1. Bevezető és specifikáció
Pontosan egy évvel ezelőtt járt nálunk utoljára igazi ThinkPad, tudják a klasszikus fekete, mindenhol matt, végtelenül masszív és a többség által rondának és divatjamúltnak kikiáltott üzleti notebook. Ugyan az elmúlt egy esztendőben az Edge és az X120e is megjárta kezünket, ezek inkább tekinthetők konzumer gépeknek, mintsem vérbeli üzleti megoldásoknak. A Lenovo az üzleti vonaláról méltán híres IBM-től vette át a notebook részleget még évekkel ezelőtt és igyekezett a volt tulajdonos által felépített presztízst megtartani – esetleg tovább növelni. Két évvel ezelőtt piacra dobták az SL szériát, amely elsősorban külsejét tekintve volt ThinkPad, a mérnöki megoldások jócskán elmaradtak a megszokottól, cserébe jóval olcsóbban hozzájuthattunk az ide tartozó modellekhez. Úgy fest, hogy az Edge térnyerésével ezt a családot a Lenovo teljes egészében ki fogja dobni a kukába, helyére a tavaly debütált, de komolyabb sikereket nem aratott L család lép.
De mi is az a ThinkPad L család? – kérdezhetné egy laikus teljes joggal, ugyanis első ránézésre nehéz megállapítani, hogy a tesztben szereplő L520 miben tér el a korábbi SL510-től a hardveren kívül. Három dolgot érdemes kiemelni, az egyik a matt kijelző, a másik a fém zsanérok, a harmadik pedig a dokkolhatóság. Van ugyanakkor egy hátránya is az L520-nak, mégpedig az, hogy HDMI helyett DisplayPortot tartalmaz az előállított kép digitális jellel történő továbbításához, amelyet nem biztos, hogy minden felhasználó örömmel fogad majd. A család egyébként – a szokásokhoz híven – két tagot számlál, a 14,1”-os L420-at, illetve jelen tesztünk szereplőjét, a 15,6”-os L520-at.
Alulról megközelítve már tudjuk, mennyiben más az L széria az SL-hez képest, viszont jogosan merül fel a kérdés, hogy a megfizetető árcéduláért cserébe miket nem kapunk meg a messze földön híres T-kből? Nos, elég sok mindent hiányzik, ugyanis nincs se Rollcage™ váz, se dedikált videokártya illetve 1920x1200-as LCD panel opció, nincs cserélhető optikai meghajtó, valamint le kell mondanunk a multitouch-képes kijelzőről (ez talán menni fog) és a felülről megvilágított billentyűzetről egyaránt.
Mindezek tudatában kíváncsian, de előítéletektől mentesen láttunk neki a tesztelésnek. Jól látható, hogy igyekeztünk az alap változatot megszerezni, hiszen a legtöbben ezzel kacsintgatnak majd – nem véletlenül. Az új generációs Core i3 processzor mellett furcsán mutat a csupán 2 GB memória, de a Dell is hasonlóan járt el legújabb Latitude-jainál, úgy látszik, a riválisok összebeszéltek. A HP után úgy néz ki, hogy a Lenovo is végleg áttért a 7200-at pörgő merevlemezekre – legalábbis, ami az üzleti modelleket illeti. Ma már az eSATA és a Bluetooth is kötelezőnek számít egy business laptopnál, így elmondhatjuk, hogy a cég hozta a kötelezőt, mobil széles sávra alkalmas modemet viszont továbbra is csak felárért kaphatunk, HDMI-t pedig egyáltalán nem. Az elfogadhatónak tűnő 194 ezer forintos vételárba szomorú, hogy csak egy év garancia fért bele (amely felárért természetesen bővíthető), főleg úgy, hogy a Dell és a HP is hármat ad.
Az újrahasznosított anyagokból készült dobozban angol, illetve magyar nyelvű rövid üzembe helyezési útmutatót és a szokásos akkumulátor-tápegység kombinációt találjuk. Utóbbi 65W-os és elég lassan tölti fel teljesen a mezei hatcellás telepet.
2. Hardver
Legyen szó bármilyen ThinkPad modellről, alapvető elvárás az adott konstrukcióval szemben, hogy a dolgát a lehető legkevesebb zaj mellett tegye és lehetőleg ne a burkolat megolvadása árán. Az L520 ebből a szempontból kicsit kilóg a sorból, mert bár a terhelésnél mért 69 fokos processzor hőmérséklet ebben a kánikulában abszolút nem számít rossz eredménynek, de a zajszint egy picivel magasabb volt, mint vártuk. Hangosnak ugyanakkor tévedés lenne gondolni az L520-at, főleg, hogy átlagos használat mellett meglepően csendes is tud lenni. A burkolat természetesen sehol nem melegszik át, talán a merevlemez alatt mértük a legnagyobb hőmérsékletet, de még ez sem veszélyeztette az ölben való használatot.
A szokásos pontszámokat dobta a Windows 7 is, a viszonylag gyenge memória sávszélességet egy második modullal könnyedén orvosolni tudjuk – javítva ezzel némileg az integrált videokártya teljesítményét is. Bár nem valószínű, hogy bárkit is eltántorít majd a vásárlástól, de jó tudni, hogy az L520 nem rendelhető Core i7-es processzorral.
Az 500 GB-os Seagate merevlemez kategóriáján belül átlagos sebességet produkált, viszont zajszintje gyakorlatilag nem volt, így elégedettek voltunk vele. A partíciók elosztása elég szerencsétlen, ugyanis mindössze a 12 GB-os helyreállító rész került csak leválasztásra, így a hasznos terület egyetlen 450 GB-os meghajtó lett.
A hangszórók minősége sokadrangú szempont egy üzleti gépnél, de az L520-nak nincs szégyenkezni valója, hiszen mélyhang nélkül ugyan, de tisztán szólaltat meg mindent, amit szeretnénk, igaz, ebben sokat segít, hogy a hangkeltők – a többi ThinkPadhez hasonlóan – közvetlenül a kijelző alá kerültek.
3. Ergonómia
Ergonómiailag nagyon nehéz újat mondani a klasszikus formát követő ThinkPadekről, hiszen kisebb túlzással évek óta nem változtattak rajta. Az L520 felső és alsó burkolata sem tartalmaz Rollcage™ fémvázat, amely még inkább megvédhetné a mindennapi élet viszontagságaitól. Meghagyták viszont a szokásosnál vastagabb burkolatot a kijelző mögött, így az ember azt gondolhatná, hogy a védelem is kellően nagy a váz nélkül is, de aki ilyesmire számít, az téved. A burkolat ugyanis valóban vastag, de csak a szélén, belül a nagy levegő van csak, így középen megnyomva bizony kellőképpen besüllyed a matt fekete műanyag, ráadásul a széleken sincs sok tartása a felső résznek. Alul már valamivel jobb a helyzet, innen elég keményen kell kínozni a gépet, hogy baja lehessen és nagyon helyesen minden alkatrészhez hozzáférhetünk, ha van nálunk egy csavarhúzó.
Szerencsére a billentyűzet hozza a megszokott ThinkPad minőséget, hiszen az alátámasztása tökéletes, egy milliméterre nem képes megingani, a gombok nyomáspontja és stabilitása is elsőosztályú. A klaviatúra kialakítása még a klasszikus trendnek megfelelő (amit utoljára az SL szériánál láttunk), így nincs nagyméretű Delete, stb (mint a T családnál). Apró figyelmesség, hogy a csatlakozók típusait a gyártó feltüntette a billentyűzet körüli burkolaton, így nem kell folyton oldalra hajolnunk, ha tudni szeretnénk, melyik csatlakozó hol helyezkedik el.
A touchpad valószínűleg minden 15,6”-os ThinkPadon (kivéve az Edge-et) megegyezik, legalábbis mi két éve képtelenek vagyunk különbséget tenni köztük. A multitouch-képes tapipad jól kezelhető, viszont a multitouch műveleteket elég nehezen képes detektálni, a függőleges görgetés például van, hogy normálisan működik, van viszont, hogy egy centis ujjmozgásra se reagál a rendszer. Az UltraNav névre hallgató trackpointot vélhetően senkinek nem kell bemutatni, sokan „csak” emiatt vesznek ThinkPadet, ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy az alapértelmezett érzékenysége elég nagy, így érdemes lejjebb venni első használat előtt.
A csatlakozók elosztása remek, a hátul található negyedik USB foglalat pedig képes az gép kikapcsolt állapotában is árammal ellátni a rádugott eszközt. Bár létezik billentyűkombináció is a vezeték nélküli eszközök ki-bekapcsolására, a biztonság kedvéért jobb oldalra is került egy fizikai kapcsoló. Az 54 mm-es ExpressCard úgy látszik, az üzleti modelleknél még egy ideig sztenderd marad, a nemrég tesztelt Dell Latitude E5520m-nél se váltak meg tőle.
A kijelző nyilván előnnyel indult matt felülete miatt, de szerencsére nem ez volt az egyetlen erénye. A színek megjelenítése természetes, bár sokan fakónak érezhetik a picit túlszaturált tükröződő panelek után. A látószög – szokás szerint – átlagos, viszont a gamma egész jól eltalált, így a sötét részletek is jól kivehetők. A fényerő tartomány nagyon tág keretek között állítható, így a teljesen sötét szobától kezdve a napsütötte Balaton-partig mindenhol bátran használhatjuk az L520-at. A szöveg megjelenítés éles, a fehéregyensúly szintén jó, a kontraszt magas fényerőn viszont kicsit túlzottnak tűnt, bár ezt a fehér színből nem tudtuk megállapítani, mivel nem mutatta az ilyenkor szokásos enyhe sárgás elszíneződést. Az LCD panel felett egy – meglepő módon nem középre tett – HD felbontás megjelenítésére is alkalmas webkamerát találunk, melynek képe valamivel jobb, mint az átlag, viszont mozgáskövetése a természetesen fény megszűnésével folyamatosan romlik.
4. Teszteredmények
A tesztek során főleg az akkumulátoros üzemidőre voltunk kíváncsiak, egyrészt azért, mert a ThinkPadeknél leginkább ez a legfontosabb adat, másrészt mind a processzort, mind a videokártyát leteszteltük már korábban.
Nem meglepő ezek után, hogy a szintén Sandy Bridge alapú Core i3-mal szerelt Samsung SF511-gyel fej-fej mellett haladt az L520. Egyedül a memória sávszélesség-intenzív Photoworxx-ben volt mérhető különbség, de ez egy második 2 GB-os modul behelyezésével ugyanúgy eltűnt volna.
Meglepő volt tapasztalni, hogy a processzorban található videokártya mennyivel lassabb volt így, hogy csupán egyetlen memóriamodul volt a gépben, mint például az Acer Aspire 5750G esetében, ahol kettő (igaz, ott egy négymagos Core i7 processzor is lendíthetett a dolgon). Bár kétségtelen, hogy a célközönségnek nem lesz szempont a grafikus teljesítmény, mindenképpen furcsa volt ezt a lassúságot tapasztalni. Sajnos az Intel oldaláról hiába töltöttük le a legújabb videokártya drivert, telepítés közben szembesülnünk kellett vele, hogy a gyártó csak a Lenovo által jóváhagyott meghajtó programot engedi telepíteni – ott viszont nem találtunk frissítést. Mindezt csak azért jegyeztük meg, mert a sűrűn frissített Media Player Classic Home Cinema-val továbbra sem lehet érdemben filmet lejátszani, ha a videokártya gyorsítást ki szeretnénk aknázni (képhibák tömkelegével találkozunk).
Az akkumulátoros üzemidő mérésénél ettől függetlenül végig néztük kétszer is a tesztfilmet, mert terhelés szempontjából nincs különbség a hibásan és a jól megjelenített képkockák között. Nem véletlenül szerepel a grafikonon az előző generációs ThinkPad T510 is, jól látható, hogy a filmnézést kivéve nagyjából partiban van az L520-szal. A többiek is nagyon hasonlóan teljesítenek, értelemszerűen a nagykapacitású akkumulátorral rendelkező Samsung SF511-et nem lehetett megközelíteni.
5. Értékelés
Ajánlott-e a Lenovo legújabb ThinkPadje és ha igen, akkor kinek? Folyton erre a kérdésre kerestük a választ, miközben a tesztgéppel voltunk elfoglalva, ugyanis kétségtelen, hogy a lassan a megszűnés határára kerülő SL családhoz képest érdemi dolgokat tud felmutatni az L520, ugyanakkor a kifutó T510i-khez képest alig olcsóbb, azt pedig nem kell ecsetelnünk, hogy a cirka 30 ezer forintos különbözet mennyire térül meg a pár éves használat során. Az L520 nem egy rossz gép és megérdemli a ThinkPad nevet, viszont igazán jó vétellé akkor fog válni, ha eltűnnek a boltok polcairól az olcsó kiszerelésű T510i-k, hiszen a már említett különbözetért megkapjuk a legértékesebb Rollcage™ vázat, a cserélhető optikai meghajtót, a billentyűzet világítást és nem utolsó sorban 1 helyett 3 év garanciát. Kategóriáján belül az L520-nak vélhetően a Dell Latitude E5520 lesz az egyik legnagyobb ellenfele, de hamarosan megismerhetjük a másik kihívót, a HP legújabb ProBookját is. Addig is egy nagyon halvány ajánlott plecsnit megérdemel a gép, de aki ennyi pénzt képes volt összespórolni, az valahogy intézze el, hogy a T510i-t vihesse haza helyette. Aki viszont a nagy felbontásra utazik, az (a tesztelt modellhez képest) 12 ezer forintos felár ellenében az L520-nál aligha talál jobb vételt.
Pro:
+ remek billentyűzet
+ jó kijelző
+ matt panel
+ dokkolható
+ minőségi műanyag burkolat fém zsanérokkal
+ hatékony és többnyire halk hűtés
Kontra:
- a fedőlap Rollcage™ nélkül alig védi a kijelzőt
- a touchpad multi-touch műveletei olykor nehezen kivitelezhetők
- 1 év garancia
Hivatalos honlap: Lenovo
Vásárlás: iPon webáruház
