1. Bevezető és specifikáció
Három hónappal ezelőtt járt nálunk a Lenovo belépő multimédiás gépe, a G565. Akkor a 120 ezer forint körül megvásárolható notebookokról szóló körkép tagjaként egy alacsonyabb fogyasztású Athlon II-es processzorral és integrált videokártyával teszteltük, most viszont dedikált megjelenítővel és (dobpergés) hárommagos Phenom II-vel kaparintottuk meg. Célunk nem volt más, minthogy kiderítsük, vajon képes-e az AMD a középkategóriában is letenni valamit az asztalra vagy marad az Intel Arrandale család diktatúrája. Természetesen ezen felül megvizsgáltuk, vajon ugyanaz a kasztni a burkolat alatt mutat-e bármilyen különbséget a 60 ezer forinttal olcsóbb változathoz képest.
Már a kibontás előtt egyértelmű volt számunkra, hogy az ergonómiai részt érintő változások nem lesznek, hiszen a G565G és a G565A fizikailag tökéletesen megegyezik egymással. Az viszont közel sem volt mindegy, hogy az akkumulátoros üzemidő mennyivel lesz rövidebb egy újabb processzormag, főleg egy dedikált videokártya beiktatásától, de kifogásoltuk a kijelzőt, a merevlemez melegedését és az olykor zajos hűtőrendszert is. Annál is inkább fontos, hogy ezeken a területeken előrelépés történjen, mert az ellenfelek bizony már nem ugyanazok a noteszgépek, mint korábban.
Vannak változások bőven, vegyük őket sorra. Először is a 185 ezres árral úgy kell kalkulálnunk, hogy ebben már az operációs rendszer is benne van – ellentétben a decemberben nálunk vendégeskedő változattal. Dupla annyi memóriát, több mint másfélszer nagyobb merevlemezt, nyilvánvalóan erősebb processzort és videokártyát, valamint Bluetooth-t is kapunk az elköltött plusz pénzmennyiségért cserébe. A 100 MBites vezetékes hálózat a 200 ezer forintot közelítve eléggé érthetetlen, a garancia viszont szokás szerint 2 év, ami igény esetén bővíthető plusz eggyel.
A notebook mellé kapott kiegészítők nem változtak, továbbra is egy kis olvasgatnivalót, magát az akkumulátort és a feltöltéséhez szükséges (immáron 90W-os) tápegységet kapjuk. Driver CD ezúttal nincs, hiszen az operációs rendszer egy rejtett partícióról bármikor visszaállítható egy általunk kiválasztott vagy gyári állapotra.
2. Hardver
Az olcsóbb G565G hűtésétől nem ájultunk el korábban, ezen a téren pedig nem vártunk jobb teljesítményt a G565A-tól sem, hiszen egy többet fogyasztó, hárommagos processzort kellett hűvösen tartania. Meglepő módon a zajszint egyáltalán nem nőtt, sőt még maximális terhelés mellett is mintha a drágább modell lett volna a csendesebb családon belül. Szintén nem tapasztaltuk a filmnézés alatt fel-felpörgő ventilátorműködést, könnyen elképzelhető, hogy más légkavaró van az olcsóbb és más a drágább változatban? Ami viszont biztos, hogy a hőmérsékleti adatok is egész elfogadhatóan alakultak, üresjáratban 45, a legkeményebb szituációkban pedig 75 fokot mértünk, amely 2, illetve 13 fokkal magasabb az olcsó kétmagos változatnál. A videokártya még ennyire se melegedett, hiszen 100%-os izzasztás mellett is legfeljebb 67 fokig tudtuk felmelegíteni, igaz, üresjáratban az 51 fok nem számít egy kiemelkedő értéknek.
A kicsit felturbózott hardverek jelentősen megdobták a Windows 7 pontszámokat, ha máshol nem is, itt mindenképpen látni fogjuk, hova is tartozik a legdrágább G565-os masina. Főleg a memória sávszélesség brutális mértékű növekedése tűnhet fel (a második modulnak köszönhetően) rendszeres olvasóinknak, ez a RAM-ra is támaszkodó processzor teszteknél minden bizonnyal remekül fog jönni az új hárommagos Phenomnak. A Radeon HD5470 (80 shader egység, 750/1600 MHz) életkora ellenére mai napig az egyik, ha nem a legnépszerűbb dedikált videokártya a 130-180 ezer forintos kategóriában, ami érthető, hiszen nagy kunsztokat nem tud, viszont a legtöbb mai játékot képes megmozdítani a leggyakoribb 1366x768-as felbontáson.
Az 500 GB-os Western Digital Scorpio Blue nemcsak nagyobb, de valamivel gyorsabb is a belépő változatban látott 320 GB-os Seagate-hez képest. Ami szomorú, hogy egyúttal melegebb is, ugyanis a G565A-ban található HDD hűtését ugyanúgy nem segíti elő semmilyen formában a burkolat alatt rejtőző rendszer, mint a jóval olcsóbb G565G-nél. Ez szomorú, hiszen az 50 fok feletti hőmérséklet ebben a kategóriában (főleg télen) gyakorlatilag példátlan, bele se merünk gondolni, mi lesz a júliusi forróságban a fél terás adattároló sorsa. Ezek után nem csoda, hogy a HDD-hez legközelebb eső videokártya nem tudott olyan alacsony üresjárati hőmérsékleti értékeket produkálni, mint vártuk volna.
A sztereó hangszórópár is maradt ugyanaz, ami volt, tisztán, de elég gyengén szól, hosszú hangszínállítgatás után se tudtuk élvezetes szintre hozni. Ebben a kategóriában vannak nála sokkal jobbak már – elég, ha csak az Asus vagy a Hewlett-Packard háza táján nézünk szét.
3. Ergonómia
Ahogy már a gépről szóló korábbi tesztünkben is megemlítettük, egészen minőségi műanyagokból sikerült összerakni a G565-öt, olyannyira, hogy még ebben az árkategóriában is azt lehet mondani, hogy nincs ok a szégyenkezésre. Mindenhol matt burkolattal és bevonattal találkozunk, más kérdés, hogy a billentyűzet alatti rész már bizony gyűjti az ujjlenyomatokat. Alul mindenhez hozzáférünk, amihez csak kell, de egy merevlemez cserén kívül aligha fogunk mást elvégezni a gépen, hiszen a maximális memória mennyiséget megkaptuk, valamint processzorból se nagyon fogunk erősebbet találni, pláne külön. Sajnos se mechanikus, se mágneses zár nem került bele a legdrágább változatba, így borítékolható, hogy az amúgy se erős zsanér fog pár meglepetést okozni a tulajoknak, ha fejjel lefelé fordítják a gépet – sajnos már a notebook új korában se tartja ott a zsanér a felső burkolatot az alsónál.
A billentyűzettel eddig se voltak komolyabb problémáink, a szerencsétlen kialakítású numerikus rész miatt az iránygombok (melyek közül a lefelé mutató nyíl kicsit recseg) elég kisméretűek, így a klaviatúra jobb alsó fele zsúfolt, de viszonylag könnyű megszokni a gépelést rajta. Az Enter alatt lévő Fn gomb hasznos a fény- és hangerőállításhoz, ugyanakkor azokban a játékokban, ahol az iránygombokat kell használnunk kifejezetten útban van. Gyorsgombokat ezúttal se keressünk, csak billentyű kombinációkkal operálhatunk.
Szerencsére megmaradt a touchpad minimálisan érdes felülete, így a mindennapos használatban könnyen és elég pontosan manőverezhetünk az ujjainkkal. A multi-touch műveletek támogatása ezúttal is le van tiltva alapértelmezés szerint, így mindenképpen ajánlott a touchpad beállításai felé venni az irányt a gép első bekapcsolását követően és engedélyezni azt. A bal és jobb egérgomb nyomáspontja nagyon fent van és használatukkor kattognak is. Bár nem zavaró, de felfigyeltünk rá, hogy olykor a tapipad felbontása mintha kicsit lecsökkenne, legalábbis az enyhén szaggató kurzor mozgása erre enged következtetni – még jó, hogy a használhatóságot ez nem igazán rontja.
Furcsa, hogy a gép külsejét tekintve tényleg 100%-ban megegyezik a nála 60 ezer forinttal olcsóbb testvérrel, ergo semmivel nem kapunk több csatlakozót a pénzünkért. Pusztán egy eSATA-t emelhetünk ki, amely ebben a kategóriában már kötelező szériatartozék. A bal oldali USB-be kicsit nehézkesen mentek be a pendrive-ok és kábelek, amiket próbáltunk, a G565G-nél nem emlékszünk, hogy ilyesmi gondunk támadt volna. A Thinkpadektől megörökölt színes audio csatlakozók továbbra is kellemes a szemünknek, ellenben a memóriakártya-olvasót besuvaszthatták volna jobb vagy bal oldalra, mert a gép elején kicsit nehézkes a használata.
A G565G-nél panaszkodtunk egy sort a kijelzőre, nos, mindenkit biztosíthatunk róla, hogy a G565A legdrágább változatába egy teljesen más panel került és a háttérvilágítás is homogénebbre sikerült. A kijelző nagyon szép és kellően éles képet biztosít, fényerő tartománya nagyon tág keretek között mozog és köszönhetően a nagyon durva maximum értéknek, nyáron is valószínűleg olvasható marad napsütéses időben is – dacára a tükröződő bevonatnak. Ugyanakkor a minimális érték lehetett volna még alacsonyabb, ugyanis akkumulátoros használatnál magasabbnak tűnt a legkisebb beállítható fényerő, mint hálózatról. Az olcsóbb kivitelre jellemző hideg színárnyalatnak itt nyoma sem volt, 30%-os fényerőtől már kifejezetten szépek voltak a panel színei. Sajnos nem tudjuk dicsérettel illetni a látószögeket, a tartományok ugyanis elég szűkre sikerültek, nem csak vertikálisan, de horizontálisan is. A webkamera viszont nagyon jól kezeli a mesterséges fényeket, esti használatnál se lassul be egyáltalán, ráadásul a mozgásokat is kellően stabilan kezeli, egyértelműen a jobbak közé tartozik az optikája.
4. Teszteredmények
Természetesen a lényeg a felszín alatt rejtőzött, először járt nálunk ugyanis az AMD hárommagos mobil Phenom II-es processzora, melyek közül a belépő változat közül a gyorsabbikat (N850 – 2.2 GHz) találjuk a G565A-ban.
A szokásos teszteket lefuttatva megint szembesülhetünk azzal, mennyire számít a kétcsatornás memóriavezérlő a modern alkalmazásokban, de ahol ez nem játszik döntő szerepet, ott is látható, milyen remek teljesítményt nyújt az AMD legújabb mobil processzora. Kíváncsiak voltunk, vajon játékok alatt is képes fitogtatni az erejét vagy a Mobility Radeon HD5470 még nem elég ahhoz, hogy bármire is menjünk a harmadik maggal?
Nagyon úgy fest, hogy a Phenom II az idő nagy részében pihen, ugyanis a frissebb videokártya meghajtó programnak köszönhetően ugyan némi változást fel tudtunk fedezni, de lényeges különbséget nem láttunk az Athlon II-es HP Roddick G62-höz képest. Aki tehát játszani szeretne elsősorban a géppel, annak teljesen felesleges plusz pénzt költeni a harmadik processzormagra.
Vajon mennyire terheli meg az akkumulátort egy hárommagos processzor és egy dedikált videokártya kombinációja? Nagyon úgy fest, hogy ez az összeállítás kellőképpen jó energia menedzsmenttel rendelkezik, ugyanis szinte semmilyen hátrányt nem könyvelt el a kétmagos CPU-val és integrált VGA-val rendelkező testvérmodellhez képest. Filmnézésnél az elvesztett negyed órát valószínűleg a mobil Radeon HD5470 nagyobb fogyasztásának (esetleg az eltérő maximális fényerőnek) köszönhetjük, de figyelemreméltó különbségnek ezt se neveznénk. Maximális terhelés mellett az 1 óra 20 perc is szép eredmény.
5. Értékelés
Három hónappal ezelőtt bár keserű szájízzel, de azért bizakodva és pozitív mérleggel adtuk vissza a Lenovo G565G-t, amelyen sikerült egy kicsit javítania a gyártónak az A végződésű modellnél – még ha nem is sokat. Az igazság viszont az, hogy 185 ezer forintot ez a termék még hárommagos processzorral és dedikált videokártyával sem ér meg, ugyanis sebességben nem tud egyértelműen az Intel Arrandale család fölé nőni, és ha eltekintünk a maximális terhelés melletti – amúgy remek – üzemidőtől, átlagos használat mellett az i3-mas és i5-ös gépek tovább bírják szusszal. Ugyanakkor az Athlon II-es változatot bő 40 ezer forinttal olcsóbban nyugodtan vegyük fel a képzeletbeli vásárlási listánkra, annyit ez a konstrukció simán megér. Az AMD 2.2 GHz-es Phenom II N850-e nekünk tetszett, főleg átlagos hőtermelése, alacsony fogyasztása és magabiztos teljesítménye miatt. Szívesen látnánk a közeljövőben más gyártótól is ilyen processzorral szerelt gépet, főleg akkor, ha mellé egy jóval erősebb videokártyát is pakolnak. A tesztben is több helyen szereplő HP Roddick G62-ből például létezik a G565A-ra kísértetiesen hasonlító kiszerelés, amely már 150 ezer forint alatt hazavihető (csak 1 év garanciával), de említhetnénk az Acer Aspire 5552G-t is, amely szintén olcsóbb tesztünk főszereplőjénél, csak éppen egy Radeon HD5650-nel a fedélzetén teszi mindezt.
A Lenovo G565A-t a CHS Hungary Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük!
Pro:
+ teljesen matt burkolat
+ jó billentyűzet
+ jó touchpad
+ jó kijelző
+ jó webkamera
+ a hardverekhez képest jó üzemidő
+ eSATA
+ 2 év garancia
Kontra:
- továbbra is lehetne valamivel halkabb
- csupán 100 MBites vezetékes hálózat
- erősen melegedő merevlemez
- a klaviatúra jobb széle túl sűrű
- az alsó és felső burkolatok közti zár hiánya
- a hárommagos processzorért túl nagy felárat kér a gyártó
Hivatalos honlap: Lenovo
Vásárlás: iPon webáruház
