I. Bevezető és specifikáció

Januárban járt nálunk utoljára Lenovo gép, így körülnéztünk a gyártó háza táján és több új típust is felfedezni véltünk, amelyek közül elsőnek a mársékelten drága R500-at hoztuk el.

 

Processzor: Intel Core 2 Duo P8400 2,26 GHz 3 MB cache 1066 MHz FSB

Memória: 1 GB DDR3-1066 CL7-7-7-20

Chipset: Intel PM45

Videokártya: AMD Mobility Radeon HD3470 128 MB GDDR3

Hangkártya: Conexant Cx20561 HD Audio

Kijelző: 15,4” (1680x1050, AntiGlare-Type)

Merevlemez: Fujitsu MHZ2160BH G1 (160 GB, 8MB cache, 5400 rpm, SATA-II)

Optikai meghajtó: HL-DT-ST GSA-T30N DVD-RW (multi bay)

Hálózati kártya (LAN):  Broadcom NetLink Gigabit Ethernet Controller

Hálózati kártya (WLAN): Intel Wireless WiFi Link 5100 802.11n

e-SATA: van

HDMI: nincs

Mobil internet: nincs

Modem: van

TV tuner: nincs

Távirányító: nincs

Webkamera: nincs

FireWire: van

Bluetooth: van

Infravörös port: nincs

Kártyaolvasó: van

Ujjlenyomat olvasó: van

Akkumulátor: 6 cellás 48Wh

Operációs rendszer: Windows Vista Business SP1

Tömeg: 2,8 kg

Ár (a cikk megjelenésekor): 238 ezer forint (2 GB RAM-mal)

 

Sok különlegességet itt még nem láthatunk, főleg a memória tűnik nagyon csenevésznek, bár kínálatunkban dupla ekkora mennyiséggel található meg ez a típus. Fájó hiányosság lehet a webkamera, igaz mikrofon van, tehát a mindennapos Skype és MSN beszélgetésekről azért nem kell teljesen lemondanunk.

 

A körítés mondhatni a szokásos Lenovo-s, tápkábel, akkumulátor, pöcökegér cseregomb és megannyi dokumentáció.

II. Hardver és teljesítménytesztek

A gép pontosan úgy kelt életre, ahogy azt elvártuk tőle: halkan. Úgy látszik a Lenovo mérnükei az elmúlt időszakban nagyon összekapták magukat, ugyanis az X300 óta gyakorlatilag mindegyik gép minimális zajszintet produkált, pedig nem egy termék megfordult a kezeink között.

 

Első utunk a BIOS-ba vezetett, ahol nem a szokásos elrendezés fogadott minket, igaz az áttekinthetőséggel nem volt baj, mindent csoportosítva találunk meg.

 

A gyárilag előtelepített Windows Vista pontozása meglepően nagyvonalú volt, igaz az egy szem memória modul miatt a sávszélesség nem állt a toppon - szerinte. Ennek pontosan az ellentétét mutatja a lap alján látható Everest memóriateszt. Öröm látni, hogy a Lenovonál igyekeznek minél több gépbe P szériás Intel processzorokat tenni ezzel is visszafogva a fogyasztást némileg. A P8400 egy elég fürge jószág, gyakorlatilag ő számít manapság a középkategóriás sztenderdnek. Üresjáratban 37, hosszas terhelésre 58 fokot volt képes produkálni, ami remek eredmény, ráadásul a gép sem csapott nagy zajt.

 

Memóriából - mint már említettük - 1 GB-ot kapunk, azt viszont egy modulban, így a második helyre nyugodtan betehetjük a ma már közel sem olyan drága 2 GB-os DDR3-1066-os modult.

 

A videokártya abból a szempontból nem volt éppen nyerő választás, hogy az integrált megoldásoknál mindenképpen többet fogyaszt, hiába a remek energiamenedzsment. Abból a szempontból viszont korrekt lépés a cégtől, hogy egy multimédiás felhasználásra tökéletes termék került a gépbe, amely fényévekkel jobb az Intel integrált megoldásánál, ráadásul mint dedikált kártya, rendelkezik saját memóriával is, így nem vesziel az esetünkben így is borzasztóan szűkös keretből. Üresjáratban 340/800 MHz-es ketyeg és valamivel 40 fok alatti hőt produkál. Játék közben az órajelek visszamásznak 680/1600 MHz-re és a grafikus mag is 55 fokra melegszik - amely jó értéknek számít. Hatalmas hibának véljük viszont a HDMI kimenet hiányát, ezzel gyakorlatilag félig értelmetlenné téve a Radeon GPU-t az egész gépben, hiszen nagyfelbontású TV-re így csak analóg csatlakozókon keresztül tudjuk kikötni az R500-at.

 

A merevlemez FFS verziójával már találkoztunk az alumínium MacBookban még novemberben és akkor nagyon meg voltunk vele elégedve. A helyzet most sem változott, csak picit, ugyanis sebességben a normál változat kicsit elmarad házon belüli társától, illetve hiába a rezgéscsillapítóval és rázkódás-védelemmel ellátott rekesz, így is ki lehet hallani a HDD-t az amúgy Rollcage vázzal rendelkező burkolatból. Melegedése viszont ezúttal is imponáló volt, hiszen 35 fok fölé nem igazán tudtuk vinni, pedig a teszthelységben ezúttal 22 fokos levegő uralkodott. Nem mindig voltunk figyelmesek rá, de  bizonyos merevlemez műveleteknél magas frekvenciás, sípoló hangot hallottunk a gép burkolata alól, amely nem volt éppen kellemes.

 

Lenovo Thinkpad R500 NP63AHV teszteredmények:

 

PCMark05 (CPU): 5888

PCMark05 (Graphics): 3371

PCMark05 (HDD): 4824

Cinebench 10: 4648 (3 perc 10 másodperc)

Cinebench 10 OpenGL: 2589

Memória olvasás: 6945 MB/s

Memória írás: 5650 MB/s

Memória másolás: 5307 MB/s

Memória késleltetés: 81,9 ns

CPU Queen: 9576

CPU PhotoWorxx: 7115

CPU Zlib: 29233 kB/s

CPU AES: 8388

FPU Julia: 4181

FPU Mandel: 2147

FPU SinJulia: 1118

The Last Remnant Benchmark 768x480: 24,81 fps

III. Ergonómia

Az R500 kinézetéről körülbelül ugyanannyit lehet írni, mint egy Samsung telefonról: láttuk már, nem is egyszer. gyakorlatilag semmivel nem tér el a már látott SL500-tól vagy akár az R61-től. A kinyitást ezúttal viszont mechanika segíti.

 

A gép alját felnyitni nem egyszerű feladat, ugyanis tengernyi csavar védi a burkolatot. A lényeg viszont jól látszik: az R500 dokkolható és ez szintén elkülöníti őt az SL szériától.

 

A billentyűzetet gyorsan letudjuk: olyan, mint évek óta minden Lenovo noteszgépen. Kényelmes, nagy gombok, öröm használni.

 

A touchpad szintén nem változott már jó ideje, aminek nem örülünk, mert bár nagyon kellemes használni, a hasznos felület nagyon kicsi. Egyszer szeretnénk megérni, hogy a Lenovo valamelyik modelljében lehagyja a felső gombsort (valamint a hozzá tartozó pöcökegeret) és megpróbál egy jóval nagyobb tapipadot ráeszkábálni a cuccra (aki a TrackPointhoz szokott az nyílván most szikrákat hány).

 

A portok elhelyezése semmi extrát nem mutat, ait érdemes kiemelni az az R61-ben is meglévő Card Bus 34/54 illetve Smart Card kártyahely, valamint a Multi Bay-es DVD-író.

 

Webkamera hiányában be kell érnünk egy mikrofonnal, viszont örömmel jelentjük, hogy az  utóbbi pár Lenovo gépből hiányolt lámpa ismét elérhető az R500-ban. Használata erősen javallott esti fénynél.

 

A kijelzőt nagyon megszerettük a pár napos tesztelés során. Felbontása remek (1680x1050), válaszideje is tűrhető, de ami fontos, hogy függőleges látószöge sokkal jobb, mint az átlagnak, nem veszít kontrasztot olyan hamar. Sajnos az oldalsó látótartomány már közel sem ilyen jó, jelentős gamma változásnak lehetünk szemtanúi, de úgy véljük ez még mindig kevésbé zavaró, mintha pár felülés után össze-vissza változik a kép.

IV. Akkumulátor és értékelés

A mellékelt alap 6 cellás akkumulátor sajnos a gyengébbik verzió, ennek ellenére alacsony fényerővel így is kihúzta 3 óráig, dedikált VGA ide vagy oda. Ez egész jó eredmény, persze ebben olyan trükkök is benne vannak, mint a DVD meghajtó automatikus lekapcsolása üresjárat esetén. Teljes terhelés és maximális fényerő mellett másfél óránál semmiképpen ne számítsunk többre.

 

Összességében meg voltunk elégedve az R500-zal, amelyet a cég egyértelműen munkára teremtett. Erre több jel is utal, elég csak a dokkoló csatlakozóra, a nagyfelbontású kijelzőre, az ujjlenyomatolvasóra vagy a rázkódásvédelemmel ellátott merevlemezre gondolni. A HDMI hiánya fájó pont, hiszen félig megkérdőjelezi a dedikált videokártya létjogosultságát. A Rollcage váz szintén a védelem szempontjából fontos, ez a fő különbség az SL és R széria között. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy akinek nagy felbontásra és extra védelemre van szüksége munkájához, annak az R500 tökéletes társa lehet a mindennapokban, a multimédiás hajlamú fiataloknak pedig továbbra is az SL300/SL400/SL500 ajánlott 50 ezer forinttal olcsóbban, de csakis abban az esetben, ha a HDMI kimenet és webkamera nélkül nem tudnak létezni.

 

A Lenovo Thinkpad R500-at a CHS Hungary Kft-től kaptuk tesztelésre. Köszönjük!

 

Hivatalos honlap: Lenovo

Vásárlás: iPon webshop