jár, azt nehéz megmondani, hiszen már a T510 kijelzőjét is teljesen el lehetett „fektetni”, erre a megoldásra is vélhetően a gépház vékonysága miatt van szükség.
Térjünk át a T450 alsó részére! A billentyűzet feletti sáv üres, ide csak a zsanérok lógnak be, a klaviatúra pedig teljesen megegyezik azzal, mint amit már az előző két generáció is magáénak tudhatott. A gombok formavilága a consumer Lenovo gépekét idézi, ami nem biztos, hogy szerencsés, de mostanra talán már a keményvonalas hagyományőrzők is megbékéltek vele, hiszen funkcionalitást tekintve nincs vele probléma, a billentyűk nagyjából ugyanolyan hosszú úton járnak, mint a T510-ben lévő klasszikus ThinkPad gombok, viszont egyértelműen két-három fokozattal halkabban dolgoznak, ami dicsérendő. Numerikus pad természetesen ebben a méretben nincsen, a felső sor a megszokott módon a funkcióbillentyűké, melyek az „FN” megnyomása mellett sokféle dologra képesek.
Nosztalgikus veszteség a „Think/ThinkVantage” gomb hiánya, a T450 ennyivel is kevésbé ThinkPad, de ez már a T440-nél is így volt. Eltűntek a dedikált hangerő-szabályozó gombok is. A klaviatúra fehér háttérvilágítása szolid, egyáltalán nem vakít (egyébként a fényerő két lépcsőben állítható), de arra tökéletes, hogy rossz fényviszonyok közepette vagy sötétben a segítségünkre siessen, viszont működése nem automatizált. A Trackpoint ugyanott van és ugyanúgy teszi a dolgát, ahogy azt az évek alatt megszokhattuk, és szerencsére a Lenovo átgondolta a T440/T440s-nél elkövetett baklövését, hogy a Trackpoint egérgombjait a touchpadba integrálta, ráadásul eléggé gyenge kivitelezéssel.
A jó hír tehát, hogy a pöcökegér önálló gombokkal tér vissza, melyek amellett, hogy nagyon csendben dolgoznak, a nyomáspontjuk is teljesen rendben van, mondhatni-e tekintetben legalább helyreállt a világ rendje. Üröm az örömben, hogy a touchpad nem kapta vissza a fizikai gombjait, továbbra is az érintőpad széleit lenyomva érhető el a kívánt funkció, amivel nekem nem sikerült mindig elsőre elérnem a kívánt hatást, de lehet, hogy csak hozzá kell szokni. Ugyanakkor érzésem szerint senki nem haragudott volna meg, ha ezen a pontos is visszaállítják az eredeti állapotot. Az érintőpad felülete ugyanakkor elég nagy, és az ujjunk mozgását is nagy pontossággal követi, tehát egyébként kiváló darab.
A bekapcsológomb a T450-nél is a klaviatúra jobb felső sarkához került, benne egy kis LED-del. Vele egy vonalban található az ujjlenyomat-olvasó szenzor, a billentyűzet jobb alsó sarkánál. A tenyértámaszt jobb oldalt a szokásos ThinkPad logó dobja fel, baloldalt pedig egy Core i5 vPro matricát helyeztek el. A csuklótámasz kissé rideg, ennél is volt már jobb, és a touchpad jobbján lévő felület érezhetően melegebb volt, mint a baloldali.
Nézzük az oldalakat!
A gép hátulsó élére a hátrabukó kijelző miatt nem került csatlakozó, ugyanez igaz a gépház elejére is, ami vélhetően vékonysága miatt nem hord a vállán semmilyen portot, így lényegében a T450 burkolatának jobb és bal oldalára kell koncentrálnunk. A bal oldal a téglalap alakú töltőcsatlakozóval indul és egy USB 3.0 porttal folytatódik, majd egy bő 6 centis sávban fekszik el a hűtőborda nyílása, illetve annak rácsozata. Őt a miniDisplayPort kimenet követi, majd újfent egy SuperSpeed USB használatára nyílik lehetőség, a sort pedig a Smard-Card olvasó zárja.
A másik oldalon a Kensington-zárral indul a móka, ami után az analóg videokimenet (dSub) következik. Őt követi az RJ45 LAN csatlakozó, majd a harmadik USB 3.0 fedezhető fel a 4in1 kártyaolvasó társaságában. Érdekesség a SIM foglalat, melynek ajtaja meglehetősen nagy, ennek ellenére microSIM típusú kártyákat fogad. A sort végül a kombinált 3,5 mm jack aljzat zárja, mely nevéhez hűen hangkimenetként és mikrofonbemenetként egyaránt képes funkcionálni.
Doboz, tartozékok
A gépezet a hagyományos barna kartondobozban pihen meg a kibontásig, semmi csicsa vagy felesleges hivalkodás nem jellemzi, az egyes paraméterek lényegében a rajta lévő matricáról tudhatóak meg. Mivel a tesztgép egy, a Lenovotól kapott példány volt, vélhetően nem tartalmazott minden komponenst, amit a bolti készlet magáénak tudhat.
A T450-en kívül egy meglehetősen vékony használati útmutatót, egy hálózati kábelt és a kis méretű töltőt találtuk a pakkban, ami a kimenetén 20 voltot és 2,25 ampert tud, magyarán 45 wattos. Egy darab közepes kapacitású akkumulátor esetén még nem vészes a töltési idő, de két egység esetén már indokolt lehet nagyobb teljesítményű töltő beszerzése.
Szoftveres oldal, tesztek, üzemidő
A tesztet egy friss Windows 8.1 Pro operációs rendszer telepítésével kezdtük. A gépen még az 1.12-es BIOS volt, május 25-én megjelent az 1.14, így ezt is megkapta a tesztpéldány. Egyéb iránt egy ThinkPad BIOS még napjainkban is sokkal több opciót és beállítási lehetőséget kínál, mint a consumer gépeké:
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Ezt követően felkerült a gépre a Lenovo System Update, ami elvégezte a hiányzó meghajtók és programok telepítését, aminek végeztével a telepített programok listája a következőképpen festett (természetesen választható, hogy miket szeretnénk feltenni, így aki valamely programot nem akarja telepíteni, az kiveheti a listából):
Korábban már volt dolgunk hasonló Broadwell chippel, ettől függetlenül a ThinkPad T450 sem úszhatta meg, hogy ráeresszünk néhány tesztprogramot, ahol jól megizzadhat vagy éppen megcsillogtathatja tudását. Az alkalmazások segítségével támpontot kaphatnak akár a korábbi ThinkPadek valamelyikével rendelkezők, ha éppen modellcserén törik a fejüket. A táblázatokban található szoftverek bárki számára elérhetőek, így könnyen el lehet végezni az összevetést a két hardver között.
3D-s teljesítménnyel kapcsolatos mérések:
Üzemidő
Az akkumulátor teljesítményének felderítése kapcsán a szokásos metódust használtuk. A specifikáció szerint e T450 egy 6 cellás, 48 Wh-s lítium ion akkumulátort tartalmaz. Hogy ennek mennyit kellene bírnia, arra nem tér ki a gyártói specifikációs táblázat. Nyilván a 15 wattos TDP nincs ellenére a telepnek. Első körben egy kis filmnézéssel kínáltuk meg az akkut, a FULL HD felbontású MKV-t teljes fényerő és 25 százalékos hangerő mellett szabadítottuk rá a rendszerre, amely így 5 óra 32 perc után lehelte ki az utolsó lehelettét, ez egy kellemes szám.
Második lépésben az AIDA64 rendszer stabilitástesztjét (mindent terhelve) eresztettük rá a vasra maximális fényerő mellett, így 1 óra 47 percet bírt ki az energiaforrás, ami az extrém terhelést figyelembe véve nem rossz. Végül a PCMark 8 beépített akkumulátortesztjét használva a „Home accelerated” modult futtattuk, amivel 4 óra 17 perc alatt jutottunk el odáig, hogy a telep alacsony töltöttségi szintre kerüljön, ez sem rossz teljesítmény. Mindent egybevetve netezgetéssel, irodai használattal simán meglehet a 6-8 órás üzemidő, ami egy darab 48 Wh-s akksival dicséretes dolog.
Összegzés, vélemény
A Lenovo ThinkPad T450 személyében megmutathattuk, hol tart ma a több, mint két évtizedes múltra visszatekintő ThinkPad széria, pontosabban annak T sorozata, mely az elmúlt években az ultrabookok megjelenése miatt jelentős változásokon esett át, a karcsúsítás a fekete (most már szürke) masinákat sem kerülhette el. Mivel a vázszerkezet a kisebb hely miatt redukálódott, a merevséget úgy próbálják megőrizni, hogy szénszállal erősített műanyagot használnak, ami nyilván egy bizonyos fokig segít, de egy "régi" rollcage váz elpusztíthatatlan érzését már nem tudja nyújtani. Ettől függetlenül T450 minőség és anyaghasználat tekintetében még ma is egy vérbeli "business class" gép, a kor elvárásainak való behódolás miatt néhány kompromisszummal.
Persze azért van jó oldala is a fogyókúrának, például a tömeg, az 1,8 kg-os értéket úgy lehet elképzelni, hogy három ujjal minden különösebb erőfeszítés nélkül meg lehet emelni a T450-et. A formavilág lényegi része nem sokat változott 2013-hoz képest, de akadnak pozitívumok, ilyenek a visszatérő fizikai gombok a pöcökegér mellé, tehát azok kivétele a tapipadból. A következő szériánál talán már a touchpad (amely az egérgombok tekintetében még mindig messze van a tökéletestől) alatti gombokat is visszakapjuk, visszaérve az alapállapothoz. Véleményem szerint a billentyűzetet nem lehet kritikával illetni, a formán lehet vitatkozni, de működést tekintve úgy van jól, ahogy van, az egyik legjobb, amit nyomkodhattam (itthon természetesen a T450 magyar klaviatúrával kerül forgalomba).
A csatlakozókínálat kapcsán sem lehet hiányérzetünk, a három darab USB 3.0 egy 14 hüvelykes gépen rendben van, a VGA (dSub) révén nyitva áll az út a régebbi kijelzőkhöz, a miniDisplayPort viszont a jelent képviseli. Jó dolog, hogy van microSIM foglalat, az már kevésbé, hogy ehhez alapból modemet nem kapunk. Optikai meghajtó már régóta nincs, amit vélhetően az optibayt kedvelők is morcosan fogadtak, cserébe lehet belső akku, amivel további üzemidőt nyerünk, nyerhetünk. Szétszedni és bővíteni ma már nem olyan könnyű egy ThinkPadet, a szerkezet megváltozott, így a gép alját is megannyi csavar és műanyag kapocs fogja, ami visszalépés az elődökhöz képest, de még mindig jobb annál, mint amit a consumer vonalon tapasztalhatunk a vékonyított gépeknél.
A T450 alsó fele lényegében hozta az elvártakat, ugyanez már kevésbé igaz a felső részre. Az 1366×768-as felbontású TN+film panel nem tesz jót a széria hírnevének. Persze, lehet rajta látni, amit kirajzol, meg el is lehet olvasni, ami rajta van, csak nem ez az elvárás egy ilyen brandnél és egy ilyen árnál. Rendszeres olvasóink tudhatják, hogy szoktunk képeket készíteni az LCD-ről, nos, itt inkább eltekintettünk ettől, hiszen minden negatívum megvan, amire egy TN+film megjelenítő esetén számítani lehet. Harmatgyenge betekintési szögek jelentősen torzuló színekkel a vertikális és horizontális tengelyen egyaránt, de szemből nézve is gyenge, "tompa" színvilág, foltos, egyenetlen, durván beszűrődő megvilágítással fűszerezve. Ha ThinkPad T450-et veszünk, IPS-paneleset válasszunk, bármennyivel is több az ára! A 720p-s webkameráról annyit lehet elmondani, hogy minőségben passzol a kijelző mellé...
Hardver kapcsán a tesztgépünk felemás volt. Az i5-5300U SoC nem egy "erőművész, de fogyasztás/teljesítmény mutatója egészen parádés, architektúrája a legmodernebb, ami a piacon elérhető és a legtöbb dologra maradéktalanul elég, ami egy notebook kapcsán szóba jöhet, kivéve persze a játékot, de GeForce 940M-mel ezen a deficiten is lehet csökkenteni picit. Persze a ThinkPad sosem volt gamer notebook. A hagyományos 2,5"-os merevlemez már kevésbé szolgálta a rendszer tempóját, a szabadon lévő M.2 foglalatba lehet érdemes keresni egy megfelelő méretű SSD-t. Kár, hogy ezzel utólag a vásárlónak kell foglalkoznia, nehéz elhinni, hogy egy 128 GB-os M.2 egység 2015-ben nem gazdálkodható ki ebből a vételárból, szem előtt tartva azt, mennyit javítana a T450 tempóján. Ugyanez a helyzet az egy szem 4 GB-os DDR3 modul kapcsán. Szemtelenül kevés, amivel nem csak kapacitást, hanem sávszélességet is vesztünk a duál-channel hiánya miatt. Ezeken átlendülve, a gép adatkapcsolati része legalább rendben van, adott a Bluetooth és az AC-s WiFi (utóbbinak néha érthetetlenül ugrált a jelerőssége), és ha beszerzünk 3G/4G modemet, akkor a mobilnet sem lesz tabu többé.
Összefoglaló oldalunk eddigi soraiból már érződhet, hogy az összkép elég vegyes, néhol jó, néhol keserű, de már korántsincs meg a feltétel nélküli rajongás és az azonnali "hol kell kifizetni?" érzés. Ráadásul a konkurencia is erősödött, legyen szó akár a HP-ről vagy a Dellről, utóbbi márka esetében egyes 14 colos Latitude láttán már sajnos jobban elkaphat a birtoklási vágy, lehet, hogy azért, mert a Dell jobban meg tudta őrizni a hagyományait. Ettől persze azt egy percig sem állítom a ThinkPad T450-ről, hogy egy félresikerült, rossz üzleti gép lenne, sőt, de azt sem, hogy ez a legjobb vétel a piacon. A vásárlásról sem beszélnénk le senkit, de vizsgáljuk meg jól az adott kiépítést, mielőtt rányomnánk a "megrendelem" gombra, és lehetőség szerint 8 GB RAM-mal és IPS kijelzővel szerelt példányokat keressünk!
Gyártó honlapja: link
Vásárlás: link
Pro:
+ halk és rendkívül hatékony hűtőrendszer
+ remek billentyűzet, háttérvilágítással megfejelve
+ egy akkumulátorral is hosszú üzemidő (6 cellás, 48 Wh)
+ két akkumulátorral (belső + külső) akár 20 órás üzemidő
+ még mindig megvan a masszivitás érzése, emellett elég könnyű
+ modern központi egység
+ visszatértek a Trackpoint gombjai
+ dokkolható
+ 3 év garancia
Kontra:
- még mindig nem tökéletes touchpad
- az alkatrészekhez elég nehéz hozzáférni
- a tesztgépben kevés RAM (1×4 GB) és gyenge kijelző
- mobil szélessávú modem esetén elveszítjük a szabadon álló mSATA csatlakozót
- a felső burkolat túl vékony, emiatt kevésbé merev
