1. Bevezető és specifikáció

Az elmúlt egy évben meglehetősen sokszor említettük meg az üzleti szférába szánt notebookokkal kapcsolatban, hogy a gyártók túlságosan igyekeznek követni a konzumer piacon megfigyelhető divatot és ez bizonyos modellek esetében már visszás eredményeket szül. A legjobb példa talán a Hewlett-Packard mélyrepülése, a cégnél ugyanis nem találunk klasszikus üzleti modelleket, az aktuális EliteBookok mindegyike egy elvékonyított, optikai meghajtó nélküli valami lett, amely kevésbé masszív és kevésbé robusztus, mint elődei közül bármi. A dizájn terén is megfigyelhető volt egy fajta változás, de ennek megítélése inkább ízlés kérdése, a funkcionalitást nem minden esetben befolyásolja.

A Dell jelenleg kapható üzleti szériás notebookjainak döntő többségével már megismerkedhettünk és szinte kivétel nélkül arra a következtetésre jutottunk, hogy a jelenlegi generációknál ez a gyártó jöhet ki a legjobban, hiszen pont csak annyira nyúltak hozzá korábbi modelljeikhez, amennyit a kötelező frissítés megkövetelt, és figyelembe véve, hogy a kiindulási alap is kellően jó volt, a siker szinte borítékolható. A Lenovo is ezt az utat járta éveken keresztül, mígnem tavaly a klasszikus, még az IBM érából fennmaradt billentyűzet cseréjével borzolta a kedélyeket, bár hosszabb használat után nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez egy klasszikus vihar a biliben reakció volt a felhasználók részéről. Nagy kérdés volt viszont, hogyha a tavalyi vérfrissítésre így reagált a publikum, akkor mi lesz a helyzet a 2014-es modellekkel, melyek esetében ennél lényegesen nagyobb változásokkal kell szembe nézni.

Titkon elképzelhető, hogy sokan arra vártak, hogy meghallgatva a potenciális vásárló tömeg hangját a cég visszatér arra az útra, amelyről bő egy évvel ezelőtt letért, de valljuk meg őszintén, elég kevés nagy gyártót tudnánk mondani, akik egy nagyobb fejlesztés után visszatáncoltak (egy példa a közelmúltból: az Apple egy év után visszatért a klasszikus iPod Shuffle dizájnhoz és nyugdíjazta a gombok nélküli változatot). Amikor először megláttuk a ThinkPad sajtófotókat, igencsak felszisszentünk, és akkor még nem sejtettük, hogy a szintén régóta velünk lévő touchpad kukázása csak egy probléma lesz a sok közül. De ne szaladjunk ennyire előre, vegyük sorra a tényeket szépen sorban.

Akárcsak a HP-nál, úgy a Lenovo-nál is megszabadultak a klasszikus Intel processzoroktól és helyüket alacsony fogyasztású változatok vették át. Itthon három központi egység közül választhatunk: Core i5-4200U, Core i5-4300U, illetve Core i7-4600U. Bár az első kettő számozásban közel áll egymáshoz, érdemes tudnunk, hogy órajelben (mind az alap, mind a turbo értéket tekintve) 300 MHz különbség van közöttük, amely elég sok. Ha nincs nagy felára az utóbbinak, érdemes azt választani, az Intel ezer darabos rendelés esetén ugyanannyiért adja a kettőt, ez mindenképpen bizakodásra adhat okot. A Core i7-es modell további 2-400 MHz-es pluszt, illetve picit nagyobb másodlagos cache memóriát (3 MB helyett 4-et) biztosít számunkra, viszont továbbra is kétmagos felépítéssel bír, így a közel 30 ezres felárat nem biztos, hogy megéri – helyette egy SSD-vel többre megyünk. Annál is inkább, mert a T440s alap kiépítésben egy 500 GB-os, percenként 7200-at pörgő merevlemezt tartalmaz, amelyhez kérhetünk egy 16 GB-os, kizárólag az operációs rendszer által felhasználható flash meghajtót is, így változtatva őt hibrid HDD-vé. Videokártya terén ezúttal nem találunk Quadro NVS modelleket a specifikációban, helyette egy mezei GeForce GT 730M szerepel, amely teljesítményét figyelembe véve nem egy rossz ajánlat, ha olyan alkalmazásokat tervezünk használni, amelyek erősen támaszkodnak a videokártya erejére. A nálunk járt készülékben dedikált VGA nem volt, a már megszokott Intel HD Graphics 4400 felelt mind a megjelenítésért, mind a számolásért.

A következő, igencsak nagy változás a kijelzőt érintette. Eltűnt az előd modellnél még választható 1366x768-as panel, helyét egy 1600x900-as TN technológiára épülő LCD vette át – tesztgépünkben is egy ilyen megjelenítő található. Ami talán sokkal fontosabb, hogy lehetőségünk van IPS panelek rendelésére, melyek közül az egyik érintés érzékeny, némileg tükröződő bevonatot kapott, míg a másik nem. Közös ismérvük viszont az 1920x1080-as felbontás, amelynek a célközönség vélhetően örül majd. Alap felszereltségként jár az Intel 802.11ac WiFi szabványát támogató vezeték nélküli hálózati kártyája, illetve operációs rendszer nélkül se tudjuk megvásárolni a gépet, ám ez kiépítéstől függően lehet Windows 7 Professional, illetve Windows 8 Pro is.

A súlycsökkentésnek teljes egészében áldozatul esett az optikai meghajtó, melynek helyére a Lenovo egy második, nem eltávolítható akkumulátort tett, az elsődleges telepet pedig nagyon vékonyra szabta, így az előd modell 43 Wh-s kapacitásához képest a két akksi által biztosított 47 Wh nem sokkal több. Igazságtalan lenne ugyanakkor elmenni a tény mellett, hogy az Intel új Haswell architektúrás processzorai kevesebbet fogyasztanak, így ezzel az akkumulátor párossal valószínű, hogy lényegesen hosszabb üzemidő érhető el, mint a T430s esetében. A cserélhető 23,5 Wh-s akksi helyett kérhetünk egy, a készülékhez képest brutális méretű (és azt jócskán megemelő) 72 Wh-s telepet, így a beépített, eltávolíthatatlan akkumulátorral karöltve már közel 100 Wh-s kapacitásról beszélünk – szemben az előd modell 75 Wh-jával (43 Wh beépített + 32 Wh az optikai meghajtó helyén). Ez a kombináció a gyártó szerint akár 20 órás üzemidőre is elég lehet, amely másfélszerese az előd modellnél elérhetőnek. Szintén kiemelik, hogy ennek a Power Bridge névre hallgató technológiának köszönhetően bármikor kicserélhetjük a lemerült külső akkumulátort egy teljesen feltöltöttre anélkül, hogy a gépet ki kellene kapcsolnunk, de akik kicsit is otthon vannak az üzleti notebookok világában, azok jól tudják, hogy ez a feature finoman szólva sem új keletű és évek óta velünk van. A 3 év garancia természetesen megmaradt, amelyet további 1 évvel toldhatunk meg némi pénzbeli ellenszolgáltatás után. Elképzelhető, hogy van, akinek ez is számít, ezért elmondjuk, hogy a T440s immáron rendelhető NFC modullal is.

A termék mellé egy 65W-os tápegységet kapunk némi dokumentációval karöltve. Azoknak, akik a nagyobbik külső akkumulátor megvásárlását tervezik érdemes elgondolkodnia a 90W-os tápegységen, kivéve, ha nem zavarja őket, hogy nagyon sok időbe telik a hatcellás telep teljes feltöltése.

2. Hardver és hangzás

Az előd T430s hűtőrendszere a jobbak közé tartozott, akár zajszint, akár hűtési teljesítmény szempontjából vizsgáljuk a kérdést, így a T440s-től is hasonló szereplést vártunk. Ehhez minden adott volt, hiszen bár némileg vékonyabb lett a készülék, az alacsony fogyasztású processzor jó alapot biztosított. A gyártó mérnökeiben ezúttal sem kellett csalódnunk, hiszen normál használat mellett a T440s rendkívül csendes volt, ráadásul maximális terhelés mellett se neveznénk túlságosan hangosnak. Ehhez a visszafogott zajtermeléshez ráadásul mindössze 60 fokos maximális hőmérséklet tartozott, ami fantasztikus érték. Kell-e említenünk ezek után, hogy a gépház sehol nem melegedett át? Ez az eredmény mindenképpen bizakodásra adhat okot azoknak, akik dedikált videokártyával tervezik megrendelni leendő ThinkPad T440s-üket.

A processzor kínálatot már áttekintettük a bevezetőben, itt csak egy mondat erejéig térnénk ki a tesztpéldány szívét adó Core i5-4300U-ra. Alap órajele 1.9 GHz, amely legfeljebb 2.9 GHz-re emelkedhet abban az esetben, ha a központi egység egyetlen szálon dolgozik és a benne található videokártyát nem terheljük meg komolyabban. Annak érdekében, hogy el tudjuk dönteni, megér-e nekünk bő 20 ezer forint pluszt a dedikált videokártya, érdemes elolvasni utolsó cikkünket, amelyben GeForce GT 730M-mel szerelt notebookkal volt dolgunk. Ami az integrált VGA-t illeti, az előd T430s-ben lévő HD Graphics 4000-hez képest lényegében nem történt előre lépés, a 4400-as változat némileg alacsonyabb fogyasztás mellett hoz hasonló, néha kicsit jobb sebességet.

Ha sok virtuális gépet tervezünk futtatni, akkor érdemes tudnunk, hogy mindössze egyetlen memória foglalat áll rendelkezésünkre, melybe legfeljebb 8 GB-os modult tehetünk. Figyelembe véve, hogy az alaplapra forrasztva kapunk 4 GB-ot, így a T440s által támogatott maximális memória mennyiség 12 GB.

A háttértárolók kérdéskörét érdemes kicsit körbe járnunk, ugyanis a T440s a klasszikus 2,5”-os bővítő helyen felül két M.2 csatlakozóval is bír. Amennyiben hibrid merevlemezzel vásároljuk meg a gépet, úgy a 16 GB-os flash memória az egyik ilyen csatlakozóba kerül, de szintén itt találjuk a 3G modemet is, amelyből egyenesen következik, hogy vagy az egyiket vagy a másikat választhatjuk rendelésnél. A másik M.2 foglalatban a WiFi kártya lakik és bár ide tehetnénk akár 512 GB-os SSD-t is, aligha fog bárki is megválni a vezeték nélküli hálókártyától. A nálunk járt készülékben egy mezei Samsung 840 Pro családba tartozó 256 GB-os SSD volt, sebességére abszolút nem lehet panasz, olykor a másodpercenként 500 MB-os értéket is meghaladta a számláló, de hasonlóan impozánsan szerepelt a többi, véletlenszerű elérést mérő tesztekben is.

A T440s hangzása nem tartozik az élvonalba, amelynek vélhetően az az egyik oka, hogy a pici hangszórók a készülék aljára kerültek. Hangerejükkel ugyan nincs probléma, viszont a hangszínüket nem egyszerű beállítani, ha zenét szeretnénk hallgatni velük. Figyelembe véve, hogy a közép tartomány a többihez képest jobban hallható, konferenciahívásoknál ez mindenképpen előnyt jelenthet számunkra.

3. Ergonómia és kinézet

Amennyire megváltozott a belső, legalább annyira megváltozott a külső. A ThinkPad T430s-re csak nyomokban emlékeztető T440s ugyanis véleményünk szerint sokkal közelebb áll az utód modell nélküli T430u névre hallgató ultrabookhoz, amelyet mi sem bizonyít jobban, mint az alig másfél kilogrammos tömeg és a 21 mm-es vastagság.

Ami elsőre feltűnik az a korábbi fekete színhez képest lényegesen világosabb, gyakorlatilag sötétszürke külső. Függetlenül attól, hogy nekünk nem nyerte el a tetszésünket, semmivel nem gyűjti jobban vagy rosszabbul az ujjlenyomatokat, mint korábban. Ami viszont egyértelműen visszalépés, az a felső burkolat, amelyet a kijelző körül és mögött találunk. Ez egyértelműen vékonyabb és keskenyebb lett, így hiába készül továbbra is merevítéssel ellátott szénszálas műanyagból, nem érezzük annyira masszívnak és ellenállónak, mint a T430s-ét. Az alsó burkolatnál is alaposan átrendezték a mérnökök a terepet. A csuklótámasz felőli oldalon eltűnt a lekerekítés, kényelmetlenebbé téve ezzel a gépelést. Ehhez kapcsolódik a mechanikus zár száműzése is, így a T440s-et már csak az alsó és felső burkolat közé való benyúlással tudjuk kinyitni. Ha megfordítjuk a gépet, akkor szemünkre ülhet a rémület, ugyanis a külső akkumulátoron kívül semmihez nem férünk hozzá egészen addig, amíg el nem távolítjuk az egész hátlapot, amely a sok felfogatási pont miatt némileg rizikós vállalkozás. Bár a dokkoló csatlakozó maradt a régi, sok felhasználó életét meg fogja keseríteni annak elhelyezése – túlságosan messze került a gép hátsó traktusától, így van olyan dokkoló, amelybe emiatt fizikailag nem tudjuk betenni. A zsanér kialakítása eltér a korábban megszokottól, ettől függetlenül elég erős, hogy tartsa a könnyített felső burkolatot, de tény, hogy a T430s szerkezete strapabíróbbnak tűnik hosszú távon.

A billentyűzetet bár megtartották az előd modellből, változtatásra ezúttal is futotta. Nélkülöznünk kell ugyanis az ikonikus Think gombot, a dedikált hangerő szabályzó gombok pedig az F1-F3 gombok másodlagos (alapértelmezés szerint elsődleges) funkcióira költöztek át. A gombok háttérvilágítása ezúttal is több lépcsőben szabályozható, viszont most sincs lehetőség arra, hogy csak akkor kapcsoljon be, amikor gépelünk, egyébként egy idő után halványodjon el (mint mondjuk a Dell Latitude, illetve az Apple MacBook Pro/Air masinák esetében). Bár a ház vékonyabb lett, az alátámasztás maradt a régi, azaz közel hibátlan.

A touchpadra viszont nincs mentség. A nálunk nem túl népszerű és alig-alig kapható ThinkPad T431s-en próbálkozott tavaly a gyártó dedikált gombok nélküli touchpaddal és már ott sem volt fenékig tejfel a használata. Sajnos ez az egység minimális módosításokkal ugyan, de átkerült a T440s-be és bizony egyértelműen a gép egyik, ha nem a leggyengébb, leginkább kritizálható pontja. A hasznos felület ugyan lényegesen nagyobb lett, mint volt, viszont ha gombként használjuk, túlságosan nagyot ránt vissza lenyomás után, így az ujjunk szinte száz százalék, hogy el fog mozdulni rajta, emiatt folyton koncentrálnunk kell majd a pontos pozicionálásra, ami idegőrlő. Ellentétben az előd modellek kidudorodó pontjaival, a T440s tapipadja egy sima, ujjlenyomat gyűjtő bevonatot kapott, amelyen nagyon hamar meg fog látszódni a használat – ki fog kopni a felület közepe. Sajnos azok sem ússzák meg, akik touchpad helyett a piros színben tündöklő trackpointot használják, ugyanis az ahhoz tartozó gombok is integrálásra kerültek a touchpad felső régiójába. Nincs semmi, amin megtámaszthatnánk az ujjunk szélét, így a használata finoman szólva sincs rendben, az ujjunk simán el fog csúszni rajta, amely pozicionálásbeli problémát okozhat.

A csatlakozók elhelyezését rendesen megkavarták, aminek örülünk, hiszen végre nem kell a gép mögött kutakodni, ott ugyanis az új generációnál már semmit nem találunk. Ezzel egy időben eltűnt az Express Card bővítőhely, helyére a 3G modemhez tartozó SIM kártya tartó került, így végre nem kell eltávolítani az akkumulátort (és ezzel egy időben esetleg kikapcsolni a gépet) ahhoz, hogy betegyük a szolgáltatóktól kapott mobil internetes SIM-et, mint az előző generációnál. Ez alatt találjuk az SD kártyaolvasót, a három USB aljzat közül mindegyik támogatja a legújabb 3.0-s szabványt, a bal oldaliak közül pedig a hozzánk közelebb lévő a gép kikapcsolt, illetve alvó állapotában is képes árammal ellátni a hozzá csatlakoztatott eszközt. A mini-DisplayPort kimenet segítségével akár 4K felbontású kijelzőket is ráköthetünk a notebookra, az új fajta szögletes tápcsatlakozó miatt viszont az évek óta velünk lévő tápokat nyugodtan dobhatjuk ki a kukába, valószínű, hogy az először a tavaly megjelent X1 Carbonnál látott aljzat lesz innentől kezdve sokáig a meghatározó a cégnél.

A 14”-os 1600x900 pixeles felbontással büszkélkedő TN panelt tartalmazó kijelzőnek egyetlen igazán pozitív tulajdonsága van, ez pedig a remek vonalélesség, melynek köszönhetően a szövegek kiválóan olvashatók a megszokottnál apróbb betűk ellenére is. Látószöge se függőleges, se vízszintes irányban nem túl acélos, a fényerő tartomány viszont talán túlságosan is széles körben állítható. A minimális érték annyira alacsony, hogy szerintünk senki nem fogja használni, így az üzemidőt mérő tesztünk során az eggyel magasabb beállítást használtuk – nagyjából ez felel meg a többi gép minimum fényerejének. A színvilág picit hűvös és egy picit több benne a zöld, mint kellene, de szoftveresen gyerekjáték ezen változtatni, nekünk legalábbis viszonylag egyszerűen ment a kalibrálás. Az 1920x1080-as felbontással rendelkező IPS panelt viszont látatlanban is jobban ajánljuk, függetlenül attól, hogy azon már dpi növelés nélkül valószínűleg nagyon nehezen lesz olvasható bármilyen szöveg. A keskeny káva nagyon jól néz ki, az érintés érzékeny IPS panellel rendelkező változatok viszont kapnak egy széltől szélig tartó üveg felületet, melynek köszönhetően a matt paneltől el kell búcsúznunk. Talán felesleges is megjegyezni ezt egy ThinkPadnél, de azért leírjuk, hogy a kijelző teljesen hátra hajtható, azaz dőlésszöge 180 fok is lehet.

4. Teszteredmények

Ahogy a bevezetőben is említettük, a Core i5-4300U-t egy árban adja az Intel a nála 300 MHz-cel lassabb Core i5-4200U-nál, így egyértelmű, hogy még ha felárat is kell fizetnünk érte a Lenovo árpolitikája miatt, akkor is a gyorsabb modellt érdemes preferálni, a grafikonon egyértelműen látható, miért.

Az Intel HD Graphics 4400-as integrált grafikus kártyáját nem teszteltük le sokadik alkalommal is, aki kíváncsi, mire képes, ide kattintson. Sokkal érdekesebb az üzemidő, amelyről tudtuk előre, hogy biztos, hogy nőtt az előző generációhoz képest, hiszen a processzor fogyasztása alacsonyabb lett, az akkumulátor(ok) kapacitása pedig nagyobb. A valóság megerősített minket ebben, hiszen minimális terhelés mellett könnyedén elértük a 12 órát, a maximális fényerő melletti filmnézés során pedig akár két Gyűrűk Ura részt is megnézhetünk, mielőtt konnektor után néznénk. Amennyiben a hatcellás akkumulátorral vásároljuk meg a gépet, úgy az itt látható értékek duplájára számíthatunk. Kékkel kiemeltük a kategóriatárs Dell Latitude E7440 eredményeit, amely előző alkalommal járt nálunk és felesleges elemeznünk a látottakat, a számok magukért beszélnek – ráadásul a Dellnél nincs lehetőség másodlagos vagy nagyobb kapacitású akkumulátor vásárlására.

5. Értékelés

Az utóbbi évek egyik legellentmondásosabb Lenovo ThinkPad modellje járt nálunk és az egész teszt során az motoszkált a fejünkben, vajon milyen értékelést lehet majd írni a T440s-ről. Arról a gépről, amely számozás alapján a T430s utódja kellene, hogy legyen, miközben a két készülék között alig fedezhetünk fel hasonlóságot.

Megmaradt a remek klaviatúra, amelyről mostanra talán a többség belátta, hogy tényleg nem olyan rossz, mint amilyennek korábban beállították páran. Kapunk egy remek hűtőrendszert, amely nem csak viszonylag csendesen, de rendkívül hatékonyan is dolgozik – igaz, ezúttal közel sincs olyan nehéz dolga, hiszen az előddel ellentétben a T440s-be már csak alacsony fogyasztású processzorokat kérhetünk. Emeltek a kijelző alap felbontásán, ráadásul választhatunk IPS panellel szerelt, akár érintés-érzékeny változatot is.

Búcsút kell ugyanakkor mondanunk az optikai meghajtónak, a korábban a helyére tehető másodlagos adattárolónak és akkumulátornak. A gyártó újra definiálta ezt a rendszert és úgy döntött, hogy a DVD-író helyére fixen beépíti a másodlagos akkumulátort, ezzel egy időben, hogy a súlyon tudjon egy kicsit faragni, a cserélhető telep kapacitását visszavágja, de csak annyira, hogy a két akksi kapacitásának összege még így is nagyobb legyen, mint az előző generáció alap kiszerelésű telepéé. Míg a T430s-nél az optikai meghajtó helyére tudtuk tenni a másodlagos 32 Wh-s akksit, addig a T440s-nél az eltávolíthatót cserélhetjük lényegesen nagyobbra – vállalva ezzel, hogy ebben az esetben a készülék hátulja megemelkedik. Az adattárolók kérdését már nem sikerült ennyire jól megoldani, ugyanis míg korábban minden körülmények között lehetőségünk volt két külön HDD/SSD használatára, addig most csak úgy tudjuk ezt megtenni, ha nem kérünk 3G/4G mobil szélessávra képes modemet.

Az üzemidőt tekintve a T440s egyértelműen kategóriája legjobbját produkálja, így akinek ez döntő szempont, az ne nagyon keresgéljen tovább, se a HP, se a Dell kínálatában nem fog ennél jobb alternatívát találni. Vannak viszont olyan pontok, amelyek mellett egyszerűen nem tudunk szó nélkül elmenni.

Ilyen a touchpad, melynek kialakításakor a mérnökök egyértelműen a divatot és nem a használhatóságot helyezték előtérbe. Mind a touchpadet, mind a pöcökegeret preferáló vásárlókat megszívatták vele és sajnos nem mindenki használ egeret (főleg utazásai során), hogy egy fél mondattal elintézzük ezt a problémát. A másik gond az elpusztíthatatlanság érzésének hiánya. Míg a gép alsó fele egyértelműen hű maradt a készülék nevéhez és viszonylagos vékonysága ellenére is rettentően merev, addig a kijelzőt is magába foglaló felső burkolat nagyon távol van ettől az érzéstől, ráadásul a zsanért is egy picit gyengébbnek éreztük, mint az előd modell esetében. Szintén nem nyerte el tetszésünket, hogy mindössze egyetlen modullal bővíthetjük a gyárilag az alaplapra forrasztott 4 GB-os DDR3 RAM-ot.

Szervizelés szempontjából is egy kisebb rémálom a T440s, ha a már említett Dell Latitude E7440-nel hasonlítjuk össze, hiszen ott az akkumulátor eltávolítása és pár csavar kitekerése után könnyedén eltávolíthatjuk a hátlapot. Ezzel szemben a Lenovo esetében le kell pattintani (feszegetni) a nagy műanyag darabot, amely kérdéses, hány ilyen műveletet él túl a 3-4 éves életciklusa alatt.

Szintén van egy tényező, amely a vállalatoknál olykor mindennél fontosabb, ez pedig az ár. A T440s végfelhasználói ára ugyanis magasabb az E7440-nél. A tesztben szereplő kiszereléssel a Dell üzleti ultrabookja közel 40 ezer forinttal kerül kevesebbe, amely még ebben a kategóriában is többnek számít, mint némi kerekítési hiba – függetlenül attól, hogy nem ismerjük a gyártók kedvezmény rendszerét a nagyobb tételű rendelésekre. A Dell Latitude E7440-nel sokkal szívesebben dolgoznánk, a Lenovo ThinkPad T440s viszont sokkal lassabban merül le – talán így lehet összefoglalni a két modell közötti, a felhasználók számára fontos különbségeket. Biztosak vagyunk benne, hogy lesz olyan, akinek ez a modell egy tökéletes választás, de a Lenovo sokkal jobban járt volna, ha a T430s kasztniját megtartva prezentálta volna mindazokat a pozitív változásokat, amelyeket az utóddal a közönség elé tárt. Így pont olyan érzéssel adjuk majd vissza a masinát, mint amit azok a drukkerek éreznek, amikor kedvenc csapatuk végigtámadja az egész meccset, mégis döntetlennel hagyják el a pályát.

Pro:

+ halk és rendkívül hatékony hűtőrendszer

+ remek billentyűzet, háttérvilágítással megfejelve

+ alap kiépítésben is nagy felbontású matt kijelző (TN), de felárért kérhetünk 1920x1080-as IPS-t is (akár érintés-érzékeny verzióban)

+ hosszú üzemidő, amely a külön megvásárolható hatcellás akkumulátorral megduplázható

+ a Rollcage váz még mindig a masszivitás érzetét adja

+ dokkolható

+ akár két adattároló egyidejű használata (SATA + mSATA csatlakozókkal)

+ 3 év garancia

Kontra:

- csapnivaló touchpad

- az alkatrészekhez elég nehéz hozzáférni

- a dokkoló csatlakozó elhelyezése miatt pár kiegészítő fizikailag alkalmatlan a T440s-sel való használatra

- mindössze egyetlen memória foglalat (max. mennyiség: 12 GB)

- mobil szélessávú modem esetén elveszítjük a szabadon álló mSATA csatlakozót

- a hatcellás, külön megvásárolható akkumulátor megemeli a gép hátulját

- a felső burkolat túl vékony, emiatt nem túl merev

Hivatalos honlap: Lenovo

Vásárlás: Irány a webáruház