Az Atom platform múltja, jelene, jövője

Habár itthon az átlagemberek körében a Lenovo talán még nem annyira erős és beégett márkanév, mint mondjuk a Samsung vagy az ASUS, aki csak kicsit is jobban benne van az IT világában, az tudja, hogy egy nagyon komoly gyártóról van szó. Olyannyira, hogy a Lenovo Group Limited a világ vezető személyi számítógép gyártója. Az eladási adatokat tekintve a 2012-es évben megelőzte a korábbi világelső Hewlett-Packard-ot. A vállalatot 1984-ben alapította egy 11 fős, tervezőmérnökből álló csapat Pekingben Liu Chuanzhi vezetésével, de a tőzsdén 1988-ban jelent meg hongkongi székhellyel.

2005-ben a Lenovo megvette az IBM PC divízióját, akkor került a kezeik közé a már akkor is hatalmas brandnek számító ThinkPad és ThinkCentre (egy ThinkPad szinte minden ember szeme előtt megjelenik a matt fekete borítással és a kis piros pöcökegérrel). Mivel a „Think” termékvonal általában felső, vagy üzleti kategóriás termékeket jelent, szükség volt egy olyan termékvonalra, amely szélesebb körben elérhető kedvezőbb árfekvése miatt, gyakorlatilag ennek tekinthetjük az „Idea” megnevezést. Például az IdeaPad jellemzően az olcsóbb árfekvésű, átlagos felhasználásra szánt notebookok gyűjtőneve, míg az IdeaCentre ehhez hasonlóan az otthoni felhasználásra szánt asztali jellegű masinákat foglalja magában. Innen került hozzánk egy apróság, mellyel közelebbről is megismerkedünk!

 

Gondolatok az netbookok-nettopok jelenlegi helyzetéről, illetve az Atom platformról

Az Intel Atom 2008 márciusi rajtját követően talán még kevesen gondolták, hogy az ezekre a keveset fogyasztó processzorokra, illetve platformra épülő új notebook generáció, a netbook egy igazi aranybánya lesz, de az asztali gépekben való felhasználása sem maradt el, így születtek meg a rendkívül apró nettopok.

Az üzletből senki nem akart kimaradni, mindenki ontotta a különböző netbookjait, nettopjait, de főleg az előbbit. Vitték is, mint a cukrot, még akkor is, ha a netbook és a nettop eredetileg egy olcsó netezős gép koncepciója alapján készült, aztán annyira mégsem voltak olcsóak, de akkor még egy notebook sem annyiba került, mint ma, és az apró méret, valamint a netbookok hosszú akkumulátoros üzemideje sokakat megfogott. 

Teltek-múltak az évek, az emberek boldogan használták netbookjaikat a vonaton, buszon, pille könnyű mivolta miatt hurcolták az iskolába, munkahelyre, és a nettopok is kezdtek teret nyerni maguknak, vagy önmagukban, vagy all-in-one PC-ként, bár közel sem tettek szert akkora népszerűségre, mint a netbookok. Ugyanakkor a háború szép csöndben egy másik fronton is elkezdődött, az érintőképernyős eszközök vonalán. Az okostelefonok mellett életre keltek a tabletek, melyek a netbookokéhoz hasonló képátlóval (7-9 hüvelyk) kínáltak teljesen érintésvezérelt, jellemzően mobil operációs rendszeres, hosszú rendelkezésre állású, gyakorlatilag mindenre (multimédia, internet) alkalmas eszközt. Természetesen kezdetben ezek is aranyáron voltak, pláne az olyan prémium termékek, mint az Apple iPad, vagy a Samsung Galaxy Tab. Kína azonban itt sem pihent, és a gyártási költségek csökkenésével elkezdte ontani magából az olcsóbbnál olcsóbb, jellemzően gyengébbnél gyengébb minőségű tableteket.

Árérzékeny piacért pedig nem kell a szomszédba menni, mi is azok vagyunk, a gyenge minőség ellenére biztosan fogytak a termékek, hiszen hamarosan a kisebb gyártók is beszálltak a küzdelembe, amely a költségek, és ezáltal az árak további csökkenéséhez vezetett, és a kis túlzással hulladékot gyártó kínai produktumok mellett kezdtek megjelenni olyan gyártók olyan termékekkel, melyek teljesen használható tábla PC-t kínáltak, még bőven elérhető áron. Valószínűleg ezek, és még egy sor más történésnek az eredménye, hogy napjainkra egy kevésbé nagynevű vagy elismert gyártó tabletjét mondjuk 7”-os méretben Android 4 operációs rendszerrel 20-30 ezer forint között megkapjuk, nem kiemelkedő, de használható hardverrel és minőséggel.

 

A tabletek térnyerése tehát döntően hozzájárult ahhoz, hogy a netbookok iránti kereslet, és az apró gépek varázsa egyre csökkent, mostanra pedig a komolyabb gyártók közül alig maradt valaki, aki még foglalkozna a gyártással. Az sem használt az üzletágnak, hogy időközben a notebookok ára rohamosan csökkent, és mostanra alig maradt pár ezer forint különbség a netbookok és a belépő szintű notebookok között, ha pedig valaki nem ragaszkodik a kis mérethez, inkább a nagyobb és kényelmesebb gépet választja.

Mivel a legtöbb netbookban és nettopban az Intel Atom platformja teljesít szolgálatot (pedig az AMD megoldása sok tekintetben jobb alternatíva lenne), ezek a piaci változások a kék óriást is érzékenyen érintették. Ahhoz, hogy a döglődő szegmensbe némi életet lehessen lehelni, minél hamarabb szükség lenne egy kis vérfrissítésre. A Cedar Trail utódjáról, a Bay Trail-ről mostanra szinte minden lényegi információt tudunk, és valóban lesz előrelépés, de a piaci bemutatkozás csak 2014 elejére várható, ami még nagyon messze van. Persze a Bay Trail a tabletekben és asztali vonalon sikeres lehet, kérdés, hogy addigra mennyire lesz még kereslet a netbookokra is a fejlett országokban. Ez a jövő zenéje…

Ami viszont tovább csökkentette az Atom nívóját, az a Windows 8-cal való botrány, ami még mostanra sem csendesült el. Erről a témáról oldalakat lehetne írni, de a lényeg az, hogy az Intel a korábbi Atomos termékekhez nem tervezi a Windows 8 kompatibilitás megteremtését, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy nem adnak ki grafikus drivert az érintett platformok IGP-jéhez . A limitáció alól az egyetlen kivétel a tabletekhez szánt Atom Z2760, de mivel ez a modell sosem élvezett gyári terméktámogatást, az Intel oldalán ehhez sem lesz érdemes meghajtót keresni. Itt csak az eszközszintű támogatás jöhet szóba, amiért az adott termék gyártójához lehet fordulni, de hogy lesz-e gyógyír, mikor és kinél, azt nem lehet tudni. A dolog tehát jelenleg úgy áll, hogyha Atommal operáló gépet vásárolunk (ami nem Radeon IGP-t, vagy külön kapcsolható ION-t tartalmaz), legyen szó akár netbookról, akár nettopról, akkor vagy lemondunk a Windows 8 használatáról, vagy a grafikus magot generic Microsoft driverrel használjuk, ami 1024×600-as felbontást támogat, azaz a gyakorlatban semmire sem jó.

Nem mintha a Windows 7 még nem lenne évekig egy jól használható OS, de a vásárlás előtt ezt mindenképp érdemes mérlegelni. A jó hír az, hogy ezzel mostani delikvensünk kapcsán nem kell foglalkozni, mivel az IdeaCentre Q180, bár Atom processzorral dolgozik, Radeon grafikus magot tartalmaz. Kezdjünk hát bele az ismerkedésbe!

 

Lenovo IdeaCentre Q180 - a külső

Az IdeaCentre Q180 tehát a nettopok családját szélesíti, méghozzá Atom alapokon. A gépet egy egyszerű, de a lényegi információkat közlő kartondobozban árusítják, mely az összes gyári tartozékot is tartalmazza. Nem túl nehéz a pakk, ha netán tömegközlekedéssel visszük haza, akkor sem fog leszakadni a derekunk.

Ha otthon nekilátunk a kicsomagolásnak, akkor e kiadás esetén magát a Lenovo IdeaCentre Q180 nettopot, egy talpat gumitappancsokkal (álló helyzetben való használathoz), egy rögzítő-állványt (ha valamire felszerelnénk – VESA kompatibilis), egy tápkábelt és egy tápegységet, csavarokat, használati útmutatót, valamint egy Lenovo optikai vezetékes egeret és egy Lenovo vezetékes billentyűzetet találunk a dobozban, tehát a gép gyakorlatilag használatra kész. Nem is bíbelődtünk sokáig, bedugtuk a tápot a gépbe és a konnektorba, és bekapcsoltuk az apróságot (ez a gépház bal sarkán lévő billenőkapcsolóval történik, ami üzem közben világít is).

Mivel ehhez a kiadáshoz eredeti Windows 7 Home Premiumot is kapunk (64 bites), nem lepődtünk meg túlzottan, amikor már az első indításnál felvillant a Windows logója. Egy telepítés közbeni állapotba csöppenünk, ki kell választani, hogy milyen nyelven szeretnénk használni a rendszert (angol vagy magyar), majd befejezni a telepítést. Ha kész vagyunk, egy kulcsrakész Win 7 fogad, telepített meghajtókkal, McAfee VirusScan 9 (60 napos) és Lenovo backup & restore alkalmazással, Windows Media Centerrel, stb. Magyarán a gép azonnal használható, maximum azt a néhány egyéb alkalmazást kell még feltelepítenünk, amit használunk. Ez mindenképpen megérdemel egy piros pontot. Azonban ne rohanjunk ennyire előre, nézzük, miféle szerzet ez a Q180 külsőleg!

Bár a külső megítélése mindig szubjektív, a mi véleményünk szerint szép és elegáns, amellett, hogy apró. Optikai meghajtóval együtt is mindössze 4,3 cm vastag, amihez 19,3 centis hosszúság és 15,4 cm-es szélesség társul. Az egész gép körülbelül akkora, mint egy átlagos külső optikai meghajtó, a fizikai méret és a kompaktság tehát rendben van. A gép különlegessége, hogy a ház szinte kettéválasztható, ugyanis a felső részt az optikai meghajtó képezi, ami egy komplett házban csücsül, ha ez nincs az alapgéphez társítva, akkor mindössze 2,2 cm vastag, ilyenkor tömege 2,4 kg, bár egy nettop esetén utóbbinak nincs akkora jelentősége.

A gépház két alsó- és felső lapja fényes fekete, lakozott borítást kapott, csillogó Lenovo felirattal és valamivel szolidabb IdeaCentre megjelöléssel (a másik oldalon a gép adataival, a gyártói logókkal és a Windows matricával), egyértelműen elegáns, nappaliba, asztalra illő. A gép oldalai ezüstszínű fényezést kaptak, az előlap igen sejtelmes, csak az optikai meghajtó (ha rendelkezésre áll) beszippantó nyílását látjuk, alatta egy újabb Lenovo logóval, amelyről már sejthető, hogy egy lenyitható tálcaajtót takar.

A sejtés hamar beigazolódik, ha lenyitjuk, megpillanthatjuk az előlapi csatlakozók garmadáját, ami egy 6 az 1-ben (SD/SDCH/SDXC/MMC/MS/MS_Pro) kártyaolvasóból, két darab USB 3.0 portból és egy jack fejhallgató-kimenet – mikrofonbemenet párosból áll.

A hátlap még izgalmasabb. Az optikai meghajtós rész és a gép külön-külön is rendelkezik Kensington-zárral, mellette pihen a tápbemenet és az RJ45 gigabites LAN csatlakozó a natív HDMI szomszédságában. Ezt négy darab USB 2.0 csati követi, melyből az egyiket el kell használnunk akkor, amikor az ODD csatlakoztatva van (ez lehet DVD író vagy Blu-ray is), ezt egy patkószerű USB híddal tehetjük meg, ami természetesen gyárilag rendelkezésre áll. Az USB-ket egy VGA (Dsub) kimenet követi, majd a sort egy optikai hangkimenet zárja, amely 7.1 csatornás digitális adatfolyam kijuttatására képes.

Kell ennél több egy kis irodai géphez, esetleg egy HTPC-hez? Nem nagyon! A ház két rövidebb oldalán szellőzőrácsok vannak kialakítva a légmozgás biztosításának érdekében. Ha az IdeaCentre Q180-t nem fektetve szeretnénk használni, akkor természetesen lehetőség van a hozzá adott, igényes és csúszásmentes talp használatára, vagy a fém állvány segítségével akár valamilyen speciális helyre, tárgyra is rögzíthetjük (VESA kompatibilis, így akár monitor, TV hátuljára is mehet). Külsőleg ennyit őkelméről, a dizájn és az anyaghasználat teljesen rendben van (az ujjlenyomatok persze meglátszanak, de nem kell őt állandóan tapicskolni), az összeszereléssel sincs gond, úgyhogy tovább is ugorhatunk a belbecsre!

 

Lenovo IdeaCentre Q180 - a belső, tesztekkel

Az IdeaCentre többféle hardveres felszereltséggel is elérhető, eltérő lehet a felhasznált processzor típusa, a RAM mennyisége, a háttértár kapacitása (szerelik SSD-vel is). A VGA is változhat, korábban Radeon 6450A-val került forgalomba, de mostanság a 7450A a felhasznált alapanyag, az optikai meghajtó lehet DVD vagy Blu-ray, és a periféria csomag is változhat, lehet vezeték nélküli vagy vezetékes.

A nálunk járt konfiguráció Atom D2550 processzort (2 mag + HT, 1,86 GHz-es órajel), Radeon 7450A grafikus magot (160 shader, 8 ROP, 512 MB GDDR3, 625/1600 MHz), 2 GB DDR3 1066 MHz-es memóriát és egy 500 GB-os 2,5”-os Seagate merevlemezt tartalmazott, DVD íróval kiegészítve, a billentyűzet + egér páros pedig vezetékes volt. Az IGP-t aktív hűtés, azaz ventilátor hűti, erről később még szót ejtünk.

Néhány olvasóban felmerülhet a kérdés, miért van 64 bites operációs rendszer a géphez, ha csak 2 GB RAM-mal szerelték. Nos, azért, mert ez a 2 GB egy modulból áll össze, és mivel a memóriaárak a béka feneke alatt vannak, nem nagy költség egy további 2 GB-os 1066 MHz-es DDR3 SO-DIMM modul beszerzése. Ha pedig esetleg ezt meglépjük, mindjárt vetünk egy keresztet, hogy a Lenovo erre is gondolt, és 64 bites Win7-et adott az IdeaCentre mellé.

Nos, a hardver első ránézésre se több, se kevesebb, mint amire szükség van egy nettophoz, de ne felejtsük el, hogy a Radeon 7450A mekkora áldás. Egyrészt teljesítménye kategórián felüli, másrészt így nem érinti a Windows 8 grafikus driver kontra Atom botrány, azaz megfelelő Catalyst birtokában nyugodtan telepíthetünk rá akár Windows 8-at is (ez persze elméleti feltételezés, a gyakorlatban nem próbáltuk, de nem látunk rá okot, hogy miért ne lehetne).

Természetesen elővettünk néhány alkalmazást a megszokott kalapból, és elvégeztünk néhány tesztet, melyeket az alábbi táblázatban foglaljuk össze:

Merevlemez információk és sebességmérés:

[link target="_blank" href="/_userfiles/Image/gabi123/ideacentre/crystal_diskinfo+mark.jpg"]

HD videolejátszás

Természetesen  a HD videolejátszás kiemelt szerepet kap egy ilyen kütyü esetén, így mi is megvizsgáltuk, hogy boldogul az IdeeCentre Q180 ezekkel a feladatokkal.

Először két film bemutatójával tettük próbába őt, a Fantasztikus Négyesből egy 720p-s klippel, még a Legenda vagyokból egy 1080p-s rövid részlettel kínáltuk meg az eszközt. Ez nem jelentett problémát a nettop számára, a CPU terheltség mindkettő trailer esetében jellemzően 20 % alatt maradt, akadást nem tapasztaltunk.

Ezután egy közel 8 GB-os MKV-t, a Terminator: Megváltás 720p-s (1280×720) változatát vettük elő. A lejátszáshoz minden esetben az ingyesen és hardveres videogyorsítási képességgel rendelkező Windows Media Play Classic: Home Cinemát használtuk. A lejátszás közben a CPU és a GPU-t egyaránt megnéztük. A processzornak itt már nagyobb részt kellett vállalnia a munkából, de a Radeon is dolgozott (a 0 %-os terheltség a képernyőmentésen hibás adat, hiszen 10 fokkal nagyobb hőmérsékleten dolgozott a Radeon) serényen, a lejátszással viszont itt sem volt probléma. Egy gyors próbát tettünk a Youtube-on is, az IdeaCentre Q180 ott is sikeresen vizsgázott.

[bold]

Fogyasztás és melegés[/bold]

Egy nettop kapcsán jogosan számítunk az alacsony fogasztásra minden felhasználási területen. Nos a gép étvágya a legnagyobb terhelés alatt sem nőtt 40 watt fölé, terheleten állapotban pedig mindössze 22 wattot kért a környháról, így a villanyszámlánkat mindenképpen kímélni fogja.

AIDA64 terhelés alatt a magok hőmérséklete 49 és 58 fok között alakult (az átlag 55,6 volt), ami egy normális értéknek tekinthető. Az Atomunk tehát nincs veszélyben, és a merevlemez sem kúszott 40 fok fölé.

Összefoglalás és vélemény

Eljött az ideje, hogy megfogalmazzuk véleményünket a Lenovo IdeaCentre Q180-nal kapcsolatban. Itt van mindjárt a Lenovo márkajelzés, ami mellett nem szabad elmenni szó nélkül.  Ez garancia arra, hogy a termék minőségi alapanyagokból kelt életre, megfelelően tesztelt, hosszú és korrekt terméktámogatást élvez, ráadásul ne feledkezzünk meg a 2 év jótállásról sem.

Hogy egy nettopnak mennyire van ma helye egy háztartásban, az az igényektől függ. Munkára a korlátolt teljesítmény miatt csak kompromisszumokkal ajánlható, worldre, excelre még alkalmas, de képet szerkeszteni vagy renderelni ne akarjunk vele sokat, igaz, nem is erre találták ki. Egy Core i5-2500K alapú, SSD-s rendszerről átülve azonnal érezhető az Atom, de főleg az 5400 fordulatú noti HDD lomhasága, az ablakok nem úgy nyílnak, az alkalmazások nem úgy töltődnek, persze egy ilyen összevetés nem igazságos és nem is objektív, de ettől még tény.

Mi az IdeaCentre Q180-at elsősorban a nappaliban tudjuk elképzelni, főleg TV-re kötve, ahol egy vezeték nélküli billentyűzettel és egérrel netes terminálként és HTPC-ként tehet jó szolgálatot. Esetleg érdemes lehet elgondolkozni a Lenovo N5902 távvezérlő megvásárlásán a Q180 mellé, mely gyakorlatilag egy mini billentyűzet és egy egér egybeépítése, direkt ilyen célra. Ez természetesen nem része az alapcsomagnak, és nem is olcsó, körülbelül 18 000 Ft-ot kóstál. A Q180 HTPC-s célokra nem rossz, hiszen a FULL HD-s videókkal is képes megbirkózni, adott a natív HDMI kimenet és a 7.1-es optikai hangkimenet, így minden adatfolyamot oda tudunk terelni, ahova kell. Azonban itt rondít bele a képbe az aktív hűtés, azaz a ventilátor, amely a Radeont hűti. Kis alattomos, zümmögő hangja van, hasonló egy notebook hűtéséhez.

A komolyabb gond vele, hogy a fordulatszáma hallás alapján szinte konstans, inkább csak felfelé hallottuk kis mértékben kapcsolni. Kibírhatatlan decibelorkánnak azért nem titulálható az a zaj, amit gerjeszt, film alatt akció közben biztosan nem fogjuk hallani, de a párbeszédek alatt kisebb hangerőnél elképzelhető, hogy észrevesszük, hogy ő is jelen van a teremben, netezés közben pedig egyértelműen hallható. Biztosan meg volt kötve a Lenovo keze is valamilyen mértékben, hiszen a gépházban nem túl nagy a hely, passzív bordából vélhetően elég nagy kellett volna, hogy kordában tartsa a Radeont, az aktív hűtésnek viszont ez lett az eredménye, a 2,2 cm-es vastagság ennyit engedett, így szinte csak egy fémlap van a mag és a ventilátor között. A dolog elviselhető mértéket képvisel, de a komolyabb HTPC-s lelkületű felhasználók nem igazán szeretik, ha a gép hallható.

Az IdeaCentre Q180 teljesítménye kategórián belül tehát rendben van, a multimédiás képességei alkalmassá teszik HTPC-s használatra, a RAM és a háttértár bővíthető/cserélhető, az optikai meghajtó pedig lehet Blu-ray is, külsőleg igényes és megnyerő, ugyanakkor üzem közben lehetne halkabb is. Eddig még viszonylag pozitív a mérleg, de mi a helyzet az árral? Inkább ne kérdeztük volna meg még magunktól se… A gép ára ezzel a felszereltséggel néhány ezres híján 100 000 Ft, amiért csak DVD-írót és vezetékes egér-billentyűzet párost kapunk, „csak” 2 GB RAM-mal és 500 GB-os merevlemezzel. Igaz, ebben az összegben benne van egy eredeti magyar Windows 7 Home Premium is, de ha ennek az értéket levonjuk, még akkor is magas az az ár, amennyit jelen pillanatban a gépért itthon elkérnek. Ennél jóval olcsóbban is lehet venni nettopot, igaz, nem Lenovot, és nem Radeonnnal, de összességében is az az érzésünk, hogy a gyártók még mindig kicsit túl sokat látnak bele ezekbe a gépekbe, általánosságban is túl vannak árazva ezek a specifikus apróságok.

Annak, aki nem kifejezetten VHS kazetta méretű gépet akar, 100 000 Ft-ért miért ne vegyen inkább egy olyan gépet, ami ugyan némileg többet fogyaszt és nagyobb, de bármire alkalmas, vagy egy netbookot, notebookot, amit bárhol bármikor használhat. A kis méretért szerintünk mostanra túl nagy az a felár, amit a gyártók elkérnek ezzel a hardverrel. Valahol 50-60 ezer forint környékén éreznénk őket helyes ársávban, pláne, hogy legtöbbjük (amelyek nem ION-nal vagy Radeon IGP-vel bírnak) a grafikus driver hiánya miatt meg van lőve a Windows 8 irányából - de ez a mi véleményünk. A Lenovo IdeaCentre Q180-at ugyan vélhetően nem érinti az utóbbi probléma, ettől eltekintve rá is ugyanaz igaz, mint amit az egész piaci szegmenssel kapcsolatban érzünk. A gép a hallható aktív hűtés ellenére tetszett, és különösebb nehézségek nélkül el tudnánk őt képzelni a nappalinkban vagy az asztalunkon, de ennyi pénzért vagy komfortosabb felszereltséggel (minimum wireless perifériák, alapból Blu-ray olvasó), vagy ennél az árnál olcsóbban.

A Q180-ast az Expert Zrt.-től kaptuk kölcsön, ezúton is köszönet érte!